Óda a villamoshoz

1960-61-es tanév Marcibányi téri általános iskola 4. b. osztálya

 

Alul sárga, felül pedig szürke.

Ettől jön meg az emberek mérge.

Mertmivelhogy ritkán jár a villamos,

Kezdődik e picike kis trilla most.

Van benne egy vezető, s egy kalauz,

Legyen akár ez villamos, avagy busz.

Ha nem jönnek villamosok,

Dühöngenek az utasok!

De, ha jönnek villamosok,

Kapható ott sok idegsokk!

Mert ők nagyon tülekednek,

A másik lábára lépnek!

 

Csak azt sajnálom, hogy e sárga bárka már

Nem csilingel úgy, mint hajdan!

Jaj de kár!

 

 

Erőének

 

Éji erő

Térj el!

Élő erő

Érj el!

Égő erő

Rejtek erő

Égi erő

Vértelj!

 

Verőér veres vére,

Szíveink lüktetése,

Elönt a hő,

Hószín erő

Kőrbe kerítve

Terít be.

 

 

Húsvéti locsoló '99

 

Tejút erőt gyűjtöttem

Tölgyágas locsolómba.

Igefény-áldást szórok

A nyílni akaróra.

 

 

Húsvéti locsoló 2002

 

Tejút-erőt gyűjtöttem

Tőgy-ágas locsolómba.

Igefiú-fényt áldok

A nyílni akaróra.

 

 

Mű-húsvéti mű

 

Műnyúl műfüvön ül.

Mély mű-gondba merül:

Csokitojása hírneve

Galériában öregbül-e?

 

Műfű nől a kövön,

Műnyúl ül a füvön.

Műnyúl csokitojása

Való Világ „világossága”!

 

Pehlye-mű-csibe csipog:

- Én hát mi is vagyok?

Mi előbbi igazúl?

A tojás-é vagy a nyúl?

 

 

Csillagfürtös

 

Sugár a sugárzóból,

Madár merűl a Napból.

Fodor-fejér fürtökön

Csillagok fénye lángol.

 

 

Fénybe szálló

A miskolci deszkatemplomban

 

Fénybe vezető Fán

Tejjel tetejes Fán

Fényes Naphoz emel

Tugrul a Napmadár

 

 

Napöreg, Napgyermek

 

Életfa, Világfa, Világhegyen Nagyfa.

(Napkoronás szarvas álldogál alatta)

Töve jobb feléből Élet-víze csurran,

Töve bal feléből Halál-víze buggyan.

Bal felől eredő Halálvíz-folyóba

Napöreg hanyatlik belé, nyugovóra.

Jobb felől eredő Életvíz-folyóba

Korsaját meríti vénséges anyóka.

Napöreg testére Élet-víze fröccsen,

Napgyermek sírása hallszik a bölcsőben.

 

 

Aranymagos szűz

 

Föld-anya öléből kihajtott szűz Virág,

Leveles növény-lény, lelkes, fényes leány.

Aranymagot rejtő feslő vörös bimbó,

Ige ígéretét óvó bokálykorsó.

Te kerek kertedben, te széles kertedben,

Te szőlős, fűszálas, te szérűs kertedben

Napvirág teremjen, Rózsa kerekedjen,

Napvilág sugarán Napfi' cseperedjen!

Kerted közepében, legkellős'b középen

Életfája sudarának hegye égig érjen!

Fel a magas égbe, Ég-atya elébe,

Hétrétegű égi-világ hetedik rétjébe.

 

 

Kakas-áldozati ének

 

Három képben megmutatkozó Egy Isten.

Hét istenség fölött űlő Égi Isten.

Tizenkét fényen őrködő Ige Isten.

 

Fényt sugározó tekintetű Atyácska.

Fényedet testbe öltöztető Fiúcska.

Fényes léleklángot hordozó Madárka.

 

Fenyő gerendákból rótt házamba behozom,

„Te kérted véres áldozatom, ím bemutatom!”

Föld alá bújtatott lakomba, ím behozom,

Én - adtam veres kakasom, ím feláldozom!

 

Csőre - nagy kakas áldozatom bemutatom!

Farka - nagy kakas áldozatom bemutatom!

Hangja - nagy kakas áldozatom bemutatom!

 

Tarajas áldozatot kiállítottam!

Sarkantyús áldozatot kiállítottam!

Halak - kori áldozatot állítottam!

 

Szent fényfáidnak sátrába lefektettem!

Fényes tűzhely - gödre öledbe helyeztem!

 

Égi Anyát emlegetünk, áldásosztót.

Kakas - áldozat gyümölcsét széjjelosztót.

Égi Asszonyt emlegetünk, fénylő ölűt.

Földi kakast égbe emelő Fény - ölyűt.

 

Ezüst Holdunk, fényes Anyánk!

Arany Napunk, fénylő Apánk!

 

Minden nehézséget tőlünk távoztassál!

Minden hibát nekünk jóra változtassál!

Áldásaiddal minket megtiszteljél!

Másoknak minket áldásukká emeljél!

Hibánk, ha van is, ne legyen ártásukra!

Segítségedre legyünk megváltásukba’!

 

 

Egy erdélyi mondókára

 

Egy a kettő, három a négy.

Állapotból folyamat légy!

Állatodat nőiesítsd,

Növényedet férfiasítsd.

 

Kettő az egy, négy a három.

Tovább osztom a világom:

Megállítom az állatom,

Kőrbenézem, tapogatom.

 

Négy a három, kettő az egy.

Az állatom világgá megy.

Virág-világom nézegetem,

Lelkemből eredeztetem.

 

Három a négy, egy a kettő.

Egy állapot mind a kettő,

Egy folyamban állunk mind

Világ-virág REND szerint.

 

 

Kenyérparázs

 

Lisztes-keresztes homlokom

Kenyértésztás kezem között,

Üres teknőmből kenyerem

Ujjaim közén kiszökött.

 

Udvarunk templomában

Nincs tűz, nincsen parázs.

Táltosomnak sincs enni adnom.

Elfogyott minden varázs.

 

Szívemben könnyem dobol,

Lelkemben lobban a láng.

Szemem parazsán Táltosom

Égnek szökkenő varázs!

 

 

Magvarázs

(Kenyérparázs variáció 2)

 

Lisztes-keresztes homlokom

Kenyértésztás kezem között,

Üres teknőmből kenyerem

Ujjaim közén kiszökött.

 

Udvarunk életén semmi,

Elfogyott minden kalász.

Táltosomnak sincs enni.

Nincsen tűz, nincsen parázs.

 

Szívemben kihajtott magom

Lelkemben érett a kalász

Szemem parazsán táltosom

Világnak szökkenő varázs.

 

 

Vonuló ének

 

Tüzes gőztől újjá lettünk,

Kunyhó méhéből kilépünk.

Megtisztúlva elindúlunk,

Felkelő Naphoz járúlunk.

Iker-kapuban köszöntjük,

Fénynek létünket köszönjük,

Fényével a kőrbe lépünk,

Sugarával táncra kélünk.

Tejút-erőkért táncólunk,

Tiéd minden gondolatunk.

 

 

Töredék egy szertartásból

 

...Naptámadat, Napszentület,

Szentet szűlet a feszület.

 

 

Hangmandala

 

Csitt! Csend!

Csönd benn!

 

Künn zeng

Szent Menny.

 

Kintre csend űl,

Bent hang csendűl.

Kint dob döndűl,

Íjhúr pendűl,

Ének zendűl.

 

Szívhang dobban!

 

Lélek szentűl.

Élet zsendűl.

Bent éj-csend űl.

 

Szent Menny

Benn zeng.

 

Csönd künn,

Csend benn.

 

 

Révedés

 

Megérint és beburkol a csend,

Bár kőrül ezernyi hang cseng,

Bár belül ezernyi szó zeng,

Megérint és beburkol a csend.

 

 

SZíRe-SZóRa

SZeR vers

 

SZeRtartásom

SZeRetetem.

SZáRadott könny

Szemeimen.

SZúRós - SZáLkás,

SZáRba szökken,

Tekintetem

SZéLbe röppen.

 

SZeRtartásom

eRőSítőm.

SZáRas SZéRűmön

íZ eRőm.

SZeRedásom

Erő SZóRó,

SZűRöm

SZeLLemerőt óvó.

 

SZeRtartásom

eRő SZűrőm.

SZáRaz SZéRűn

eRőSítőm.

Ég - magerő

SZóRódása,

SZeRetet

Ige SZóLása.

 

SZéRűmön

SZéL kaszál,

SZáLat, SZáRat

Nem talál.

 

 

SZaRVaS SZaRVa SZű’ eRő Fa

 

Égi szarvas ágas-bogas,

Csillagfény-agancsos szarvas.

SZaRVa SZáRFa, SZaRuFa,

Ég-boltozat tartója

 

Ég égő fénye ráhullik

Fénye alszik, gyú’tlan gyúlik.

Ág-bogas, villás aGaNCSa

Égig érő fa áGaNCSa.

 

PaTáK nyomán forrás buggyan,

Forrás nyomán PaTaK rohan.

SZaRVaSSá-SZeRVeSSé tevő

SZű’ eRő Fa, Tejút erő.

 

 

Szentség a ló

 

Szentségünk a ló.

Kentaur, a jó

Kanta uraló.

Forrásfakasztó.

 

Szentségünk a jó.

Az Atyai Szó.

Égi Ige élő éke,

Mi tőle való.

 

Szentséges, ki ró.

Jeleket író,

Titkokat bíró

Erőt uraló.

 

 

Lélekhez szóló

 

Széllel szálló Lélek,

Hanggal szóló Lélek.

Zendűljön Te Zenéd,

Csendűljön az Ének.

 

Éjt nappallá váltó,

Fénnyel járó Lélek

Add kicsiny magunknak

Tisztán égő lényed.

 

Áraszd életerőd,

Égi teljességed,

Tölts szeretetfénnyel

Örökkön, míg' Élek!

 

 

Asztali Áldás

 

Étel legyen élet,

Ital legyen illat,

Borból vér támadjon.

Lélek égig illanj!

 

Szó szőjön fényhálót,

Ige-égre szálljon,

Ékességgé váljon

Istenhez felszállón!

 

 

Hitvallásom

 

Hogyan lehetnék én fölöttetek,

Ha már alattatok nem volnék?

Hogy emelhetném föl fejemet,

Ha alázattal le nem hajolnék?

 

Hogyan lenne nagy szeretetem,

Ha akárkit is nem szeretnék?

Ha nem az önzetlen szeretet,

Hanem elmém által vezettetnék?

 

Hogyan ajánlhatnám életem

Sírva a bűnötökért cserébe,

Ha álságos lenne az imám

És várnék egy áhított bérre?

 

Hogyan is vehetném ajkamra

Istenem szent nevét percenként?

Hogyan remélhetném imáim

Mielőbbi beteljesűlését?

 

Mert utolsónak kérem magam,

Ezért kerűlhetek elétek,

Hogy jellé legyek előttetek,

Ezért jő Jézus bennem (is) felétek!

 

 

Két kézzel

Gizi halála után

 

Két kézzel markolsz agyába annak

Akit szeretetlenül eldobsz magadtól.

 

Két kézzel markolsz saját agyadba

Mikor szerelmedet téped ki magadból.

 

Két kézzel markolnak agyadba

Ha szeretted éltét dobja el magától.

 

Két kézzel markolnak annak agyába,

Kit szerette öngyilkosságba hajszol.

 

 

Haláltánc

Gizi halála után

 

Járták eleink,

Járjuk mi megint,

Járni fogják maradékaink.

 

Lábszár hegedű,

Pattanó idegű.

Borda xilofon,

Csattogó ütemű.

 

Sípcsont furulyán

Kavicsmuzsikán

Sikolt-sivít a haláltánc.

 

 

Szemedben a Lélek

Gizinek utána

 

Oly nagyon hová siettél?

Szeretteidnek utána mentél?

Összeomlott várad az élet,

Kicsorrant véreddel léted,

Szemeden a födél is elégett.

 

Oly nagyon-nagyon siettél!

Álmomban mondtad: visszajöttél!

Vérveres ruhád égett,

Szemedben fénylett az élet,

Fölépült várad; az éltet.

 

Már tudom, azért siettél,

Nem-hitted-Isten elé mentél.

Szemedben kigyúlt a Lélek,

Örök Élet immár a Léted,

Véred Vérével egybeégett!

 

 

Erdélyi idők kőrei

Ajánlás Gizi kötetéhez (II.)

 

ErDéLYi Jó iDőK,

DeLi Őr-i iDőK,

DéLi úR KőRei,

TeLi űR HeLYei.

 

DeLi eRő iDőK,

DéLi-iDő eRőK.

El-leheveredők,

ErDeLi Jó iDőK.

 

Erdő dal-kőrébe,

Dal-erő terébe

ErDő eReDeTi

Asszonya éLTeTi.

 

 

Hangtalan énekem

Gizi emlékére

 

Vedd elő zöld rongyszőnyeged!

Ülj rá, hogy kiabálhass!

 

Torkodból hangod kilopják,

„Szavaik orzod” –gyaláznak.

Temetődnél, övék a Föld.

Talpalatnyi hely sincs, hol állhatsz.

 

Vedd elő zöld rongyszőnyeged!

Ülj rá, hogy kiabálhass!

 

Meghallja hangtalan éneked

Fű, fa, virág és állat.

 

 

Valósúlás

 

Miként a néma űr ma,

De mégsem úgy,

Ült nemlétnek trónján

Az Egy, az Úr.

Álmatlan álmából megébredt,

A pontból kiáramló fény lett.

 

Fénye, Tűze, Szeretete

Teremtővé tette lényege.

Egyből lett a Kettő,

Belőlük kélt a Három.

Bár kiindúlás a Semmi,

Volt már Egy a Világon

Innen és túl,

Amint az éber-álom.

 

Világosság, sötétség

Minden, mint eshetőség.

Valósításra vára

Egy-ben a lehetőség.

Ő tudván mi legjobb

Vesz Világosságából,

A sötét valósúlását

Kizárja Önmagából.

 

Az Egy hát Atyává ébredt.

Fiú is lett azonban,

S kett'üktől a Szentlélek

Született meg nyomban.

Így Egy az, aki Három.

 

S nem különbözve Tőle

Teremtődött egy sereg

Élőlélek hármas

Tőle és Belőle.

 

Elsőbb a Fénymagokat

Magából kiszakítva

Léleknek adta őket,

Rábízva a Tudatra

Emeli-e őket az

Isteni magasba?

 

A Szellem működését

A tudat mutatja.

Többje magától telve

Nem figyel a Magra.

Nincs benne oly alázat,

Hogy minden képességét

A Lélekre fordítsa,

Hogy emelkedhessék

Végre a magasba!

 

Addig süllyed tehát

Anyagba, testi létbe,

Amíg magától rájön:

Nincs más lehetősége,

Csak Szeretettel telve

Tökéletes a léte!

 

Akkor majd Lélekmagját

Istennel egyesíti.

Az Egyben fényesűlve

Az őt átmelegíti.

Leolvad róla félelme,

Gyűlölet fagyvirága,

Megvilágosúl Tudata,

Gondolkodása

Szeretettelivé válik.

Önfeláldozóvá.

Így lesz Istenné maga

Örökkévalóvá!

 

 

Útak

 

Lelkem lényege

Isten ősfénye,

Teremtő ténye

Keskeny ösvénye.

 

Széles út szája

Sátán sétánya,

Sötét démona

Lelkem halála.

 

 

Megérintve

 

A mélység örvényeiből jöttem,

Istenem hívott elő.

Az anyag szolgája lettem,

Fogott sátáni erő.

Testbe záródott lelkem,

Bűnbe vezetett eszem,

Fekete lett az élet

Mindenütt körülöttem.

De a poklok legmélyén

Szakadt ajkamról fohász.

De a lelkem felszínén

Repedt a fekete máz.

Hajnallott szívem egén,

Eláradt bennem a Fény,

Az Úr megérintett

Szeretetet öntve belém.

Lelkem fürdik a Fényben,

Szívemben lakik Isten.

Megmerítkezhetem a mélyben,

Az anyag legsűrűjében!

Lelkemet nem bírja máz!

Szívemben szeretetláng

Sötétet emésztő fénye

Örökmécsesként vigyáz!

 

 

Miért e kegyelem?

 

Ó Uram! Miért e kegyelem?

Hisz nincs nekem semennyi érdemem!

Csak adsz, csak adsz, mind többet adsz nekem.

Én csak lehajthatom gyarló fejem.

Dicsőség hát Neked, hála és szeretet!

Mert megbocsátottad minden bűnömet,

Mert feláldoztad Magad, mert éltetsz engemet.

Részét sem szolgálhatom meg mindennek Neked!

És Te még mindig adsz!

Teherrel vegyíted, de szívemben

Így virágzik lassan a szeretet.

És ez a szeretet Hozzád vezet!

Köszönöm Uram, kegyelmedet!

 

 

Boldogságom titka

 

Én égi Anyám Szűz Mária!

Boldogság Reád nézni!

Dicsőséges ragyogásod

Földön a Mennyet idézi.

 

Én égi Bátyám, Jézusom!

Boldogság Neked élni!

Végtelen kegyed, irgalmad

Szívem tisztára cseréli.

 

Én égi Atyám, Istenem!

Boldogság Érted élni!

Szentlélek, akaratod

Minden tettemet vezérli.

 

 

Köszönöm Uram!

 

Jézus, én igaz, jó Uram!

Mindent köszönök, mit kaptam.

Mindent köszönök, mit kapok,

Mindent, amit kapni fogok!

Köszönöm a keresztemet.

Köszönöm a kegyelmedet.

Köszönöm fájdalmaimat.

Köszönöm áldásaidat.

Köszönöm az életemet.

Köszönöm az életeket,

Mit rám bíztál, hogy segítsek,

Mit rám bíztál, hogy neveljek.

Hogy hatalmas Szentlelkeddel,

Áradó szereteteddel,

El nem múló irgalmaddal,

Végtelen bocsánatoddal

Gyarló módon visszaélve,

Mégis mindig érted égve

Élhessek Benned én magam,

Élhessél bennem én Uram!

 

 

Ki vagyok én?

 

Ki vagyok én, hogy Isten helyett

Megítéljem az embereket?

A gyilkosra is süt Isten Napja,

Hiszen az Úr is azt akarja,

Hogy Fény támadjon szívében!

 

Azért vagyok, hogy minden erőmmel,

Istentől kapott tehetségemmel,

Szeretettel, gondoskodással,

Szívbéli odafordúlással

Élesszem a Fényt a szívekben!

 

Ez minden, mit kell tennem!

Ezért van Fény a szívemben.

 

 

Feleletek

 

Haragosságra békével,

Hangos szóra csendességgel.

Mindig Istennel, Jézussal,

Szent Lélekkel!

 

Erőszakra alázattal,

Durvaságra gyöngédséggel.

Mindig Istennel, Jézussal,

Szent Lélekkel!

 

Hazugságra igazsággal,

Gyűlöletre kegyelemmel.

Mindig Istennel, Jézussal,

Szent Lélekkel!

 

Kegyetlenségre jósággal,

Gonoszságra szeretettel.

Mindig Istennel, Jézussal,

Szent Lélekkel.

 

 

Tőlük való…

 

Gyöngéd legyél, mint Jézushoz Mária!

Ez a szeretet Máriától való.

Gyámolíts, mint hívőt a Szentlélek!

E’ szeretet Szentlélektől való.

Legyél megértő, mint Krisztus veled!

Ez a szeretet Krisztustól való!

Mindig bocsáss meg, mint az Atya neked!

Minden szeretet az Atyától való!

 

 

Magamra találás

 

Te adod az életemet,

Te adod az ételemet.

Te adod a látásomat,

Te adod a tudásomat.

Te adod az érzékemet,

Te adod a mértékemet.

Te adod az értelmemet,

Te adod az értékemet.

Te adod világosságomat,

Te adod az áldásomat.

Te adod a reményemet,

Te adod meg mindenemet,

Te adod meg mind-ezeket!

Én csak Feléd fordúló arcommal,

Szabad akaratommal

Tartom mindezt önmagamnál.

Mert akarok semmi lenni

Tudok mindent elviselni.

Gyógyítani, bűnt elvenni,

Önmagamat eltemetni,

Téged magamba engedni,

A világért imádkozva

Önmagamat feláldozni.

 

Köszönöm Neked Uram,

Hogy megtaláltam önmagam!

 

 

Szeretettel

 

Szeretettel etetel Uram,

Szeretettel itatol Uram,

Könnyáradat száradott

Szemeimen Uram!

 

 

Ti csak ezt tegyétek!

 

Ti karok, csak ölelésre tárulkozzatok!

Ti kezek, csak símogatásra emelkedjetek!

Ti ujjak, csak imádságra kulcsolódjatok!

Ti szívek, szeretetben soha meg ne álljatok!

 

 

Délig

 

Esti áldozó Nap.

Kit Isten távoztat.

Kiben Jézus sebet kap,

Kiben Krisztus áldozat.

Kiből pokol bugyrába,

Urunk tér alvilágba.

 

Virradó áldott Nap.

Kit Isten ragyogtat.

Kiben Mária hívogat,

Kiben Jézus ringogat.

Kiből Szentlélek-madár,

Krisztus Urunk alászáll.

 

Delelő arany Nap.

Kit Isten jelnek ad.

Kiben Jézus érő mag,

Kiben Krisztus feltámad.

Kiből Urunk trónra űl,

Atyánk által dicsőül.

 

 

Tükör leszek

 

Repdesek, mint lepke a fénykőrben.

Kereslek fény! De üveg választ el tőlem.

Tükör leszek hát, hogy Téged másokhoz küldjelek!

Magának nem tart meg fényt a tükör.

Mint tükörben, világló szíved Uram,

Mégis bennem tündököl!

 

 

Szeretetben

 

Áldott a kéz melyet vezetnek.

Áldott a kéz mely vezet.

Két kéz között dobog a szív.

Ez a szeretet!

 

Áldott az, akit vezetnek.

Áldott legyen, aki vezet!

Kettőben együtt dobban a szív.

Ez a szeretet!

 

 

Igéző

 

Az Ige testet ölte,

És maga Isten jött le.

Isten Magva Máriában,

Az Élet szárba szökken.

 

Élet Kapujában a Fény,

Világ Világossága.

Igazság Napja támad

Mária-mandorlában.

 

Máriaüvegen szűrve

Szóródik drága Fénye.

Tűze, hogy ne égessen,

Mária Köpenye védjen!

 

Tűze, csak tisztíthasson!

Nézem tükörön által

Fényét. Hogy találkozzon

Szemem fénysugarával.

 

Nap sugara idézi,

Tűz lángja Őt mutatja,

Szű'm így dobbanhat Véle

Mind' áldott pillanatba'.

 

Szellemem Tőle való,

Lelkem azonos Véle.

Szenvedésében vagyok

Vér általi testvére.

 

 

Anyaság

 

Sarjadó erdőben magnak lenni.

Termő ölében énekelni.

Várni az áldott kikeletet

Hajthassak rügyet, leveleket.

Várni az áldott tavaszidőt.

Virágba borúlni minden' előtt.

Várni a nyarat, az őszi szelet.

Magokkal teli terméseket

Teremni, érlelni gyümölcsöket,

Istennek ajánlott életeket!

 

 

Keresztényeknek is

 

Születésünk által Istennek vagyunk!

Lelkünket ápolni első feladatunk,

Testünket ápoljuk mégis egyedül.

Lelkünk így a pokol mélyére merűl!

A földi pokol megvalósúlni látszik.

Elhagyott lelkünkkel már a sátán játszik,

Kényére-kedvére odadobtuk neki.

Néhány lelketlen ima ezt nem feledtetheti!

Keressd meg hát a lelked, mert az Istené!

Ápold leggondosabban, engedd Isten felé,

És mentsd a mások lelkét lélekbeli imával,

Szeretetteljes szóval, odafordúlással.

És kivirágzik a lélek, és fényesedik a szív.

És társra lelhetsz akár, kit hozzád az Úr szava hív.

Mert a társ nem szerető csak, nem csupán jó barát,

Ha lelketek nem tud együtt mondani imát,

Ha együttlétetek nem Istennek áldozás,

Hiába pereg ajkadról szakadatlan fohász.

Nem segít'sz a világon, nem segít'sz magadon.

A poklot megállít'ni így nem tudod! Nem tudom.

 

 

Szeretetfény

 

Szeretetfényt látsz a másik szemében?

Istenre leltél szeretetében.

Szívében Fény, lelkében Világosság,

Szeretetétől kerekebb a világ.

 

Ha kihúny a Fény a másik szemében,

A sátán lett az úr sivár szívében.

Csak feketeség és hideg számítás,

Gyűlölet izzása a világítás.

 

Gyújts Szeretetfényt a magad szívébe!

Nézz szeretettel a gyilkos szemébe

És lassan oszlik benne is a sötét.

Szemében újra látod szeretetét.

 

 

Öregkor

 

Te csiszegő-csoszogó,

Bottal kopogó,

Minden tudást magadban hordozó,

Fehérhajú, öreg nagyanyó.

Láttál minden születést,

Voltál minden halálnál.

Láttad Jézust elesni,

Virrasztottál sírjánál.

Vértelen ajkaidról csendes szavad csak sejlik,

Térdre esünk, mert róla Isten Igéje feslik!

Megszentel minket imád,

Megtart törékeny kezed.

Áldás a tetteiddel,

A békesség jön Veled!

Imára kulcsolt kezed

Semmi sem tépi szét,

Mert magadban hordod

Isten üzenetét!

 

 

Ó Út, Te Kincs

(Tao te king)

 

A Tao teeléd tükröt tartott.

Tükörbe vezetne az út?

Az út a tóba torkollott,

A tó tükre lenne az út?

 

Támadhatatlan logikád tűje

Átjárja tévedhetetlen tudásod.

Tökéletesnek tartod tenmagad.

Hited takarja melléfogásod.

 

Tele torokkal, üres tenyérrel adsz.

Tetszelegsz, tartatván kenyerén.

Takaratlan-akaratlan szándékod

Üt sebet tanítód talpán, tenyerén.

 

Kímélet nélküli ítéleted magadon.

Ítéleteiden itt-ott átüt az Út.

 

Ő tenéked ételt, italt, titkot adott,

Ő az Élet, az Igazság és az ÚT!

 

 

Hallom ám!

 

Hallom, olvasom, hogy a Nagy ma fogad.

Fogadja -rövid időre- a kisebb nagyokat.

Nagy dolog, hogy néha kitárja a kapukat!

Megtiszteltetésnek is érezhetik,

Hogy személyesen beszélnek velük!

Csak...hazatértük után folyik tovább az életük.

 

Én és velem még számtalan

Kicsiny és jelentéktelen alany

Naponta többször is ott lehet

Nem Előtted, de együtt VELED!

Fogadsz egyszerre s személyesen.

S JELENLÉTED-től, EGYÜTTLÉTÜNK-től

Jobbul életünk, életem!

 

 

Kis vers szavainkról

 

Ha nem rímes, rémes. Ami rémes, romol.

Ha rendet nem rakok, biztosan rám omol.

De ha elrámolok, hogyha rá rí­melek,

Romolhatatlanná tisztítom lelkemet.

 

Ami kóros káros. Nem kőrös, kórt okoz.

Nem kerek egésszé áll össze, csak bogoz.

Kerek e világon sokféle virág jut.

Hogy a kőrhöz jussál, keress tehát másutt.

 

Kérlel Egy Istened. Esdekel kedvesed.

Kerek Isten Fáját ne kívül keressed.

Nem kőrös - kőrűl van a kőrnek középe.

Lépj be bátorsággal Lelked közepére.

 

Ott találod magad, megtalálod magod.

Magoddal magadat, együtt elfogadod.

Tudatod magaddal, szellemed magoddal

Kell, hogy foglalkozzék. Nem a tudatoddal.

 

Lelkeddel foglalkozz,

Hogy meg ne fogyatkozz.

Tudatod tudhatja:

Istenre hagyatkozz!

 

 

Hála litánia

 

Égi Fény Földre érkezett,

Testet öltött a Szeretet.

ÚT mutatásul Tenmagad

Értünk szenvedésre adtad.

 

Áldassék örökkön Neved,

Hála hát örökkön Neked!

 

Az Ige áldatik Benned,

Atyánkat Magadban rejted.

IGAZSÁG nevet ránk Veled,

Kegyelmet ígér a Neved.

 

Áldassék örökkön Neved,

Hála hát örökkön Neked!

 

Szeretetet élő magunk,

Általad felfénylő Magunk.

ÉLET felmutatásoddal,

Megváltasz áldozatoddal!

 

Áldassék örökkön Neved,

Hála hát örökkön Neked!

 

 

Fénynek szárnyas teljességét

 

Fénynek szárnyas teljességét

Margit-virággal szirmozza.

Madár szárnyon, ablak szárnyán

Isten Égi Fényét hozza!

 

Fényanya köpenye terítsen,

Világ Világossága segítsen!

 

Fény a fénnyel egyesűljön!

Égi fény a szívbe gyűljön!

Szívből a Fény kiáradjon!

Szereteterő áradjon!

 

Fényanya köpenye terítsen,

Világ Világossága segítsen!

 

 

Az én Húsvétom

 

Nyúlfarknyi barkák puha

gomolyaga tenyeremen.

Tavaszi szél áldotta

arcom beletemetem.

Anyám ölébe feledkeztetve

símogatnak e barka-gyemekek.

Teremtőm szeretete melengeti

szívemet, tenyeremet.

 

 

Egység Litánia

 

Szkíta-hitű gyökerünket,

Uram add meg egységünket!

Őseink Égi Egysége

Térjen bennünk vissza végre!

Kérésünket halld meg!

 

Szent elődink segítsetek,

Urunkhoz felemeljetek!

 

Orion-Ménrőt, Magúr ősink,

Segítsetek jó elődink!

Hunor, Atila és Csaba,

Álmos, Árpád, Vajk és magja

A szűz Imre herceg.

 

Szent elődink segítsetek,

Urunkhoz felemeljetek!

 

Szent Margit, Szent László kerál,

Szent Erzsébet, Mátyás király,

Sok Árpádházi szentek

Fiaitok elvesznek!

 

Szent elődink segítsetek,

Urunkhoz felemeljetek!

 

Boldogasszonyunk, reményünk

Terítsd ránk köpenyed, kérünk!

Tartsd meg Mária hív’ népünk

Fiaid esengnek!

 

Szent elődink segítsetek,

Urunkhoz felemeljetek!

 

 

Én lefekszem...

 

Én ágyamba lefekszek, mind’ egy álom koporsómba,

Én semmitől nem félek.

Ha lefekszem én ágyamba, testi-lelki koporsómba,

Mint Úrjézus koporsóba,

Minden testem koporsómba.

Nehéz álom el ne nyomjon, lelkem el ne aludjon.

Őrdög engem meg ne csaljon, gyarló testem nyugodjon.

Halálom történik.

Istent említek.

Isten küld három angyalt:

Egyik vigyáz, tanít, bíztatja lelkemet, másik őríz, végül lezárja szememet,

A harmadik várja szegény, bűnös Élőlelkemet.

A hét halálos bűntől eloldoz engemet.

Fejem felett három angyal:

Egyik őrzi testemet, másik őrzi lelkemet, harmadik szellememet.

Egyik fejtől, másik lábtól, a harmadik deréktájtól.

Három angyal őríz engem:

Egy őríz éjfélig, más őríz virradtig, a harmadik őríz halálom órájáig.

Házam négy sarkában négy aranykereszt,

Négy aranykerek.

Négy szép égő gyertya,

Négy szép őrző angyal.

Őrizzetek szent angyalok:

Egy lábamnál, egy fejemnél, egy fölül, egy alul.

Sírűljetek szent keresztek,

Szép kerekek forogjatok.

Szép csillagok csillám’ljatok.

Őrizz angyal éjfélig,

Szűz Mária virattig,

Jézus Krisztus mindéltig.

Az én házam Szent Benedek háza.

Réz lakatja, réz kulcsa, kő küszöbje, vas ajtója, tömjén ablakja.

Tizenkét angyal velem van:

Kettő lábamnál, kettő kezemnél

Kettő jobbról, kettő balról,

Kettő a vállamon.

Kettő, aki bevezet a Paradicsomkertbe,

Örök Életre.

 

 

Én kimegyek...

 

Én ajtómon én kimenek aranyas vasárnap.

Főtekintek napfőjöttire, arra nézek napkeletre.

Főtekintek magos mennybe.

Ott látok egy kerek almácskát.

Nyitva látom az egek kapuját,

Bétekintvén látom mennyország ajtóját,

Egy aranyos szép fényes templomot,

Egy hímes kámpolnát,

Szent Ambrus toronyját.

Kívül kincses, aranyas,

Bévül kegyelmes, irgalmas,

Felül aranyfényes,

Alul üdvösséges,

Közepen piros.

Közepiben aranyágas,

Aranyágason aranyszög,

Aranyszögön aranykendő.

Közepen áll az Úrjézus Krisztus.

Szen' kendő a nyakában,

Szen' pohár a kezében.

 

Égről jövő fényes-szarvas.

Nem szarvas az, hanem angyal.

Égen ménő kis madárka.

De nem madár, szárnyas angyal.

Szárnya alatt Szerencse,

Szárnya alatt Szent Ótár,

Szárnya alatt Szűz Korona,

Koronába igaz Kert,

Paradicsom kis kertye.

Kertye, kertye, Paradicsomkertye.

Négy szögibe négy angyal,

Közepibe Szent Ótár,

Szent Ótáron Benedek,

Benedekben Mennyei Szép Rózsa.

Szent Ótáron igaz Szív,

Szent Ótárban igaz Hit

Igaz Hitben igaz Szűz ül, Asszonyunk:

Szűz Mária Édesanyánk.

Kezében könyve,

Nyakában királyné-olvasója.

 

 

Létretérés

 

Hol volt, hol nem volt, volt Ki örökké Van,

Van Ki örökké Volt, és Ki örökké Lesz.

Ki maga az Élet, maga a Szeretet.

 

Volt, nagy magányában.

De szeretetében, amely társra vágyik,

Tökéletességben Lelkeket teremtett Magából vévén el.

Kicsiny hármasságok a nagy Háromságból.

Lélek, Test és Szellem az Atya Fiától.

Szent lelkek valának, mégis valahányak,

Akaratuk ágaskodván, anyagba bukának.

 

Vannak, kik szeretnek, engedelmeskednek,

Ő akaratának önként alámennek.

Mind a másnak adnak, maguktól csak vesznek,

Mit kapnak, nem nézik, önfeledt' szeretnek.

Szeretet fényébe minden't fürösztgetve

Nagy világosságot vetnek mindenekre.

 

Mások tülekednek! Hatalmat akarnak!

Ha ez jó, ők jobbat, nagyobbat is tudnak!

Acél akaratuk!

De a cél csak maguk.

Vezetőjük, lelkük felett uralkodó agyuk.

Önös vágyuk telhetetlen üres szívük szeretetlen

Mások szenvedése előtt becsukják a kaput.

 

Legyen -mondja Isten- Világosság emitt.

Amott anyag sűrűsödik, világ kerekedik akaratuk szerint.

Lelkiségük helyett a szellemiséget, a tudatot

Vallják meg, mint elsőbbséget.

A szeretet helyett a ráció kellett.

Tudományt teremtett.

El lelketlenedett!

 

Látszat a hatalmad, tudatod megcsalhat!

Önző vágyad szolgája is csak te, önmagad vagy!

 

A fényt kényelemmel, pompával pótolva,

Magad világosnak, igaznak gondolva,

Pót világosságban, pót cselekvésekben,

Pót-mama szolgálat által nyújtott védelemben,

Álságos imában, válságos világban,

Testvérek öldöklő nyomorúságában vergődsz.

És elhiszed:

-Ez csak pillanatnyi, mindjárt vége, és én fogok többet kapni!

Bűnös csak ő és ők, sohase mi, vagy én!

 

-A bűnt büntetni kell! Hatalmas vagyok én!

 

Végtelen hatalmad védtelen tömegen véresen gyakorlod.

Te közben, bűntelen-magad mennybe mondod.

 

És mégis!

Istentől, Ő szeretetéből, a világos lelkek önzetlenségéből,

Segítséget kaptál.

Félelmedben mégis vakká, süketté változtál.

 

Jézust el nem hitted, csak megfeszíttetted.

Pedig keresztedet ezzel csak növelted!

Aztán a kereszttel, melyen Isten függött

Szeretetlenséged háborúkat küldött.

A világ békesség helyett önvérében fürdött.

Másságot pusztítva magad nyomorítod,

De lelki nyomorod magadnak sem vallod.

 

Újra születsz tehát testből újra testbe,

Míg nem kérsz kegyelmet szeretetért esdve.

Míg nem adsz kegyelmet magad megalázva.

Míg nem leszel a szeretet tiszta csatornája.

 

Ha feltámad éhed, ha végre eléred,

Hogy a szeretetet megérted és éled,

Ha csak a másikért éled földi léted,

Így megvilágosúlsz, így majd újra fénylesz.

Így a lelked vezet, így a lényed Fény lesz.

Ha ez lesz szándékod, nem lesz akaratod.

Életed leteszed, Létedet megkapod.

Szeretettel telve, megvilágosúlva

Önként születsz újra le a földi síkra.

 

 

Lélekké vált'(ozta)sd

 

Lélekké szakadt Fény,

Testté szikkadt Anyag.

Szellemlény-tudatból

Lélekké tudd magad!

 

Lélekfény-meleg Szív,

Szellemszél-vén Ige,

Ízűlő, zendűlő,

Csendűlő venyige.

 

Égi szóló szőlő,

Égő-ige igéz.

Magyar szó magyaráz,

Mag-Úr Őst megidéz.

 

Szeret, szorít, ölel.

Öl élő melege

Őríz, Ízét óvja

Égő lehelete.

 

Szerető-óvó szó.

Szúrós, szikár, szálkás.

Igazzá növelő

Egyenes pillantás.

 

Képez, képessé tesz,

Képére alakít.

Képviselőjének felavat,

Kiállít!

 

 

Megértem rád

 

Haj, a világ végére értem érted.

Világ végén világlom. Élted érted?

Tűzes táltosomat te el nem érted,

Szívből szóló szavamat meg nem érted.

Hét virágot szakajtám érted. Élted?

Hét világon Napfivá értem érted!

 

 

Szellemidéző

 

Ősök szellemei jöjjetek!

Hősök szellemei segítsetek!

Őrzők szellemei védjetek!

 

Világosság szellemei világítsatok!

Tisztaság szellemei tisztítsatok!

Magasság szellemei emeljetek!

Fényesség szellemei ragyogjatok!

 

Sötétség szellemei világosodjatok!

Romlottság szellemei tisztúljatok!

Mélység szellemei emelkedjetek!

Árnyék szellemei halványúljatok!

 

 

Csaba királyfi éneke

 

Anna emlőből ömlő tejfolyam.

Égi fán fénylő csillag-útam.

Tőgyesfa-odúba tátosom,

Fiat szül égi-ágason.

Nap-dob csikóm tűz-eleven!

Indúlok csillagösvenyen.

 

Űnő úrnő méhének Napfi-ja.

Nimród magból kélt két fia.

Nap-nép nemzők, ős mágusok,

Hun-úr, Mag-úr, Nagytáltosok.

Nap-dob csikóm tűz-eleven!

Indúlok csillagösvenyen.

 

Emese-ölből eredő fényes út.

Turul-sólyom áldotta nemzet-út.

Ágasfán fészkelő szárnyasom,

Csillag-agancsú szarvasom.

Nap-dob csikóm tűz-eleven!

Indúlok csillagösvenyen.

 

 

Fehérlófia

 

Tündöklő ág-bogú Tejútfa,

Teteje nélküli Világfa

Nyílasnál nyíló odúja.

Égi erőknek kapuja.

 

Tündöklő sörényű fehér ló.

Fényes angyalhoz hasonló

Tejútfa öblén fiút szűl,

Ki világsegítni készűl.

 

Tündöklő ágbogú szarvasűnő

Eleink előtt el- s föltűnő

Fényes angyalként jelenő,

Fényes Turulként repülő.

 

Fehérló fiát segíti,

Áldozatát teljes'-íti.

 

 

Avatásunk

 

Óriás jó apánk

Táltosunkat hozza,

Oroszlán erőkbe

Ővével avatva.

 

Ménrőt, jó ősapánk

Nyílunk, tegzünk nyújtja,

Ég-erő nyílásba,

Szarvas ég-állatra.

 

Ég-nagyasszony-anyánk

Fénytejét csorrantja.

Ég-idő ereje,

Ég-erő aranya.

 

Boldogasszony-anyánk

Halálon áthozva,

Szent időn elvezet

Életre nyílásra.

 

 

Regélős

 

Tüzet viszek,

Vízet viszek,

A világon átallépek.

 

Napot viszek,

Holdat Viszek,

Életet, halált megélek.

 

Tejút erőt,

Tátos erőt,

Szerelem- erőt regélek.

 

 

Úton

 

Alsó-Ég-Világból

Tollas Nagy madára

Fekete Fő'd alól

Fő'hord Föl-Világra

 

Tá'tos Lovam röpít

Ég-nagy-hegy tetőre

Üveg-hegy sudarán

Fényfa tetejére

 

Fény-fia madaram

Fényes Ég-Világba

Onnajt tovább hordoz

Az Nap pit'arába.

 

Fekete Gyászon át

Fel a Magos Égbe

Fejér Mennyegzőre

Fényes Égi Létbe

 

 

Fény-övezett

 

Fényes szép Nap.

Fény-ékes nép.

Élőfény Mag.

Szent Égi Kép.

 

Fényes nagy Ég.

Fényes Nagy Egy.

Fénymag-ékes

Igével egy.

 

Fényes fény-ős.

Fényes ős-nép.

Magos Mag-ős

Nyomába lép.

 

Fény-ős törvény,

Fény övezett

Mag-mágus ős

Fénye vezet!

 

 

Kerecsenes-ének

 

Fényes Kerecsenünk,

Ragyogó Turulunk,

Gőgös sast az égből

Lerúgó Madarunk.

 

Erőt adó Magunk,

Égi nagy hatalmunk.

Ige-fénnyel töltő

Merész gondolatunk.

 

Atil' lobogóján

Felfénylő erőddel,

Nap fényét lehozó

Griffmadár erőddel,

Minket is tápláljál,

Égig felhordozzál,

Magos égből velünk

Szerelmet lehozzál!

 

 

A Mag-erő alászállása

 

Etele-Atila, magyarok Itala,

Magurak Étele, Magerők Élete.

 

Buda-Budda szellem, Ikerlélek-szellem.

Még élő léleknek Élőmag lélekzet.

 

Csaba égi úton, csillagösveny ágon,

Táltos-lét álomból testi létbe szállón.

 

Emese Úrnőnek álom-ígérete,

Szent királyainknak Álmos eredete.

 

Szkíta, hun és avar, mind magúr a kabar,

Nimród királyunktól szkíta hitű magyar.

 

Állat állapotba, növény folyamatba.

Lélekmag ereje, Krisztus-áldozatja.

 

 

Népem

 

Nap népe. Mag népe.

Nagy-magyarok vére.

 

Életfa tövéből,

Tejútfa öbléből

Nyílként kisuhanó,

Táltoson táncoló

Szittyák nemzedéke.

 

Úz vére, Tűz vére,

Turul-sólyom népe.

 

Csodaszarvas nyomán,

Emese álomán

Szolgálatát tevő,

Hazáját kereső

Árpád nemzedéke.

 

Szent István, Szűz Mária,

Szent Korona népe.

 

Szent Léleknek erejével,

Jézus Krisztus keresztjével

Istentől vezérelt,

Világot szolgáló

Géza nemzedéke.

 

 

Nemes és nemtelen

 

Nemes - ki nemmel is egyenes tartású,

Nemtelen - igennel is görbe derekú.

Nemes - ki nemesen nemet tud mondani,

Nemtelen - igennel gerincét veszíti.

Nemes - ki nemzőjét, s nemzetét megtartja,

Nemtelen - élvéért testvérét eladja.

Nemes - ki nemzettjét nemesre okítja,

Nemtelen - fiát is bólint'ni tanítja.

Nemes - ki nemzetét Istenhez emeli,

Nemtelen - véreit sátánnak engedi.

 

 

Rege-fa fiai

 

Lélekvivő szellemmadár

Szarvaságancsú fára száll.

Fájának csúcsa égig ér

Magos ég kapuján befér.

 

Magos ég kapuján betér

Fényes Atya elejbe ér.

Hejj...

 

Fényes Atya Fénymadara

Lélek-emelő madara

Atya-fénybe fürdöcködik

Lélekfénnyel töltekezik.

 

Fényös Turul szálla alá

Szarvas ágancsú fa alá.

Fája tövén forrás fakad

Iker-patak víze szalad.

 

Patak víze tengerbe fut

Fényes Anya elejbe jut.

Hejj…

 

Fényes Anya patak-ere

Élet-halálvíz könny-ere

Holdfény-ezüst Itil folyam

Égkék-fényű Iszter folyam.

 

Ágancsos fa odújába

Gyökérágak kapujába

Fehér-táltos otthonába

Fényfia ébred világra.

 

Hajnali-mag hasadozik

Ikercsillag hulladozik.

Hejj…

 

Csillagikrek kettős fénye:

Húny Úr, Mag Őr holta-élte.

Atil', Budda ikerléte:

János, Jézus égi fénye.

 

Hejj…

 

 

Magjaimhoz!

 

Vedd eszedbe én Magyarom!

Egyedül vagy e' világon,

Csupán az Úr, az Egy veled.

Ő irányít'ná életed!

Egy lész’ Véle, ha akarod.

Ő, az Egy ad minden magot.

Magából ad, mindent megad,

Mert Ő is Mag, mert Ő a Mag!

Adja Magát, Mert a Mag ad.

Míg adni tud, még és még ad.

 

Magát benned sokszorozza,

Magját benned feláldozza.

Magát benned feláldozva

Magod bűnét feloldozza.

 

Magod adván magad adod.

Magad magvas, magod magos,

Magad mágus, mágiás nagyúr.

Nimród magva, Hunúr, Magúr.

 

Magős, Nagy Ős,

Mag-dalia Égi Fáról sarjadt Fia.

 

 

Karácsonyi tény és remény

 

Halálba hanyatló fény, fel tán sohase támad.

Bennetek szakadt töve az Égi Világ-nak.

Napunk nektek immár nem Teremtő-képmás.

Orion Apánk is eldobta az íját.

Három öv-csillaga nem három szent király,

Személytelen fények egünk boltozatán.

Nincs immár Karácsony, Fény megújulása,

Csillagászati tünemény a fény vándorlása.

 

Benn nem történik semmi! Próbálsz hát "szeretni",

Szégyened ajándék-halom alá eltemetni.

Kereskedők lelketlen, ízléstelen világa,

Csillagnyi áru-választék pót-fény csillogása.

 

Ez lettél: vásárló-gép, majomdivat utánzó!

Karácsony estéjén hát ki se ejtsd a FÉNY szót!

A szeretet szó is kong szádban az ürességtől.

Ne mondd ki hát, ne foszd meg áldott szentségétől.

 

Modern vagy! Elszakadva minden régitől!

Már magad is megfosztottad minden Égitől.

 

Hogyha kellenek is "kultúrád" tárgyai

Csak antik darabot, ami nagyanyai

Nem ősi tehát, csak szétesőben levő,

Ha pókháló is van rajta, akkor "tuti menő"!

 

Önmagad sírjára fejfának meszeltetsz.

Ál-világ ölébe hullasz engedelmes.

Nincs múltad, nincs jövőd, de jelened sincsen.

Eloroztattak kincseid, istentelen isten,

Sötét kalmár-szellem lett neked a minden.

 

De még nincsen késő! Még most megfordúlhatsz!

Bizony nem lesz könnyű, ebben megnyugodhatsz,

De értéke éppen nehezéből fakad.

Küzdjél meg magaddal, hogy megfordítsd magad!

 

Segítségül ott van minden este a fény,

Milliárdnyi csillag mesél regénk egén.

Segítségül ott van naponta is a Nap,

Hidd, hogy néppé Ő tett évszázadok alatt.

 

Tudd, hogy templomaink bejárata felett

Tizenkét apostol: zodiákus jegyek.

Ne higgy a vulgár-bulvár asztrológiának!

Ne hidd, hogy ma délben kitöröd a lábad!

Ám figyelni figyelj, óvatosan lépkedj,

De ne attól félj, hogy mi történik véled!

 

Múltadról tudd: Szkíták nemes nemzetsége,

Majd Atila király véreidnek vére.

Avarok elődink, eztán a magyar jő,

Pogány-keresztény mind! Ég-Egy Isten hívő!

 

Szeretet-Istenét szereti szerelemmel!

Gyűlölő, bosszúálló Istent nem ismer!

Szert tart. Búzáját-Életét a szérűn

Fosztja "szemetétől". Templom-kemence épül,

Mag-áldozat ad kenyeret Istene testéül.

 

Karácsony szent fénye kalácsként támad fel,

Kar-t kal-ba öltve, fonódott testével.

 

Igével keresztelt Ádvent-koszorúja

Fénylő-ág fényével igézi meg újra,

Gyertyafény áldozattal idézi fel újra,

Hogy benned Fény szülessen "Szómás út"-jászlába.

 

                                                          

Szóma:  Az ind mitológiában az istenek itala, a magyar népi szóhasználatban szalma.

Szómás út = Tejút!

 

 

Égő Szózat

 

Én népem, nemzetem,amelyből vétettem!

Ki ellen hallgatással oly hosszan vétettem!

Most szólom Ige-szóm, most emelemhangom.

Zúgjon-zengjennem vész, de igazmondó harangom!

 

Figyelmezzhát szavamra,hogy nefélre,

De egészentisztánértsda dolgodésteddis végre!

 

Ne hagyd,hogyazamerikai"szajha"

Kezébenfáklya helyett kártyalapokat tartva,*

Ősihonodból kiakolbólítson.

 

Honodhozne azértragaszkodj, mertapádé volt e föld,

Ne azért, mert Trianondöntése még fennen"tündököl"!

Csakisazért, mert szent hely! Ősanyánk medencéje!

 

Belőle kélt az Élet!

Kultúrájának nyomai végig a Földönföllelhetőek,

Bármitvallanak felőle "tudós jólértesültek".

 

Ez ittFöldanya Méhe!

S ha nem MAG-úr a MAG-zatbenne, mivé lesz szülése?

 

Énnépem, dicső királyok nemes nemzettsége!

Ismerd fel múltból sarjadzó fényes örökséged!

Vedd íjadat, célozd meg Nap-ősödetaz égen!

 

De lőni ne lőj! Ölni végképp ne ölj!

Csak célra tartva mérd be, mi miérttündököl,

Mi miértsötét, hol hagyta fényességét?

Mért hagyta,hogy a Sátán rátelepedjék?

 

Majd "érdekszférájára"fűzze.

Engedd,hogy belőled a Fény a Sötétet kiűzze!

 

Énnépem, szent királyok eltévelyedett sarja!

Fejed ne hajtsd pénz igájába, emeld fel a magasba!

Hol láthatod szent Szűzednek,

Boldogasszonyodnaka Napban megjelenő képét.

Anyádként ki segíti elanyátlanodottnépét!

 

Hol szemébe nézhetsz, ha tudsz, Atilának,

Hol érezheted, mintsem is láthatod Fényfia Urunkat!

S azt azalázatot, hogy Ő minket símogat.

Bár verni kéne.

Mikor leszünk végre erkölcsössé,

Hogy lehessünk segedelmére?

 

SzentKoronánk Ő is, Atila és Mária.

E háromság hív mostszellemicsatába,

Hogy semmí’tsük meg Ellenségeinket,

Mik bennünk lakozvaölnekegyre minket:

Indúlatainkat, vágyainkat, félelmeinket végül.

 

Helyettük vegyük fel győztes segítségül:

Istennek Kegyelmét, Önfeláldozását,

Szerelem-fakasztó Szíve Sugárzását.

 

Ez az első lépés, amitmeg kell tenni!

A többi ebből fog tisztán következni!

 

Lépj hátszeretett népem!

Lépjaz isteni Út-ra!

Legyél segítő keze alázatosan újra

Az"e világban élőknek".

 

Mutass utat az Útra!

Vezesd a Fénybe őket!

 

* a Mammut oldalánlátható (amerikai) szabadságszobor-torzóról van szó.

 

 

Himnusz

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Emeld újra Magadhoz

Emberfia testvérét!

Hogy ne áldatlan célért

Áldozza áldott vérét.

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Emeld újra magasra!

Hogy' tetted ősfiával:

Ménrőttel, Atilával,

Jó Szent László kerállal.

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Emeld ki őt a mélyből,

De csak mások utána!

Ne csorbuljon meg Lelke

Vállalt alázatába'.

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Növeld meg kicsinységét,

Hogy benne Nagy lehessél,

Áldott Fiaddal, véle

Jól együttműködhessél!

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Növeld Léleknagyságát!

Nagyboldogasszonyával

Szív-szava egybe égjen

Isten-anya anyjával!

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Növeld Szellemnagyságát!

Lássa az Igazságot,

Láttathassa Kegyelmed,

Tanítva a Világot.

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Növeld Szellemerejét,

Fehér-Mágiát tudjon!

Sötét erők hatalma

Rajt' el ne uralkodjon!

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen

Kövesse léptidet!

 

Növeld Lélekerejét,

Eggyítve gyógyíthasson!

Élet-Halál-Életre

Hozzád utat mutasson!

 

Óh Egy! Óh Ég-nagy Istenünk!

Segítsd meg népidet,

Hogy tisztán, fényesen kövesse léptidet!

 

 

Név-erő vers

 

Fényes innepeden,

Név-erő napidon

Teremtőnk áldása

Rajtad felragyogjon.

 

Áldott Nap világa

Utadon fényeljen!

Világnak-virága

Téged innepeljen.

 

 

Szent Margit ereje

 

MaRGiT a MáR HaTó,

El nem is MúLHaTó,

El-felszabadító

ÉNeRő-GáT-adó.

 

MeRHeT sárkányra

NYeRGeT vetni.

MéLY KúTba leszállni.

ÖNeRő KöTéstől,

ÉNeRő KöDéből

MéRHeTeTlen örömben

Fény-atyára találni.

 

Nyelvet is őriző

MéLY HiT-aDó erő.

NYíLó HiT-segítő

SZERELEM-erő!

 

 

Magyar Szent Erzsébet

 

Érző szívvel erős

Királyleány Örzse

Szeretet rózsáját

Hordozza ölébe.

Bélpoklos a sebét

Mutatja elébe,

Csókkal borítja azt

Világ-Szent-Tündére.

Aranyalmát gurít,

Erejével gyógyít,

Keresztényi létre

Életével tanít.

 

Áldott ter'ű Mária

Megyen Erzsébethez.

Méhében magzata

Moccanón örvendez.

 

 

Szent Erzsébet

 

Mária megyen Erzsébethez

Fiam örvendezz!

Méhében a magzat moccan

Fia örvendez.

 

ERőS anyától születik

A keresztelő

Illés erejével járó

Jányosi erő

 

Isten erejével élő

Királyi Örzse

Szeretet-lelket árasztó

Rózsafa töve.

 

Bélpoklos sebét csókoló,

Aranyalmával gyógyító

Világszép-szent Tündér

Magyar Erzsébet

 

 

Kő-kép-zetek

Magyar Juditnak

 

Kő kövön.

Kő tövön

Fa nől,

Festékes kövekből

Ezredek álma dől.

Fátyol lengedez,

Lélek-telt pamut.

Tudatra ablakot,

Lélekre tár kaput.

- Ingatag fénytorony támasza

Kavics, fa és szövet hármasa,

Szilárddá festék-habarcstól kővűl

- LÁTOD!

Pedig angyalok tartják

Kívül-belül!

 

 

Mozdúló kép

Petkes József: Hármas portré c. festménye alá

 

Mint rög a röghöz kerűl,

Fordúl fejetek egymás felé.

Mint viharban a gulya tömörűl,

Símúl testetek egymás mellé.

 

És ti a földet nézitek,

Az áldott Anyaföldet!

 

Majd dologra széledtek,

Mert első a munka!

Kell a kenyér

A gyermekmarkokba!

 

És megint a földet nézitek,

Az áldott Anyaföldet!

 

Eljő a vasárnap,

Isten szentelt napja.

Hívó a harangszó,

Ének zendűl halkan.

 

És felemelkedik tekintetetek a Napra!

 

 

Tekintő

Tibold M. Ágnes képeiről

 

Óvó kezek.

Igéző szemek reám tekintenek.

Nevetnek.

Szeretnek.

Szeretlek!

 

 

A faszobrász

Miholcsa Józsefnek

 

Szentséges a rovó.

Jeleket író, a fa-faragó.

A fa-ragozó, Ige-ragozó.

Égi Ige élő éke, mi tőle való!

 

 

Pillanatkép

Kármán Balázs fotóira

 

Kép villanat,

Két pillanat.

Pillanatkép.

 

Fényvillanás,

Hétszín-varázs,

Szép, csodaszép!

 

 

Kép-fényekre

A természetfotó 99 alkotóinak

 

Objektíven képződik objektívben a kép,

Szubjektív képpé válik mégis valamiképp.

 

Színpompás fénykeretében felvillan a kép

Pillanatképben ekképpen fénylik fel a lét.

 

Fényképp

A MAOE fototagozatának

 

Fény képpen

Megjelentetek.

Képeitekkel

Fényt jelentetek,

Jeleitekkel

Képet fényesítetek.

 

 

Kis Kata

E. K.-nak

 

Kis Kata!

Kis Gida.

Híd pallójáról

Le ne ess, soha!

 

Kis K

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő