Mi az a kámpicsor?

 

„Ha valaki nagyon szomorú, azt mondjuk, nagyon el van kámpicsorodva. De mi az a kámpicsor?”

 

Elkámpicsorodásnak nevezzük, ha valakinek sírásra görbül a szája, csalódottan elkedvetlenedik, elszomorodik, vagy ha a hangulat elromlik, gyászossá válik egy társaságban. Való igaz, hogy a kámpicsor szót más összefüggésben nem használjuk.

 

Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a kámpicsor valójában nem egy szó, hanem három, összeolvadva. A kifejezés az oláh cigányok egyik törzsét alkotó, eredetileg marhahajcsárként dolgozó gurvári cigányoktól ered.

 

Nyelvükben a kham szó a Napot jelöli, a pes čhol tele pedig arra utal, hogy a nap lemegy, elborul, kevésbé fényesen világít. A gurvári cigányok szép képes kifejezésmóddal az ember kedvének elromlását ahhoz hasonlítják, mint amikor a Nap fénye elhalványul. A kifejezés hallás alapján, torzítva került át a magyar nyelvbe.

 

Dr. Bíró Zsuzsa

National Geographic online lapján (2007. 03. 23. www.geographic.hu Kérdezz! Felelek rovat)

 

Nos nézzük, valóban így van-e?

(Jelen tanulmány egy Bíró Zsuzsával és Czeglédi Katalinnal lefolytatott levelezéssorozat alapján íródott. Czeglédi Katalinnal, bár alapjában egyet értünk, részkérdésekben vitatkozunk. Sajnos Bíró Zsuzsa teljes ellenállást tanúsított minden elképzelésünkkel szemben: „Okfejtése sajnos semmilyen létező tudomány (elsősorban a grammatika és az etimológia) szempontjából nem állja meg helyét. Akár tetszik Önnek, akár nem, az elkámpicsorodik ige (sok más társával egyetemben) idegen eredetű szó.” Itt most a vitát nem bocsátom közre, csupán a saját szempontom szerinti eredményeket összegezem, Czeglédi Katalin változatát is közölve. Ha valaki érdeklődik a részletek után is, a vita teljes anyaga nálam hozzáférhető, kérésre elküldöm)

 

Van KáM tőszavunk, mely a KM gyökből ered, van KaMPó, és van GM gyökből eredő GaMó tőszó, melyek kimondottan görbülést, a GuMó esetén dudorodást jelentenek, ami képileg a lefelé görbülő szájjal is analógiásak lehetnek. A PiCSoR nincs így szavaink közt, ám a FaCSaR, mint hangalaki megfelelő már érthető, és akinek bánata van, bizony elfacsarodik a szíve is, nemhogy csak elkámpicsorodna a szája! Nem kell mindent máshonnan levezetni, van saját szókincsünk, s ha ismerjük a nyelvünket, bizonyosan megtaláljuk a helyes és helybeni megoldást!

Természetesen a GoMB, GöMB szavaink is idetartoznak, mint a KaMPó hangalaki megfelelői!

 

Nézzük, mit mond minderről Czuczor - Fogarasi: A magyar nyelv szótára című munkájukban

 

KaM, (1), elvont szótő. Rokon GaM törzsökkel. Jelent általában görbeséget, vagy meghajlást kamuti, kamasz, kamó, kampó, kancsal (kamcsal), kancsó (kamcsó) stb. szókban. Különösebben pótlékot vagyis tőkepénzért kikötött kárpótlást, bért, kamat szóban. Eléfordul Kamocsa, Kamond helynevekben is.

 

KAM, (2) A székelyeknél Kríza J. szerént am. kan. Eredj, rekeszd bé a kamot. Kiherélték a kamokat. Hihetőleg innen származik: kamatyol.

 

KÁM, (1), (ka-am), elvont törzsök, melyből kámpol, kámpicsorodik, kámva szók erednek, s jelent görbeséget, félrecsavarodást. Meg van a Kámon, Kámorvár stb. helynevekben is. A KáVa (Ká[M]Va) is itt kap értelmet, mert az valami körül csavarodik.

 

Lám, máris megkerült az állítólag gurvári eredetű szó!

 

KÁM, (2), falu Vas vármegyében. Hiába Kámba a bucsúra, ahol pap nincs. Kám-ba, ~ban, ~ból.

 

KAMARA, (V. ö. KAM törzsök), kamarát. Megegyezik vele a latin camera, német Kammer, cseh, lengyel komora, svéd kamar, kammara, olasz kamera, franczia chambre, angol chamber, hellén camara (bolt), török kamara (hajón), persa kamar (bolt stb.). 1) Falakkal kerített osztály a házban, mely a szobától csak annyiban különbözik, hogy kályha vagy kemencze nincs benne, s éjjeli hálásra vagy holmi eszközök, vagy eleség tartására, használtatik. Lisztes, tejes kamara. Ételes kamara. Háló kamara. 2) Átvitt értelemben a szivnek üregei. A szivnek két kamarája van. 3) Átvitt értelemben országos, vagy fejedelmi hatóság, mely több személyekből, úgy mint elnökből, tanácsosokból, alsóbb tisztekből, szolgákból áll, s az ország, vagy fejedelem jövedelmeire, kincseire felügyel. Császári királgyi kamara. Kamara elnöke, másod elnöke. Kamara jövedelmei. Máskép: Kincstár. 4) A vadászok nyelvén a tilalmazott vadastér középpontján levő kör, hol a hajtóvadászat nincs megengedve (Bérczy Károly).

 

Nos, ide kell egy kis magyarázat, szerintem hogy is van itt a rokonság:

Mint rámutattam a gomb, gömb, domborulatot, ívelt formát mutató hangalaki megfelelésekre, itt a francia és angol alak teljességgel azonosítható velük. A kőr alakú gömb, a 4-es pont vadasterének körét is közelebb hozza.

 

KAMM, elvont törzsök, melyből kammog, s közvetőleg kammogás, kammogó származékok erednek. Törzsöke a görbeséget, vagy görbedést jelentő ka, kam.

 

KAMMOG, (kamm-og), kammog-tam, ~tál, ~ott. Tunyán, lassan, fejét hajtogatva, legörbesztve ballag, mint a ház körül vagy mezőn mélázó komondorok, kuvaszok, sunnyogó rókák, farkasok szoktak. Máskép: czammog.

 

KAMÓ, (kam-ó) Horgosan meghajló eszköz, máskép: gamó, kajmó, gajmó, kajma, kajmacs, kampó. Kamókra akgatni a dohányfüzéreket.

 

Itt legfőként az akgatni alak az érdekes, mert rávilágít, hogy az aggatás valóban az akasztgatás rövidítése, s ez visszaigazolja elgondolásom helyességét a kámpicsor kifejezéssel kapcsolatban is.

 

Bár nem szoros az összetartozás, de engedtessék meg egy gyermekkori mondóka idézése, melyet még nevelőanyámtól tanultam.

 

„Árokparton agg atyák, gatyáikat aggattyák. Kérdik tőlük unokák: Mondjátok meg agg atyák, gatyáitok miért aggattyátok? Nem felelnek agg atyák, csak gatyáik tovább aggattyák.”

 

De menjünk tovább!

 

KAMP, (kam-p) elvont törzsök, melyből kampó, kampós, kamp-ósodik származékok erednek.

 

Nem állhatom meg, hogy a Camp, tábor, jelentésű angolszász kifejezést ide ne citáljam, hiszen amit korábban már elfogadtunk a vadastérnél, az ide is vonható, hiszen a tábor, körített központi hely!

 

KÁMP, (ka-am-p), elvont törzsök; származékai: kámpicsorodik, kámporodik, és kámpol. Törzsöke a görbeséget jelentő ka.

 

KÁMPICS, (ka-am-p-ics) elvont törzsök, melyből a kámpicsorodik ige származik. Jelent nyelvficzamodást, midőn a nyelv valamely nehéz szó kiejtésében mintegy meggörbűl, rendes járásából kimozdúl.

 

KÁMPICSORODIK, (ka-am-p-ics-or-od-ik) kámpicsorod-tam, ~tál, ~ott. A nyelve kificzamodik.

 

KÁMPICS. Oly nehéz kimondásu szó, hogy majd kikámpicsorodik bele a nyelvem. Csak népies nyelvben használható szó.

 

KAMPÓ, (kam-p-ó). Horogalakú eszköz. Kampóval húzkálni az ágakat. Kampóra akasztott kannával meríteni a vizet. Kampóval húzni parázst a lábas alá. Vesd össze KAMÓ.

 

KÁMPOR, (kám-p-or) elvont törzsöke kámporodik, kámporodott szóknak, Jelentése: kampó módjára meghajlott, meggörbedt.

 

KÁMPORODIK, (kám-p-or-od-ik) kámporod-tam, ~tál, ~ott. Túl a Dunán, nevezetesen Győr vidékén oly emberről mondják, ki beteges állapota miatt görnyedez, gornyadoz.

 

KÁMPORODOTT, (kám-p-or-od-ott) kámporodott-at. Betegségben meggörnyedt, gornyadt. Átvitetik a beteges színre is. Jaj beh kámporodott színed van. Győrvármegyei tájszó.

 

KÁMPÚL, (kám-p-úl) kámpúl-t. A szemek fényéről mondják, midőn megtörik s homályossá lesz. Használják néhutt kábúl értelemben is.

 

Ez a jelentéstartalom van a cigány kifejezésben is Bíró Zsuzsa szerint, amit én, bár bizonyítani nem tudom, egy közös ősre vezetnék vissza, ami azután egy leágazás és áthallás során került a gurvári nyelvbe.

 

KÁMZSA, kámzsát. Rokonjai az arab kamiza, újlatin camisia, franczia camisole, chemise, szláv kamyzola, olasz kamisia, német Hemd, régi felső német hemmat, hemide stb. 1) Hosszu üng, melyet a misemondó pap magára vesz. 2) A palóczoknál am. vastag darócz ruha, milyet a kolduló szerzetesek, remeték viselnek. Kámzsába öltözni. Eldobni a kámzsát. 3) A szerzetes ruhának azon része, melyet a fejre lehet húzni, csuklya.

A KáMZSa éppen csuklyája (becsukott, zárt és domborodó rész, lásd még a tábort is) miatt más mint egy hosszú ing.

 

PICS, elvont gyöke picsog, picsorog szóknak; rokon pity gyökkel (pityereg szóban).

PICSA, fn. tt. picsá-t. Aljas nyelven am. női szeméremtest; mondják oktalan állatokról is, különösen kutyáról, tehénről, egyébiránt a nőstényállatok ezen nemi része péra. Hasonló hozzá a férfivesszőt jelentő: pěcs v. pöcs, mely Páriz-Pápainál is am. veretrum.

Hangi viszonyban és rokonságban állanak vele a különféle szájnyitásra illetőleg a lik nyitására vonatkozó picsog, pityereg, vicsog, vicsorog, vinnyog. Nyitást jelentő több szóval rokon a szintén aljas valag. Egyébiránt származtatható pisa (azaz pisáló) szóból is. Megvan a szláv nyelvben is. (Jancsovics). A törökben pics am. fattyú gyermek.

PICSOG, (pics-og) önh. m. picsog-tam, ~tál, ~ott. Száját félre huzogatva sír, mint a gyermek, midőn valami baját elpanaszolja. Rokon hozzá a csúnya nevetésre vonatkozó, és szájat széthuzó vicsog, vicsorog, vigyog, vigyorog, valamint a siró pityer, pityereg.

PICSOGÁS, (pics-og-ás) fn. tt. picsogás-t, tb. ~ok. Félrehúzogatott szájjal sirás, pityergés.

PICSOROG, (pics-or-og) öh. m. picsorog-tam, ~tál, v. picsorg-ottam, ~ottál, ~ott, htn. picsorogni v. picsorgani. L. PITYEREG.

 

Kiegészíteném Czuczorék szótárát, ugyanis a népies KáMPoLNa (KáPoLNa, KáPoNKa) kicsiny templomocskát, szentélyt jelentő kifejezésünk, éppen a CaMP szó kapcsán is, ide tartozó. Hiszen kincset, csak nem anyagit rejt, tehát KiNCSTáR

A kiejthető mássalhangzó a volna>vóna példáján: kámpolna>kápolna>kápon(ka)…stb. a szóban.

 

Tovább menvén a KaNyaR szavunk is ide hajaz, amit a KáMa folyónév, mint kanyargós, girbe-gurba vonulású víz maga is alátámaszt. Lásd még, hogy Czuczorék is KaM > KaN egyezést tettek fel, miből a KaNy > KoNYuL egyenesági leszármazott!

 

És mint ígértem, Czeglédi Katalin változata is itt van:

A kámpicsor: kámpi + csor. két szó. A szóösszetételt illetően a 'kampó' és a csor 'fordulat' jelentésű szót látom benne, amely pl. a csűr, csavar szavunkkal tartozik össze.

Az előtag összetartozik a kampó, kam, kan, kamó, ld. még kankó, kákó. stb. szavakkal, de a gomb, gömb stb.-vel is.

Az -m- a -p-, -b- hatására képzés helye szerinti hasonulással lett -n-ből.

 

Szerintem:

KáMPiCsoRodik = KaM/Pó(Ba/Vá)Fa/CsaRodik kam/pó(ba)fa/csar, a Pó(Ba/Vá)Fa egybevonása lehetősége mián, hiszen egyazon mássalhangzóról (lásd, P, B, F, V hangzó bokor) van szó! A facsar, vicsor szavak okán, sőt a fancsali (lásd n kiejthetősége: FaCSaLi > FaCSaR[i]) okán is.

 

Annak, hogy szavunk a gurvári nyelvből eredeztethető–e, gondolom a fentiek elég ékesen mondanak ellent!

 

Ám én megpróbáltam mégis kapcsolatot keresni, hiszen nem zörög a haraszt…

Az egyiptomi nyelvben (http://egyiptom.freeweb.hu/magyar/index.htmlKEMET = Az ókori egyiptom Nyelv és írás 4. lecke) találtam egy érdekes dolgot:

 

Olvasat: Xa

 

képe
 amit Gardiner szerint ábrázol: domb mögött felkelő nap

hangzósítás: kha

jelentése (ha „I” jellel áll): felragyog, felkel, megjelenik

 

Ezek szerint, ha a kha a felkelő napot jelöli, a kham lehet a nyugvó nap, bár erre egyiptomi példát nem tudok hozni.

A formai rokonság, vagyis a felbukkanó, kikukkanó, majd lekonyuló (k n gyök), a k m gyökkel megvan. A további részek, pes čhol tele, értelmezhetetlenek számomra, mert az egyiptomi lapon sem találtam rokonukat, és a tele tag nem torzulhat semmivé, ha a kham pes čhol-t el is fogadhatnám a kámpicsor távoli rokonának.

 

A fentiekből tehát kiviláglik: törzsökös magyar kifejezéssel van dolgunk, nem kellett ezt sem kölcsönöznünk!

 

A bugyli kifejezéshez.

 

A National Geographic Online: Ki vagy mi volt az a bugyli? Honnan ered a bugylibicska elnevezése? Hol van, vagy ki/mi volt az a bugyli? című cikkéhez.

 Annak is ismerősen cseng a bugylibicska kifejezés, aki igazi vásárban vagy búcsúban ugyan még nem járt, de gyakran olvasott vagy látott népmesét. A szegény ember legkisebb fiának zsebéből ugyanis rendre előkerül egy összecsukható kés, a bugylibicska, rövidebb nevén a bugyli, amely nem más, mint egy olcsó, fanyelű zsebkés. Általában csak egy, gyenge minőségű fémből készült, hosszúkás háromszög alakú pengéje van, amely nem rugóval csukódik az esztergált, festett fanyélbe. Falatozásra, faragcsálásra használták. Nem csizmaszárban hordták, mint általában a késeket, hanem összecsukva zsebben. Erre utal a bugyli kifejezés is, mely a zseb népies változata. A bugylibicska tehát zsebkés. Többnyire vásárkor, búcsúkor árulták pár fillérért. Gyermekeknek kedvelt vásárfia volt. Eredete ismeretlen, mindössze a múlt század első feléből említik írásos források.

 (Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)    

 

Miután a cím ígéri, ám valójában nem teljesíti, kénytelen voltam magam utána gondolni annak, honnan ered a bugylibicska elnevezése, s most ennek eredményét osztom meg olvasóimmal.

 

Ha nyelvileg közelítjük a kérdést, odáig elér a cikk is, hogy a bugyli kifejezés a zseb népies változata. Mitől is népies, hiszen ez a kitétel azt sugallja, ez nem magyar szó, csak a nép valahonnan vette, mint alászálló „kulturgut”-ot, s a „magas nyelvben” (a „magas kultúra” kifejezés után szabadon) ennek nincs helye, használjuk csak a zseb kifejezést.

Nézzük, tehát, mi is az a bugyli! (Kusztora, békanyúzó, ám ezen kifejezésekkel itt nem foglalkozunk, csak a teljesség kedvéért vettem ide őket)

A BuGyLi törzsöke, szótöve a BuGy lásd BuGyoR, s ez egyenes hangalaki megfelelője is (L, R, J) szavunknak. (A továbbiakban is használom a Czuczor-Fogarasi-t, de már nem különítem el, mit vettem át tőlük, csak ha ez nagyon lényeges!)

BuGGyoS [bő, dudorodó],

BuGGyaN [kidudorodik],

BuGyoG [dudorodásokkal, szakaszosan folyik],

BuGyoGó [bő, dudorodó ruhadarab],

BuGyi [bő, az alsó testrészt befedő, magába foglaló alsónemű],

BuGyoL(áL) [betakar, beteker, becsomagol],

BuGyBoRéK [hólyagosan megjelenő],

BuGyKa (BuTyKoS!) [szesz tartó, hasas, vagy lapított, de kerekded korsóféle],

BuGyoNKa. [víztartó fa edény, vízcsöbröcske székely]

BuGyuTa [keveset magában foglaló, buta]

Nézzük a többi magánhangzós alakot:

BáGyaD [nagy fáradság, vagy étlenség, vagy nyavalygás után és miatt lankad, gyöngeségben szenved, s kellő erő hiányában mintegy öszveesik (lelappad, vagyis elveszíti feszességét, gömbölyűségét, kiürülni látszik)],

BeGy [madár élelemtároló mellrésze, innen még etetni tudja fiókáit],

BiGGyeSzT (hangalakja FüGGeSzT, de ettől abban különbözik, hogy a függesztés rá, míg a biggyesztés mellé, hozzá történik, vagyis ez teltebbé teszi azt, amihez rendelődik),

BoGyó [gömbölyű, telt termés],

BöGyöRő [főként gyermek hímtagja tájszó],

BöGyöK [dudor, dudorodott test; tömött bögyhöz hasonló valami]

Nézzük a második mássalhangzó, vagyis a gyökág elágazásait a G, K, H, majd az y-osok felé: Ty, Ny, Ly.

BaG [csomag angol. Bizony ide tartozik, tehát az angol szó az ősnyelvből került oda!], BaGLya (BoGLya) [csomóban lévő],

BaGó, [dohányzás alatt a pipa fenekén meglevesedett s égetlenül maradt zsíros dohány/csomó/, melyet a pórnépbeliek rágicsálnak]

BaGoLy [ragadozó madár, melynek sűrü tollazatu zömök gömbölyü feje, aránylag rövid nyaka, gatyás lábai és dudorú nagy szemei vannak, a csomót jelentő bog-tól vette nevét]

BéG, BőG, BúG [1) telthangon szól. 2) keleti tisztség, a valamilyen erővel teltből eredhet]

BiGe [1) Erdők alján tenyésző apró bokorfaj, harasztos cserje. 2) Tekeredett apró szarvú ökör neve]

BoG, BöG [csomó]

BoGáR [leginkább dudorodó hátú rovarok, s bár rendszertanilag már ez így nem érvényes, de az csak későbbi felhasználása e kifejezésnek]

BoGoLyó [éretlen apró almagyümölcs székely]

BöGöLy [vérszívó légyféle, hangvetett párja a GöBöly, mely hízottat jelent]

BaK [valami dudorút, csomósat, buczkósat jelent, (mint évköri egység, tulajdonsága a megfogás, begyűjtés, tárolás)]

BaKa [1) Mocsárokban termő nagy bokrétájú fejes kákafaj, melyet máskép buzogánynak neveznek. 2) Bokáig érő kurta szárú lábbeli, milyet a magyar gyalog katonaság szokott viselni. Innen jelenti magát a bakancsos katonát is.]

BeKeCs [szőrös bőrbéléssel és prémezettel ellátott, saját szabású téli felöltő, (vagyis burkoló, bugyoláló ruhadarab)]

BéK [a székelyeknél divatos béki fájdalom, azaz gyomorfájás szó után ítélve elavult főnév, s a gyomor vagy ennek tartalmazója has]

BéKa [dudorodó, felfúvódó, (különösen hangadáskor), fej és test szinte nyak nélküli, mint a bagoly esetében is, ettől zömök, tömzsi,]

BiKa [nagy, zömök testű hímállat: elefántbika, szarvasbika, sőt a bölömbika is ezért bika]

BoKa [szintén bogosat, buczkósat jelent]

BoKoR [cserjenemű fanövény, mely egy tőből eredő rövid ágaival mintegy bogot vagy csomót képez]

BoKSa [rendezett farakás, szénégetők rakják, lehullott falevelekkel, majd földdel betakarják, míg belsejében üreget hagynak, melyet gyúlékonyabb anyaggal (forgács, fahulladék) töltenek ki]

BuKSza [1) pénztárca német (de vajon német-é valóban, vagy itt is csak odaszármazott, mint a BaG az angolban? Lám, itt mekkora szóbokra van!) 2) nő argóban, pontosabban csak annak nyílása, mely a befogadásra szolgál!]

BaH [ugyan már angol (ez lekicsinyel, míg a BeH felnagyít, biztos hogy angol?)]

BeH [indulatszó, mely nagyító jelentéssel bír, igen, fölötte, nagyon]

BoHó, BoHóC [mindkettő kerekded, telt érzetet kelt]

BöHöM [nagydarab]

BaTyu [valamit magába foglaló, megtartó]

BáTy [nagyobbik, ezért több tudást, stb. magába foglaló]

BüTyöK [valamivel telt kidudorodás]

BaNya [sötétséget magába foglaló erővel telt, terjedelmes növekedést képviselő női minőség ]

BáNya [sötétséget magába foglaló, mélyben lévő tágas hely]

BoLy [rovarok csomójának lakhelye]

BoLyGó [kerekded, egymáshoz viszonyítva is elmozduló égitest(ek)]

Láthatóan a B hanggal kezdődő szavak Befoglaló és öBlösödő jellegű fogalmakkal kapcsolatosak leginkább.

Csak a példa kedvéért, ideveszek más de hangkategórián belüli változatot is, hogy a gazdagság és a kapcsolat egyaránt jól látható legyen!

PúP>BúB

PaKK (B, P + G, K) [úgyis mint Nyilas Misi csomagja, ha ezt idegen jövevénynek tartják is, legfönnebb azt bizonyítja ismét, hogy az ősnyelvből megtartottak valami keveset mások is]

PuKKaN [miután felfúvódik, kitüremkedik]

PoGi [bizony a PoGáCsa törzsöke a PoG>BoG]

PöTTy (Gy, Ty)

FaGGyú [beburkolja a testet, közvetlen a bőr alatt, s akinek vastag rétege van, kevésbé fog megFaGyni]

FoG [valamiképpen FoGva tartja, az állat a FoGával, az ember a kezével is]

VáGy [tárgyát „körülöleli” a tudatában, mintegy FoGva tartja]

 

A BiCsaK a BiCsakLiK kifejezéssel rokonítható, sőt kimondottan abból származó, hiszen pengéje, eltérhet az eredeti irányától, állásától, BeCsuKLiK, becsukható.

 

És a másik kifejezésre is néhány rokon:

ZseB [nyílással ellátott táska vagy fiókforma öböl ruhaneműeken, melyben holmit tartani, s magunkkal hordani szoktunk]

SeB [nem természetes nyílás a testen]

ZsúP [„készítéséhez kézzel csépelt rozsszalmát használtak fel, amelyet a fedés megkezdése előtt kisebb csomókba kötöttek” (néprajzi lexikon), tehát nyílás befedésére szolgáló köteg]

Felteszem még, hogy a sebre púpozott pl. gyógynövény, az előkép, vagyis hogy a nyílás elfedésére jött létre, majd összevonódva lett SeBPúP-ból, hiszen hangkategórián belül vagyunk, a SúP>ZsúP. Van korbács szerű fonat, vagyis csomóba fogott vessző, melynek a neve SuPRa, ezzel CsuPáL-ják, CséPeL-ik el a rossz gyermeket!

 

Még messze vezet a sor, de láthatóan magyar mindegyik kifejezés, hiszen szoros fogalmi, és hangalaki kapcsolat, pláne együttesen, nem jön létre véletlenül!

 

Tán az is tovább bizonyított ezáltal, hogy valóban az első mássalhangzó határozza meg a kapcsolatot, hiszen a magánhangzóktól szinte teljesen függetlenül köti össze ezen kifejezéseket!

 

Mi is az a csutora?

 

„A csutorának – csak hogy ne legyen teljesen egyértelmű a helyzet – két jelentése is van. Egyfelől a pipa egyik részét nevezik így, s általában csontból, szaruból (készülhet más anyagból is, például ebonitból, régiesebb nevén vulkanitból) faragott kis szopóka a pipaszár végén. A lényeg, hogy a csutora kellően lágy, ugyanakkor erős, s nem utolsó sorban fogbarát legyen. A csutorát használat, azaz pipázás után érdemes mindig alaposan megtisztítani, szárazra törölni, későbbi tisztítása ugyanis jóval nehezebb. A profik, tapasztaltak pipaboltban kapható viasszal, pasztával rendszeresen kezelik a csutorát. A csutora ugyanakkor lapos, korong alakú ivóedényt is jelent, kisebb lábakkal vagy talppal. Általában 5-8 literes, többnyire pálinkát vagy bort tartottak benne. A csutora rendszerint juharfából készült esztergályozással, belső részét viasszal vagy gyantával öntötték ki. Egyes területeken csikóbőrrel borították, másutt faragással, festéssel, bőrözéssel tették egyedivé, illetve vállszíjat is kapott. Létezett egy különleges fajtája is, a többféle italt is kedvelők számára. A betyárcsutora belül több részre lett osztva, hogy különböző alkoholos italokat is lehessen bennük ideig-óráig tárolni. Magyarországon feltehetőleg a tizennyolcadik században kezdett elterjedni, később az osztrák-magyar hadsereg „hivatalos” ivóedénye is lett. A Dunántúlon és a Felföldön csutoraként ismert, az Alföldön kulacsnak nevezik.”

(National Geograhic Online–Nedbál Miklós– 2008. november 24.)

 

Eddig a cikk. Ebből nem derül ki, csak az alábbi elemzés mutathatja meg, miért CsuToRa a két, látszólag eltérő fogalom, hangalakja? Nézzük hát!

 

Szócikkek a Czuczor-Fogarasiból:

CSUTORA, (csut-or-a) fn. tt. csutorá-t. Eredetileg annyi mint. csúcsosan csetert, v. tekert, csavart, esztergált stb. mintegy csucsora, oly képzéssel, mint: kukor, kukora, v. gugor, gugora. A közéletben, 1) Fából lapos gömbölyüre öszverakott, vagy esztergált kézbeli boros edény, máskép: kulacs, néhutt tréfásan, vörös gyurka. Csutora nélkül is elkél a jó bor. Csutorából inni. A! a! a! éljen a nagy csutora. Bordal. A török nyelvben is csotura vagy csotra. 2) Esztergált csont vagy más anyagból való szopóka a pipaszárakon, és némely fuvó hangszereken.

CSUT, fn. tt. csut-ot. Gyümölcs nyele, szára, csumája. Rokon vele a latin caudex gyöke caud.

CSUTA, (1), (csut-a) mn. tt. csutá-t. Mondatik olyan állatról, melynek farka, vagy serénye nincsen. Csuta tyúk, csuta ló, csuta szamár. Innen jelent rövidet, kurtát, kurtítottat. Csuta haj, csuta fark, csuta serény. Dunántúli szó. Tisza vidékén: suta.

CSUTAK, (csut-ak) fn. tt. csutak-ot. 1) Erdélyben, különösen a székelyeknél: tőke, tönk, tuskó; a kivágott fának földben hagyott töve. 2) Ugyanott, egy csutak fa, am. rakás hasábfa, melyet egy szekér elvisz. 3) Közönségesen: szalmacsomócska, milyent pl. fűtéskor a fa alá tesznek gyujtóul. Ugyanez mondatik maroknyi csomóba kötött széna-, sarjú-gazról is. 4) Jelenti a törökbúza torzsáját, midőn a szem már le van róla morzsolva, máskép: csutka v. csutkó. 5) Általán holmi növény-, virág-, ágfüzért, kötést. Veszszőcsutak, virágcsutak.

CSUTAKOL, (csut-ak-ol) áth. m. csutakol-t. Csutakkal bedug, becsinál. Becsutakolni a hordó száját. V. ö. CSUTAK.

CSUTKA, (csut-ka) fn. tt. csutká-t. 1) Gyümölcs szára torzsájával együtt. Almacsutka, körtecsutka. 2) Többféle növény torzsája, tuskója, pl. kukoriczacsutka. 3) Szőlő gerezd szára, midőn a szemeket leszedik róla. A jégverte szőlőnek csak csutkája maradt.

CSUTKÓ, (csut-kó) fn. tt. csutkó-t. 1) A székelyeknél am. a kivágott fának földben hagyott törzsöke, csutkója. 2) Némely nagyobb fajú növényeknek gyümölcstartó torzsája, csutakja. Kukoriczacsutkó.

CSÖT, hangutánzó elvont gyök. Származékai: csötebota, csötlik, csötönyöz, csötör. Rokon a cset, vastaghangon csat gyökkel.

CSŐTE, (cső-te) fn. tt, csőté-t. Általán, hüvelyes vetemény, milyenek bab, borsó, lencse. Nevét magtartójának csőalakjától kapta.

CSŐTÉR, (cső-te-ér) fn. tt. csőtér-t, tb. ~ěk. Tengeri férgek neme, melyeknek teste csőte- vagyis hüvelyalaku, melyek sziklákhoz és vízi növényekhez tapadnak, s ha nyugalmokban zavartatnak, a beleikben öszvegyűlt vizet kifecskendik. (Ascidia).

CSETER, (1), (cset-er) áth. m. cseter-t. Túl a Dunán némely tájakon am. teker, csavar. Hasonló hozzá: seder, vastaghangon: sodor, sadar.

CSETER, (2), fn. tt. cseter-t, tb. ~ek. 1) Székelyeknél am. négy, néha többfelé hasított faderéknak egyegy darabja, illetőleg negyede, melyet leginkább szerszámfául használnak. 2) Szatmár vidékén vastagabbféle ilyetén deszka.

Mennyiben négyfelé hasított fának egy negyedét jelenti, az árja nyelv családbeli, négyet jelentő szókkal rokon; ilyenek a szaszkritban csatvar, csatur, zendben csatuvar, latinban quatuor, görögben tessareV, a szláv nyelvekben csettari, csetare, cseturi, keturi, stiri, cztery stb. a törökben is dört am. négy. V. ö. CSETERT.

CSETER, (3), fn. tt. cseter-t, vagy csetr-et. Alsó Vágmellékén, illetőleg Mátyusföldön am. sárvizes mocsok, csajt. Származéka: csetres, azaz, sárvizes, csajtos, lustos, cséros.

CSETERT, fn. tt. csetert-et. Mindennemü kerek tárgynak átmérője, pl. a kenyér csetertje egy arasz. Székelyszó. Másképp: csötört. Molnár Albertnél csötör am. a latin modius, azaz, véka, vagyis a köbölnek negyedrésze, és szerbül csetwert am. negyed. A két átmérő vonalban keresztül szelt kenyér, sajt stb. szintén négy részre válik. V. ö. CSETER.

CSAT, (2), CSATT, fn. tt. csat-ot. 1) Általán eszköz, mely által két vagy több testet, szerszámot, stb. együvé fűzünk, öszveszorítunk. 2) Különösen: érczből, pl. rézből, vasból, ezüstből készült gyűrüs eszköz, melyen valami szíjnak vagy szalagnak végét általhúzzuk, s árr-alakú, mozogható pöczökkel megerősítjük, s az által némely dolgokat, kivált ruháinkat feszes állásba helyezzük. Csattal összekötni az elküldendő irományokat. Csatra kötni, szorítani a nadrágot. A nadrágszíj csatját hátrább tolni. Csattal összehúzni a kalapszalagot. Csak a csattig vonjad, azaz ne erőltesd a dolgot vagy okoskodást. Km. Minthogy némely csatok görbe horgas pöczkök, a félrehajlást jelentő csa gyökből származtatható, vagy talán csattanó tulajdonságánál fogva a hangutánzó csat-val azonos, mint a német nyelvben is: Schall, schnallen és Schnalle (Adelung). Így a törökben csattďrmak = egybe csatolni (joindre, attacher ensemble), és csatďrdamak = csattanni (craqueter. Hindoglu szótára).

CSATLA, (csat-ol-a vagy csat-ol-ó) fn. tt. csatlát. Akármiféle eszköz, mely bizonyos tárgyakat összecsatol, összefűz.

CSATLAKOZÁS, (csat-ol-ag-oz-ás) fn. tt. csatlakozás-t, tb. ~ok. Valakihez vagy valakikhez fűződés, szegődés, valami testülethez állás. V. ö. CSATLAKOZIK.

CSATLAKOZIK, (csat-ol-ag-oz-ik) k. m. csatlakoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Máshoz, vagy másokhoz csatolja magát, társalgás, utazás, vagy akármily testületi viszony miatt. Használják szellemileg is, pl. véleményedhez, indítványodhoz csatlakozom; az erősebb párthoz csatlakozni.

CSATLÁS, (csat-ol-ás) fn. tt. csatlás-t, tb. ~ok. 1) Valamihez kapcsolás, ragasztás, fűzés, mind saját, mind átvitt értelemben véve. 2) A székelyeknél jelenti a) a felrakott teherfának lánczczal leszorítását, b) azon keresztbe tett fát, mely a kocsirúd ágasán fekszik, s két felöl a tengely végéhez vassal van kötve, és melyhez a hámfák kapcsolvák; felhérczcsatlás.

CSATLÉK, (csat-ol-ék) fn. tt. csatlék-ot. Ami más valamihez van csatolva, mellékelve. A folyamodvány csatlékai.

CSATLÓ, (csat-ló vagy csat-ol-ó) fn. és mn. tt. csatló-t. 1) Általán minden eszköz, mely valamit összeköt, erősen összefűz. Csatlófa a szekérben, csatlóvas az építésben. 2) Különösen kantárszíj, melylyel a szilaj lónak száját fölfeszítik.

CSATORNA, fn. tt. csatornát. 1) Eredeti értelme: földalatti víztartó hely. És veték be őtet (Józsefet) egy csatornába, hogy ott meg haljon. (Góry codex). 2) Födött vagy födetlen árok, mely vizet, s holmi moslékot, szemetet tovább visz. Vízvezető csatorna. 3) Válu-forma készület az épületeken, mely az esővizet felfogja, és aláereszti. 4) Nagyobbszerü vízmeder, mely a vidékek mocsárvizeit fölszedi, vagy folyókat, tavakat, tengereket köt öszve. Béga csatornája. Ferencz csatornája, stb. Csatornát húzni, építeni; csatornára venni a réteket. 5) Átv. ért. vízforrás, miből eső ered. Nyisd meg Uram az egek csatornáit. 6) A fülek szerkezetében azon cső vagy csőves menetel, mely a hangokat beereszti. 7) Eger vidékén, utakkal körülfogott szőlősorok együtt véve.

Hihetőleg a latin cisterna után alakult; eléfordúl a héberben is: czantaróth. Már egy 1261-diki oklevélben olvasható: chaturna mint határtó. (Jerney. Nyelvkincsek).

 

CsaToRNa vagyis CsaTLakozó, vezeték, vagy tároló Cső, ill. CsőR szerű kivezetéssel, ami egyben CsöCse, CsúCsa is lesz.

 

A CsuToRa tehát eredetileg CsüCsöRített, CsőR szerű, CsöVes, vagyis CsaToRNás kivezetése valami befoglaló dolognak, és erről nyerte elnevezését azután maga a tároló is, ahogy a másik helyen, a KuLaCs a KuLLaNCs-csal míg a BuTyKoS, mint már láttuk a BuGy-gyal, van kapcsolatban fogalmilag is.

Megemlítem CsaP szavunkat is, mint a Cső és a CsöPöGő CsaPáS (valaminek útja) közvetlen származékát, akár, mint valamely forrás elzárható és kinyitható átereszét.

 

Hozzászólás a www.geographic.hu hírlevelének, tudomány oldalán megjelent: „Szép vagyok – ne ölj meg!” című cikkéhez

 

Elgondolkodtató, hogy egy egyetemi professzor – és kutatócsoportja­ – ilyen közleményt ad ki a kezéből, illetve a nevét adja hozzá. Talán mégsem alaptalan a megállapítás az amerikai oktatás színvonaltalanságáról, ha komoly tudós (mert ugye egy professzor mégsem akárki, tudományos szempontból?) ilyen komolytalan alapokon nyugvó kísérletet végez, és azt komoly tudományos eredménynek publikálja. (Szegény National Geographic meg bekapja a horgot, majd egy sokkal komolyabb érvelést, hallgatásával, visszautasít! Ezért kell jelen cikkemmel más fórumhoz folyamodnom, hogy mégis megjelenhessen!)

 

Íme a cikk:

 

„Szép vagyok – ne ölj meg!

 

A New Jersey-beli Rutgers Egyetem kutatói új elméletet dolgoztak ki, mely szerint a virágok evolúciója egészen másképp alakult volna, ha az ember nem találja azokat szépnek.

 

Jeanette Haviland-Jones, az egyetem pszichológia professzora három elmés kísérletben igazolta a virágok kitüntetett helyét az emberi lélekben. Az első kísérletben 147 nőnek adtak ajándékba virágot, gyertyát vagy gyümölcsöt, és megfigyelték, ki hogyan reagál. A virágot kapó nők mindegyike mosolygott, míg a gyertya esetén 23 százalékuk, gyümölcs esetén 10 százalékuk nem mosolyodott el.

 

A második kísérlet egy liftben zajlott, összesen 122 embert vontak be úgy, hogy amikor az illető férfi vagy nő beszállt a liftbe, a bent álló beépített ember virágot, tollat vagy semmit sem adott neki. Itt is a virág vitte el a pálmát: aki azt kapott, többet mosolygott, beszédesebb lett, és közelebb állt az ajándékozóhoz (és ez már a mi evolúciónk szempontjából sem mellékes), mint a másik két csoport.

 

A harmadik kísérletben egy nyugdíjas otthon lakóinak szállítottak virágcsokrokat valamint díszes jegyzetfüzeteket. A 113 idős férfi és nő között voltak, akik egyszer, mások kétszer kaptak csokrot. A kétcsokrosok többet mosolyogtak, sőt, még a felidéző emlékezeti feladatokban is jobban teljesítettek.

 

A fenti eredmények igazolják, hogy a virágok valóban igen közel állnak az emberi lélekhez. Terry McGuire, a Rutgers egyetem genetikusa úgy véli, hogy ez a vonzalom nem csupán elméleti, hanem alapvetően meghatározta a virágok evolúciós sorsát. Az ember által nemesített szebbnél szebb fajok némelyike paradox módon a rovarokat már nem vonzza olyan nagyon, így beporzásuk, szaporodásuk sem menne végbe az ember nélkül.

 

De McGuire szerint a nemesítéstől eltekintve is a szépség jelentette a virágok számára a túlélés esélyét. Amikor az ember évezredekkel ezelőtt mezőgazdálkodáshoz kezdett, a földeken nyíló virágok pusztán hasznosíthatósági szempontból gyomnak minősültek, így a leglogikusabb lépés az lett volna, hogy az ember kiirtsa. Mégsem ez történt, és a genetikus szerint mindennek az oka, hogy a szépség meglágyította elődeink (és asszonyaik) szívét.

 

McGuire a virágokat a kutyákhoz hasonlítja. Úgy véli, a virágok a növényvilág házikedvencei, és hasznuk annyi, hogy boldoggá tesznek minket. És ezért megérdemlik, hogy éljenek.” (2005. május. 27.)

 

A virágok evolúciója egészen másképp alakult volna, ha az ember, a kecske, a szarvasmarha, …stb., nem találja azokat szépnek.

 

Vegyük sorra hát a kísérlet „elmésségeit”

 

Első esetben már az is érthetetlen, miért éppen 147 nőnek adtak virágcsokrot, talán éppen ekkora mintából lehet levonni ilyen általános és mélyreható következtetéseket? Vajon miért olyan bizonyos abban „pszichológiaprofesszorunk”, hogy a 23% gyertyás, és a 10% gyümölcsös alany csak és kizárólag virág átvétele esetén hajlandó mosolyogni. Hátha csak éppen kellemetlen emlékei vannak a gyertyával, illetve a gyümölccsel kapcsolatban? Hátha más alkalommal kacajra fakadnának ha gyümölcsöt, vagy gyertyát adna nekik valaki?

 

Második alkalommal, a liftben, már csak 122 személy alanya a kísérletnek, igaz itt férfi nő vegyesen. (Lehet a férfiak többet érnek? Egy pszichológia professzornak már kell tudnia valamit erről is!) Mindenesetre, ha nekem a liftben valaki tollat próbálna adni, igen ügyes ügynöknek kellene lennie ahhoz, hogy mosolyt fakasszon ajkaimon! (Hacsak nem gúnymosolyt!) ─ Tényleg, azt is vizsgálták, hogy milyen mosolyról van éppen szó? Mert egy kínos félmosoly, vagy netán egy jól faragott kommunikációs mosoly között is van különbség, hogy a többiről ne is szóljak! ─ Ha meg semmit nem kap, az előbbi mosolytípusokon kívül, ki várhat tőle egy szívből jövő, sugárzó mosolyt, pláne, ha rossz napja volt, ha letolta a főnöke …stb.? Tehát ez sem igen alap a kísérlet megállapításainak komolyanvételéhez.

 

A harmadik elmésség már csak 113 fővel dolgozik. Kezdünk kifogyni az adófizetők pénzéből, merthogy nem a saját zsebéből finanszírozta a stáb ezen „elmés” kísérleteket, arra mérget vehetünk. Férfiak és nők itt is vegyesen voltak, bár, hogy lehet-é őket férfinak és nőnek nevezni, ezt most ne firtassuk. Mindenesetre szegény öregek örülnek, ha kapnak! (No de jegyzettömböt?) Ha azonban kétszer kapnak az már Cavinton értékű! A cikk szerint csak virágot kaptak kétszer! (Bár lehet a noteszt gyorsabban kapták, és mivel kétszer ad aki gyorsan ad, így megtakarítható a notesz második sorozatának költsége!)

 

A virágok és a nők evolúciója is egészen másképp alakult volna, ha a férfiember nem találja azokat szépnek.

 

McGuire, mint genetikus nem szükséges hogy rendelkezzen azon ismeretekkel, miszerint az ősi növénytermesztés csak igen kis területre korlátozódott, s bár váltogatták a termesztés helyét, a talaj kimerülése miatt, még úgy sem volt számottevő a vadvirágos területek termőföld vesztesége, nem igen fenyegette őket a kipusztulás veszélye! Ma meg, az üzlet miatt genetikusan kezelt és/vagy túltenyésztett növények, nélkülünk ugyan kipusztulnának, ám ezeknek sem a szépség, hanem a pénz a megtartója. A korai időkből, kimondottan virágkertészeti tevékenységről, nincs még elképzelése sem a tudósoknak, nemhogy bizonyítéka! Virágot a későbbiekben, a szerves kultúrákban, a leányok, másutt a nők általánosan ültettek kiskertjeikbe, bár néhány esetben azt is eltúlozták, ami azután jellemzően csodaszámba ment, pl. Szemirámisz függőkertje. A nő mint virág, minden ismertebb kultúrában megtalálható analógia. És bár a szépség is jelzője mind a virágnak, mind a nőnek, ez sohasem akadályozta meg adott alkalommali legyilkolásukat. Miért éppen a virágét akadályozta volna, ha ki akarta volna irtani őket valaki? Nem volt miért! Ezért nem történt meg.

Amúgy a régiek soha nem pusztán hasznosíthatóság szempontjától vezéreltettek! (Ez a nőkkel kapcsolatban írtakra is vonatkozik!) De nem is az öncélú szépség vezette őket!

Ha ma az emberi lélekhez valóban igen közel állnak a virágok, ez azért van, mert őseink, és a szerves kultúrát ma is őrző néhány nép, népcsoport több tagja, tudja, hogy a nő és a növény analógiás, hogy úgy ne mondjam mágikus kapcsolatban van, s az egyik a másik nélkül nem tud szakrális szinten létezni.

 

Hogy nyelvünk miképpen működik azt itt részleteiben nem, csak egyes jellemzőiben tudom tárgyalni, de eléggé eltér attól, amit egy indoeurópai - germán - porosz nyelvoktatás tanít róla. A finnugor nyelvrokonság abszolutizálásának megcáfolására már ki sem térek! Erre vonatkozólag pl. Dr. Bakay Kornél: Az Árpádok országa című művében írtak lehetnek mérvadóak.

 

Virág szavunk elemzése, a magyar nyelvi működés mentén, egymaga más megvilágítást adhat a cikkben boncolgatott kérdésnek.

Első nyelvi-működési szabályunk, hogy a magyar nyelv gyökökre, és mint a továbbiakban látjuk, hangzó és szóbokrokra épülő rendszerű. A Czuczor-Fogarasi szótár szerint (is) a virág gyöke a ViR gyök. (Én ezt tovább pontosítanám: a gyök maga a VR mássalhangzókból áll, erre majd később részletesebben is rávilágítok!) Ebből következő, hogy minden ily gyökkel kezdődő szavunk rokonságban van egymással, tehát a ViRág, ViRul, ViRít, ...stb., szavak szó szerint egy tőről fakadnak, s ViRágoz, ViRágzó, vagy ViRrad, ViRgonc szavaink ragozódhatnak, bokrosodnak ki belőlük, sok más társukkal együtt.

További nyelvi szabályok bevezetésével újabb felfedezésre juthatunk, mit a régiek jól ismertek, de egy nem ragozó nyelvet beszélő, s annak is csak egy lepusztultabb változatát ismerő mai illető nem tud felismerni sem, nemhogy végiggondolni (merthogy nyelven gondolkodunk!), pedig a hangtani részét valószínűleg ismeri.

Lássuk tehát a szabályt: miután bizonyos mássalhangzókat egyképpen ejtünk, vagyis egyképpen, egy helyen képzünk, ezek rokonságban vannak egymással, (hangzó)bokrokat képeznek. Itt most csak a vizsgálat szempontjából lényeges, L R J mássalhangzóbokorral foglalkozom. Ugyanis a ViR és a ViL gyökök ettől kerülnek rokonságba. Következő tehát, hogy a ViRáG és a ViLáG (ami a világosság szavunk eredeti alakja, lásd pl. „gyújts világot” kifejezésünket) szavunk összefügg nyelvileg, s ebből adódik, hogy fogalmi kapcsolat is kell legyen e két kifejezés között. „Világ világa, virágnak virága” találjuk az Ómagyar Mária siralomban.

Ehhez kapcsolódik egy másik szabályunk: az alakilag rokon szavaink között is van fogalmi kapcsolat! Erre később lesz példánk.

Vitathatatlan már e néhány sor után is, hogy a virágnak, mely kivirít a zöldből, szinte ágaskodván: láss meg!, éppen élénksége az mi lényege. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy e kifejezés: éLénk (ViRulens, ViRgonc) szótöve/gyöke az éL, minek éppen párja a „latin” kifejezés gyöke: ViR. Így mondjuk: éL-ViRul. Lehet hogy a latin ViRulens szó is egy ősmagyar tőről származik? Mindenesetre itt komoly szóbokra van mindkét gyöknek, míg odaát (a latinban) ez nem jellemző!

Ismét más szabályunk úgy szól, hogy a magyar nyelvben a mássalhangzók a szó vázát, testét, állapotszerűségét adják, míg a magánhangzók lelkesítik, folyamatszerűségében változtatják a szavakat. Ha tehát a VR gyök ViR szóképét vizsgáljuk, ide kívánkozik még a VéR szó is, mert ennek az élettel való kapcsolata megkérdőjelezhetetlen!

 

A ViL> ViLág> ViLágos = fényes szavaink sora ráViLágíthat arra, hogy ki a ViLágra jön, az fényre érkezik a sötétből (bár ma a műtőlámpa vakító fénye nem a legjobb a csecsemőre nézve).

 

Bevonhatnánk még a FR, PR gyököket is a B P V F hangzóbokor felhasználása nyomán, ám ez túl messzire vezetne, mégis addig menjünk el, hogy ami FoRog, PöRög az éL szemben azzal ami áLL, mert tovább értelmezve: ami áLL az HáL, vagyis HaL ...stb. Vö.: hagyományunkban a hálás (alvás) az a kis halál, „Én lefekszem én ágyamba, minden esti koporsómba” (archaikus imádságrészlet). Visszatérve az alaki hasonlóság szabályára: a HaL főnév, és a HaL ige között bizony kapcsolat van, hiszen aki megHaL annak teste kiHűL, sőt később nyálkás és erős szagú is lesz. Most tovább nem mélyítem ezt, bár maga a fogalmi kapcsolat mélyebbre visz, annyit azonban még megjegyeznék, hogy gondoljuk tovább a HaL és a víz, és a HoLt és a víz, és a születő és a víz kapcsolatát. De ide hajaz a HoLT > HoLD szóbokorrészlet is

 

A példák száma sokáig, elvileg az egész magyar szókészlet felhasználásáig, sőt, mint láttuk, más nyelvek szavainak felhasználásáig szaporítható. Ez itt csupán mutatvány ebből.

 

Én magam nem is vagyok ennek igazi tudója, csak kissé-értője. Ennek ellenére, bármikor, bárkivel szívesen elbeszélgetek, aki valóban meg akarja érteni akár azt, miért is fontos a virág az életünkben, miért kellett azt az életben (a ház körötti rész, udvar megnevezése), és az abban foglalt kertben nevelni, növelni, miért a Nő> Nővény> Nővevény sőt Nőstény dolga volt ez, s pont ezért ő adta ezzel magamagát a férfinak, ha virágot tűzött a gomblyukába, kalapja mellé ...stb. Virágot a nőnek adni ezért anakronisztikus a magyar hagyomány szerint!

 

A régi idők embere analógiás gondolkodásában a virág és a Nap is eggyé vált, ezt virágszerű Napábrázolások sora bizonyítja. Tehát a virág a fény szimbóluma is lett egyben, ami az élet feltétele. Ezt a tudást pedig már a génjeinkben is hordozhatjuk. Mindenesetre a kultúrák az előbbieket (virág – nő analógia), és ezt örökítették tovább. Azután az eredeti tartalmát már nem ismervén, csak a szokások és hagyományok vezették az emberiség nagyobb felét, s mivel a nyelvi összefüggésrendszer, legtöbb helyt, már nem támogatta a gondolkodást, ott már csak az érzelmi viszony határozva meg a cselekvést, az ebből levont következtetés már tévútra vezethet.

 

A szépség is ilyen fogalom, érzelmi válasz egy kihívásra. Ám mindenkinek az a szép, amit ő szépnek lát, amihez valamilyen érzelmi szál fűzi. Ez folyton változik, s teljesen egyedi. Ezért az érzelmekre igyekeznek hatni a reklámok is!

Ez tehát nem lehet mozgatója egy évezredeken átívelő hagyományrendnek.

 

A fentiek azonban igen!

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő