Mi a Fény Útján járás és miért kell, és hogyan lehet a Fény Útján járni és az a teremtésben, a nyelvben, a képi ábrázolásban hogyan jelenik meg, illetve ezek hogyan segítenek nekünk abban?

 

A Fény Útján járás, a lélekfény által megvilágított, szeretetteli gondolkodással cselekvés útja, vagyis a bölcsesség útja, s egyben a megistenülés útja is.

 

Isten a fény megnyilvánulása

 

Kezdjük a fény természetével! Ha a fizikai fényt nézzük, annak két megnyilvánulási formáját ismerhettük fel. Részint hullám természetűen, másfelől részecske természetűen működik. Ám ha a látható, fizikai fény ilyen kettős természetű, nem tehető fel joggal, hogy a fény maga is kettős természetű lehet: látható, fizikai és nem látható, nem anyagi megjelenésű? A kérdés ter­mészetesen költői.

Isten fény-természetére több utalás van a különböző kultúrákban.

Például: „Siva isten szimbóluma a világító fényoszlop, mely a tudást és a boldogságot jeleníti meg” (Terebess Ázsia lexikon Jóni-lingam)

Isten a Bibliában, mint tűzoszlop jelenik meg, és az égő csipkebokor képe is ezt támasztja alá. Jézus Krisztusnál is hasonló fényjelenségekkel találkozunk:

„És a mint méne, lőn, hogy közelgete Damaskushoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:

És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala néki: Saul, Saul, mit kergetsz en­gem?

És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz” (Csel. 9.3-5.)

De Őt, aki az Út is, Világ Világosságának, vagy az Igazság Napjának is nevezik.

A „Jézus születése” ábrázolásokon is fényoszlopban jelenik meg a kisded, ahogy ezt az apok­rif hagyományokból ismerjük

09 - 01. ábra Jézus születése Chora Istanbul  Karye-dzsámi

Ne feledjük a Táborhegyi átlényegülést (És elváltozék előttök, és az ő orczája ragyog vala, mint a nap, ruhája pedig fehér lőn, mint a fé­nyesség [Mát. 17.2.]. Valamint: Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket­ –mármint Jézust és Illést–; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok [Mát. 17.5.].

És idézzük emlékezetünkbe a feltáma­dás fényjelenségét, s ezzel magát a torinói leplet, mely a fénysugárzás, a fizikai szemlélet szempontjából teljesen megmagyarázhatatlan, viselkedését rögzítette.

09 - 02. ábra a torinói lepel „felső” képe

„A leplen egy keresztre feszített ember alakjának negatívja látható. Vászonra ma sem tudnak filmnegatív­-képet festeni, hamisítani. A vásznon festékanyag nem azonosítható, valamint, a képmás plán paralel projekció, azaz vetü­leti kép. Ezek szerint a lepel a nem emberi kézzel készült képek közé tar­tozik. Ezt követi a felfedezés, hogy a leplen látható képmás háromdimenziós információkat tartalmaz.

A leplen lévő „kép” nem festés vagy rajz, hanem az a vászon-szálacskák felületén a szálakat érő perzselés által keletkezett. Ilyen csakis úgy képzelhető el, hogy az valami oly sugárzásnak a következménye, mely a röntgen-sugárnál is rövidebb hullámhosszú, mondhatni komikus sugár jelenség. Magas intenzitással, nagyon rövid időtartamban, mely nem hosszabb egy ezred másodpercnél; tehát perzsel, de nem éget. A perzselés foka a vászontól mérendő test-pontok távolságának arányában gyengül. Mindkét oldalon az arc képe felüle­ti, csupán a legkülső rostokon van jelen. Ha a szövet keresztmetszetét nézzük, van egy felül és egy alul, azonban középen semmi égési nyom nem található.

Ide tartozó a guadalupei Szűzanya, az „Élet Anyja” 1531 évi csodája is, amikor egy csicsimeka indián „kötényén” jelent meg.

09 - 03. ábra St Juan Diego „kötényén” a Szűz képével

Ezt a képet szintén nem tudják fizikai kép­alkotási módszerekhez kötni.

09 - 04. ábra a guadalupei Szűz képe

Isten azzal kezdte a teremést, hogy a Benne meglévő lehetőségek kö­zül, nem a sötétséget, hanem a világosságot valósította: „És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.” (1 Móz. 1.3-4.)

Itt a Bibliaszerkesztők tudatában lévő problémákról, és azok következményeiről, hosszan nem szólnék, csupán utalok arra, hogy az anyagias szemlélet mekkora hiba a szellemi dolgok szempontjából. Itt ugyanis azt kell érteni e mondaton, hogy Isten magában megteremtette a csak fénnyel teli állapotot, azt jónak találta, és a teremtés folyamatában is alkalmazta.

 

Belátható tehát az eddigiekből is, Isten megnyilvánulása a fény! S Ő teremtett bennünket, rá­adásul Önnön képére (képességeire) és hasonlatosságára, (tulajdonságaira) teremtett minket! És mit mond a Biblia?: „Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mon­dám: Istenek vagytok.” (Ján. 10.34.)

Vagyis, mi is alapvetően fény-természetűek vagyunk! De anyagi, fizikai, biológiai létünk is fényfüggő! Napfény nélkül nincs élet!

Nem a legelemibb tehát, hogy a fény útján járjunk?

 

Fénnyel vezéreltetés

 

Ha együtt akarunk működni a Fénnyel, Istennel, a Világ(osság)gal, a Tisztasággal, a Te(l)jességgel, a Fehérséggel, meg kell ismerkednünk működésével, hiszen azt tapasztalatból tudjuk, nem mindig van világos, és az egy napon belüli világosság mennyisége is naponta vál­tozik az év folyamán.

E működés összetevői: a fény/árnyék arányának változása, és a nap látszó járása, a csillagok mozgása és állása, vagyis együttesen a fény mozgások.

Ide tartozik a napfogyatkozás és a holdfogyatkozás, ámbár az előbbi a drámaibb, és ilyenkor az állatok is láthatóan félnek. A nap „természetellenes” eltűnése ugyanis elénk vetíti a fény hosszú távú megszűnésének a lehetőségét, és ez félelemmel tölt el minden élőt. Valójában ez az alapja a fény erkölcsi tartalmú töltésének is! Ezért azonosítható a sötétség a rosszal!

Másik megjelenési formája a fentieknek, a mindenki által ismert, a napfordulók, és napéj­egyenlőségek, mint csomópontok által, szakaszolt fény/árnyék változás folyamata. Ennek je­lentőségét különösen az üdvtörténet emeli ki, ámbár ma ezt a templomokban nemigen taglal­ják, hiszen az asztrológia nevű „eretnekséggel” kapcsolják össze –persze nem teljesen alapta­lanul, ám igaztalanul elmarasztalva– e jelzőrendszert és leolvasási módszerét.

A nap járása, népmeséink egyik fő vonulatát adó mesecsoportunkban játszik szerepet. Itt valóságosan a Fény Útján, kell járnia a főhősnek, s kocsin, vagy gyalog, de a nap járásán, s Isten dolgában.

A Fény Útján járásra hagyományunk is példával szolgál. A legelső, a világ és a világosság kapcsolata. Itt csak a következményről szólok. Ha én, világra születésemmel, nyelvileg kapcsolatba kerülök a ViLáGosságal, és később megtudom, hogy a ViLáG először ViLáGos volt, nyilvánvaló hogy az eredendő, azaz a fényteli állapotba akarok visszatérni. S mert onnan vissza is lehet jönni, e fényes úton akarok, őseimmel együtt csele­kedvén, járni, . A TeJeSség a TeLJeSség útján. A tej fehérsége a tisztaságot, az pedig a tökéletességet is jelentésében hordozza. E képzet az őSzüLéSsel is ösz­szefügg, de a ki őSzüL az őSüL is, tehát egyre inkább eggyé válik őseivel, vagyis őSSzüL, te­hát megszüli/valósítja őket magában, majd megtér hozzájuk. Régen, aki megőszült, egyben BöLCs is lett, s ezt a fény tiszta színe, a fehérség megjelenése is jelezte környezetének. Ezért mind az öreget, a BöLCs-et, mind a BöLCsőS-t fehérbe, fénybe, öltöztették. Mint tudjuk, a bölcsesség a legmegfelelőbb rendszer szerint rendezett ismeretek – a legmagasabb szintű tudás –, szereteten általi cselekvésben megjelenése. Közvetlen kiváltója a MaG/MeG ViLáGoSoDoTT, tehát a lélek fényével áthatott tudati működés. Világos? Tiszta? E kérdések is egyértelműen az előbbiekkel kapcsolatosak!

Eleink azzal, hogy Egy-nek nevezték Istent, a Teremtőnek égbeni megjelenését, és az igével való kapcsolatát, vagyis hogy a létezés beteljesülésével azonos, egybeírták gondolkodásuk­ban, és a fénnyel is egyesítették így, hiszen az az égből jön, akár a nap fényére, akár a csilla­gokéra gondolunk.

 

A belső fény

 

Ha fényes tekintetűnek neveznek valakit, az a belső kisugárzást is jelöli, vagyis az istenit! A „szeme fénye” kifejezés is erről szól. Megint csak Jézushoz fordulunk: „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz. Ha pedig a te szemed gonosz, a te egész tested sötét lesz. Ha a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség?” (Máté 6:22-23)

Ha valaki megvakul, arra azt mondjuk, elvesztette a szeme világát. Ez a kifejezés is inkább a jézusi mondásra, mint a fizikai állapotváltozásra vezethető vissza, amit azonban a fizikai vak­ságra is értenek, hiszen aki nem lát, az a fényt nem látja, szokták úgy is jellemezni a vak em­bert, hogy sötétség borult rá, illetve világtalan. Mindez arra is figyelmeztet bennünket, hogy a két lét, ideát, nem válik ketté, itt az anyagi és a szellemi-lelki síkon egyszerre élünk.

 

A fény az anyagban

 

Jézus tanításai éppen az anyagi világ ellenében szólnak, mint például: „Ne gyűjtsetek maga­toknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben…” (Mát. 6.19-21.)

Tehát ne az e-világi, és főként ne az alacsony, hanem a magasrendű és belső, lelki-szellemi, dolgokért tegyünk! Ez szintén nem-anyagi természetünkre utal.

Ha a fény útjába anyagi (és átlátszatlan) akadályt teszünk, annak árnyéka lesz, tehát egy olyan területet találunk, ahol sötétség lesz. Ám ha ezen akadályt elhárítjuk, nem a sötétség fog ter­jeszkedni, hanem a fény fog akadálytalanul áradni, és a sötétség –itt– megszűnik. Hasonlósági alapon –és őseink gondolkodása ilyen–, ez azt jeleníti meg, hogy a fény mindig magasabb, több, mint a sötétség, hiszen a fény van, míg a sötétség csak a fény hiánya, s ahogy az megje­lenik, emez eltűnik. A sötétség csak ott tud megjelenni, ahol az anyag átlátszatlan akadályt tud képezni a fény útjában! Szellemi értelemben: a sötétség ott tud megjelenni, ahol a tudat az anyagit, a testit helyezi előtérbe a szellemi-lelkivel, a nem anyagival szemben.

Van azonban egy másik oldala is, az eddig megismertek alapján, az isteni működésnek. Az áldozatvállalásból ugyanis következő, hogy ha anyagi akadály állja útját a fénynek, a fény be­lesüllyed az anyagba, mintegy magára öltve azt, és átszellemiesítve átlátszóvá, vagyis tisztává teszi azt. Az átlátszatlanság ugyanis zavarosságból adódik, ahogy a víz felkavarodásakor ta­pasztaljuk. Ahogy a tükör is eredetileg a víztükröt, s csak később a fém, majd az üveg tükröt jelentette, így az átlátszóság is a vízhez köthető, s annak tisztaságát jelenti. E gondolatmenet­tel egy csomó párhuzam, fogalmi kapcsolat, érthetővé válik. Legszemléletesebb példa a fenti­ekre a víztiszta” kifejezés. Balogh Ágnes nagyon találó megjegyzése, hogy a TüKöR eredete a TóKöRre vezethető vissza, amit Dani Róbert megállapítása szerint a TóCSa (TóCs[K]a) szavunk is alátámaszt. A manicheizmus igen fontosnak tartotta e részét a szellem működésének, és így az ún. fényfelszabadítási program központi helyet kapott benne. Ide köthető a mindenütt jelen lévő „Jesus patibilis”, a „természetben szenvedő” jézusi tulajdonságkör (Pap Gábor: Rasdi me­sél) fogalma is.

 

A Vénusz jele és analógiái

 

Michelangelo Naddeo, előadásában és könyvében, a rombusz jelet, ha az emberi testet is meg­jeleníthető ábrán jelenik meg, a méhnek azonosította be.

09 - 05. ábra Naddeo könyvének egyik képe nyomán

Ha ezt összevetjük mandorla ábrázolásokkal:

09 - 06. ábra Krisztus mandorlában, a koronázási palástról

09 - 07. ábra Szilvaszemes faragás, Désháza, Szilágy megye. (Jelképtár 80. o. 289. ábra)

09 - 08. ábra Arab(?) motívum Qasr Hara Neh-ből Kr. u. 700 körül

09 - 09. ábra US rovásjel Varga Géza nyomán

Ezeket összehasonlítjuk különböző népek női nemi szerv ábrázolása­ival, például a kelta Sheela istennő ismert reliefjével:

09 - 10. ábra Sheela-na-gig Kilpeck templomából, Herefordshireből

És mindezt összevetjük a –Jankovics Mar­cell által is Vénusz jelként azonosított– ún. WC ábrával, láthatóvá válik ezek közös gyökere, mely egy –általában fénykisugárzással körülvett– nyílás képére szűkül, mely a nap­ábrázolások rokona, annak mintegy női megjelenése. Mivel a nap körrel, az utóbbi, mint lát­tuk, általánosan négyszöggel ábrázolódik, így a szellemi-anyagi, égi-földi kettősséget is meg­jelenítve erősíti meg az eddig kifejtetteket. Ide tartozók a sámán és egyéb Nap-Hold ábrázolá­sok, ugyanis, mint ezt Rumi Tamás is kifejtette[1], itt a Hold, félbevágott Nap-ként is értelmez­hető.

09 - 11. ábra Szölkup sámándob rajza (Hoppál M.: Sámánok 158. old. 220. kép)

Ha a Hold jelet megkettőzve egymás felé fordítom, akkor a mandorla köszön vissza.

09 - 12. ábra Nap és mandorla a sámándob Hold képéből (saját grafika)

A női minőség és a fény kapcsolata egy igen figyelemre méltó összefüggésben is előkerül. Az ősi mezopotámiai, általunk turániaknak –ma tudományos körökben sumérnek– nevezettek nyelvében, az embert a Lu kifejezéssel jelölték. A Sár a fénnyel is kapcsolatos szócska. És minő véletlen, nyelvünkben, a ló, pontosabban annak női minősége, a kancai egyik állapotára, amelyik éppen magfogadó idejére vonatkozik, a sárlás szót használjuk. Vagyis a ló –aki egyébként nálunk kiemelt szerepű minőség, hiszen mintegy azonosak vagyunk vele, lévén a Nyilas, vagyis Ló népe vagyunk csillagmítoszi szerepkörünket tekintve–, éppen akkor fogad­hatja a mén magját, amikor fénylő állapotban van.

Alább nem a fényírók, a fényképészek, és az árnyjátékok színészei, a szereplők, bár tevékeny­ségük, következménye az itt bemutatott működésnek.

 

Fény általi írás

 

A fény haladásának láthatóvá tétele, részint a Nap látszó mozgásának közvetlen, részint egy árnyékvető segítségével történő leképezése.

Ezek legismertebbike a párta, mely a felkelő, a delelő és a lemenő nap jelölője többek közt.

09 - 13. ábra gyöngyöspárta

Miközben a nagyobb ritmusok számontartására is alkalmas eszköz.

09 - 14. ábra párta, mint hónap számontartó eszköz

Sőt, más fénymozgás időtartam mérésére is alkalmazzák, mint ez Pap Gábor finn országi templomokról szóló könyvében is megfogalmazódik, ahol a Hold egyfajta ciklusának, a 28-as Holdházrendszer jelölőjeként találkozunk pártával. (A 15 pártaelem oda-vissza számlálása ugyanis 28-at ad)

09 - 15. ábra Hold-hős Korppoo templomából (Pap G.: Fényre éledő üdvtörténet 65. oldali kép  részlete)

De a hagymakupola körvonala is a Nap látszó mozgása az égen. Ha a napi menetet nézem, egy gyorsabb emelkedés után szinte állandó magasságban van, majd alkonyulás közben is felgyorsulni látszik, majd ismét lassabban hanyatlik, mint halad. Ha árnyékán mérem a mozgását, ugyancsak ezt tapasztalom, délben szinte megáll, mint ezt az álló dél kifejezés is híven tükrözi.

09 - 16. ábra hagymakupola

Ősi szentélyek, barlangok, vagy szikla odúk esetében a tudósok is nyíltan beszélnek a fény térben való elmozdulásával megvalósított időhatározó szerepéről.

09 - 17. ábra Stonhenge rekonstrukcó az internetről

Miközben ugyan­ezt templomaink esetében tagadják, de legalábbis elhallgatják.

Itt most a fény, mint a templom méretét meghatározó jelölő, szerepéről beszélek elsősorban, amit Velemér esetében Pap Gáborék oly szépen bizonyítottak, dokumentáltak.

Legutoljára hagytam a napórát, mint az árnyékvetővel történő leképzési módot. Ebben is gaz­dag a tárgyi emlékanyagunk.

09 - 18. ábra püspökladányi homlokzat.

09 -19. áb­ra székelykapu Homoródalmás (Márton Emese felvétele Szabadidőkalauz fotópályázatára küldött anyagából, az internetről)

Mindezen példák jó bizonyítékai a fény ebbéli használatának. Természetesen a hagyományos napóraféléket is használták eleink.

09 - 20. ábra ekvatoriális napóra nógrádi ház falán (napora.mcse.hu)

Ám a többfeladatú lehetőségeket, mint a homlokzati kép is mutatja, mely napóra és párta szerűen egyaránt használható, mindig többre értékelték.

 

Fény általi olvasás

 

Arra, hogy egy nyíláson át egy számlapra vetülő fényt naptárként használjanak, (és itt a naptár nem csupán, a napok és hónapok múlását számon tartó, hanem a kozmikus mozgások megje­lenítésére is alkalmas eszköz) sokfelé akad példa! Ám arra, hogy egy képsort, –legyen az szikla faragvány, festett falkép, vagy mennyezet kazetta– a fény [és több esetben kimondottan fénylény alakú fény, ha a szentélyablak emberalakot formázó] úgy világítson meg, hogy fogalmi összefüggések táruljanak fel ezáltal, csak abban a kultúrkörben van példa, ame­lyet a szkíta örökséget továbbvivő népeknél találunk meg.

Például, számtalan hazai példánkon túlmenően, az egyiptomi kultúrában mutattak ki ilyen mérnöki megoldásokat, ahol éppen a kitelepített Abu Szimbel templomegyüttest vizsgáló tudósok jutottak arra a felfedezésre, hogy a szobrokat meghatározott időben, és sorban világítja meg a Nap. Pl: „A szentélybe egy évben kétszer süt be a nap, február 20-án és október 20-án, állítólag Ramszesz születésének és koronázának napján.” Vagyis Ramszesz mindkét alkalommal a fénytől/fényből születik. (Ne feledjük, a koronázás is születés pillanata, hiszen e beavatás által új minőségként, királyként lép tovább a beavatott!)

 

A csillagok, csillogók, mozgásáról

 

A csillagok sokféle mozgása és állása szintén fontos összetevője a fentieknek. Egy szempont­ból a csillagok (csillogók) ugyanis (éppen, mert egy-egy csillag más-más távolságban van, ezért másik mozgásirány és sebesség tartozhat hozzá, ha ez csak hosszútávon észlelhető is) elmozdulnak egymáshoz képest, s ez akár egy csillag többihez képesti helyzetváltozását, akár egy csillagkép formájának változását idézheti elő, mit a hagyományban már jelként értékel­nek. Mint pl.: A Kis Göncöl szekér rúdjának középső csillaga, a Mizar mellett látható az Alcor nevű halványabb csillag. Az Alcort népünk Béresnek, Cigánygyereknek, Kisbéresnek, Kisbojtárnak, Kocsisnak nevezi. Néhol a Göncölszekeret Ökrösszekérnek, az Alcort Ostoros­nak mondják.

09 - 21. ábra a Kis Göncöl szekér és az Ostoros (Toroczkai-Wigand Ede: Öreg csillagok, borítórészlet)

A hiedelem szerint az Ostoros addig ugrál (az ugrálás, az Alcor fényének pulzá­lásából is adódhat) az Ökrösszekeret vontató ökörre, míg egyszer rajta marad, és akkor itt lesz a világ vége. Ez a hagyomány nem csupán a világ végtelen idejűségére lehet példa, de lehet egy mélyebb tudás alapján tett jelzés is, mert ha ez az állás bekövetkezik, lehet olyan kozmi­kus katasztrófa jelölője, mely számunkra valóban a világ végét hozza.

A Föld tengelyének billegő mozgása is részese a fényváltozásoknak.

09 - 22. ábra a Föld tengely imbolygása és dőlésszöge

Részint ebből adódik az ún. precessziós mozgás, más néven a tavaszpont vándorlása. „A Földre ható erők a keringési síkkal 66,5 fokos szöget bezáró forgástengelyt igyekeznek elbillenteni, amely erőhatásra a tengely egy … kúppalást mentén körbe jár kb. 26000 éves periódussal: ezt nevezzük (luniszoláris) precessziónak.” (Tácsi István: a csillagkép egységek vaskúti elmélete) Másrészt a Sarkcsillag is más-más csillag lesz, ahogy a tengely az ég más-más irányába mutat. Régebben például az alfa Draconis –Thuban– volt az ókori egyiptomiak számára a Sarkcsillag. Kr. e. 2830-ban mindössze 10' tá­volságra volt az égi pólustól.

09 - 23. ábra a Sarkcsillag helye különböző korokban (Tácsi I.: a csillagkép egységek vaskúti elmélete)

„Az ekliptikai pólus körüli hat csillagkép helyzete az állatöv csillagjegyeihez viszonyítva nem valós, hanem az időbeli egybetartozást szimbolizálja, de a „sarkcsillagok” helyzete a sarkkörhöz és egymáshoz viszonyítva pozícionált.” (Tácsi I.: a csillagkép egységek vaskúti elmélete)

Minden hagyomány lényegében a fény útján járásról szól! Ám a legtöbb esetben –éppen a nyelvi sajátosságokból és ezért a gondolkodásból is adódóan– ez az anyagi lét felé hajlik el, ha az égiekkkel takaródzik is.

Persze nem azt akarom ezzel állítani, hogy nem fontos az anyagi létről, a benne létezésről be­szélni, de ennek nem szabadna elhomályosítania a szellemi-lelki létezés elsődlegességének tudatát!

És ez csak a mi gondolkodásunkból következik szervesen, mert a létezésünk helyét a fénnyel azonosítjuk nyelvileg is!

 

A látható fény tartományában vannak megmagyarázhatatlan jelenségek, mai napság is.

09 - 24. ábra a siguldai fényjelenség

Bár a fényjelenség az utcai lámpák fényével összefüggésben látszik keletkezni, anyagi-fizikai létén bizonyosan túlmutató! De ezt egy ilyen cikkben ne várjuk fel-, pláne beismerni!

Íme a cikk lényegesebb részletei:

„A lettországi Siguldában néhány napja különös jelenség tűnt fel az éjszakai égen. A talaj­szinttől az égig érő, bizonytalan eredetű fényoszlopok voltak láthatóak, melyek nagy magas­ságban szétnyíltak és ívelten kapcsolódtak a felhőszinthez. A titokzatos jelenséget bravúros fényképek sorozatával sikerült megörökíteni. …Elfogadható tudományos magyarázat nincs a látottakra …”

(Netriport, Nagy László. Nasa. 2009. 01. 17.)

 

Végezetül térjünk vissza a fény útján való járáshoz, és nézzük a Székely Himnuszban megfogalmazottakat!

„Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillagösvenyen!”

Itt a mondat elejét is újra kell értelmezni, mert annak megfogalmazása a cselekvést valamikorra teszi, és nem ismétlődő cselekvésről van szó. Minket azonban a csillagösvény fény útja érdekel itt elsősorban. Mert Csaba elvezet a Fény Útjára, de járni nekünk kell rajta! Sőt Vele! Mert Jézus Krisztus az Út, és Ő a Világ Világossága is!

 


[1]Rumi Tamás: Két Kör

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő