A nyelv teljességében való használata

 

Először felvonultatom a rokonságot, s utána fűzök némi magyarázatot is hozzá, én hogyan látom a kapcsolatot. Természetesen sokkal több lehetőség van. Lehetne módszeresen végigmenni tőszavainkon, ám az részint túl terjedelmes írást eredményezne, részint, miután az alapokról beszélek ugyan, de főként az erkölcsi emelkedés érdekében, ezért leginkább a teremtés és Isten körül forognak példáim is. Azonban, mivel nyelvünk a teremtést képezi le, minden módon lényegi összefüggésekre bukkanunk. Tessék hát „játszani” nyelvünkkel!

 

Kezdjük a itt is a teremtéssel.

TeReMTő >TeRMő Tő> TéR öNTő > TéReN iDő >TéR éN iDő > TeRMő iDő

Ha valami megteremtődik, ezzel egyben térbelivé is válik, vagyis jogos a teremtést tér-öntésnek felfogni. Ha megjelenik a tér, az idő is meg kell jelenjék. A tér-idő összefüggésére nyelvünk is rámutat tehát, de ábrázoló népművészetünkből különösen a hímzések, azok között is az igét használó keresztszemesek jelkincse oly rendszert ad[1], mely szintén a teremés alaptörvényeit mutatja fel, más oldalról, de ugyancsak teljességében.

 

iSTeN > őSTeN > őS TéNY > őSTaN

iSTeN ellentéte SáTáN (magas-mély hangrend)

iZ = lélekféle, ízt adni, ízesíteni, azaz lélekkel tölteni és összekötni. Ezért a disznótoros, és más alkalmakkor is a sokfelé osztása az étel-életnek, ez köti össze azokat kik, ízlelik egymásét (példa: Izmény helységnév, a kemény, azaz kömény, azaz kőkemény mintájára).

aZ = rámutatás, azaz egyben egyesítés is.

áS = mélyre hatol.

őS = múltba hatol.

éS = összeköt.

iS = összeköt.

űZ távolít.

íZ közelít, köt.

TeN = hatalmas, tengernyi, erős (lásd erőst kifejezésünket, mely a nagyon-nal rokon).

iSTeN = végtelenül nagy lélek, nagylelkű, azaz szeretettel teli, az eGY.

iSTeN az őSTéNy. Világunkban a SáTáN a másik pólus, bár Istenhez képest senki, mert teremtmény és ez az összefüggés arra is rámutat, hogy mi, ha kimondjuk: Isten, nem csupán irányultságunkat fejezzük ki, hanem, mert minden kimondott szavunk egyben a teremtő Ige kimondása is (kellene hogy legyen), ezért a világot (a sátánit, az „e világból való”-t) tisztítja, mint ezt már korábban is említettem.

Érdekes az is, hogy a SzeNT szó az iSTeN szó gyökéről a gyökágak hangátvetésével (NT><TN) jön létre

 

éRT > éLT. Aki MeGéLT valamit az azt MeGéRTheti, s ha MeGéRTette, igazán akkor mondhatja, hogy MeGéLTe. De azt is ekkor mondja csak, hogy: MeGéRTe! Mert érteni, annyi, mint eléRni, ami annyi, mint megéRni….stb. Szokták azt is mondani a megélte helyett, hogy megérte, pl. megérte ezt a kort. Itt tehát a megéLés és a megéRés, és az eléRés egybeolvad.

Tömören így fogalmaznám meg:

 

Kőrforgás

 

Ki megéRT, az átéLT.

Ki átéLT, az megéRT.

Ki megéRT, az átéRT.

Ki átéRT,

Visszajön segíteni!

 

Vagyis:

Ki megért egy helyzetbe kerülést, az átélte azt.

Ki átélt egy helyzetet (s nem csak benne volt!) megérti miért került bele, megért másokat is, kik ugyanabban a helyzetben vannak.

Ki így megért rá, az átért a túlsó partra!

Ki átért, éppen mert már érti, miről van szó, visszajön segíteni másoknak is megértve megérni a helyzetet.

 

MaGYaRáZaT > MaGYaR íZéT adja a dolgoknak, így ízlelés szavunk is új értelmet nyer, hiszen valaminek meglelni a lelki-szellemi tartalmát nem akármilyen megismerési mélységet mutat.

 

őS > öSSZe

SeT > SZéT, ebből lesz a SeTéT/SöTéT

SZiTa szétválasztó

SaTu összeszorító

 

iSTáR (istennő) > iZ TéR. Így válik érthetővé, miért SZTáR a csillag, illetve, hogy miért ez a fényes állapot.

 

SZéL

Szellem > SZeLLő éN > SZeLő éN

SZeLLeT > SZeLeT

Lélek, a lényeg. Megszólításban sem szellemecskémet, hanem lelkecskémet mondunk. Lelkiismeretről és nem szellemiismeretről beszélünk, lélektelennek mondjuk azt ki embertelen, s nem szellemtelennek!

LélekZeT > LéLeGZeT

LeH > LéG > LéK

LeHeLLeT

 

RáK > RáG. A rákos beteget valóban elfogyasztja a kór, vissza fejti.

 

ViRáG - ViRuL - VíRuS – ViRuLeNS

Azonos gyökről és gyökágról fakadóak:

VaR sebet véd, a hasadást összefogja, ujjáéleszti a kapcsolatot a két rész közt (VaRR)

VáR {nsz.} véd, óv

VáR {ige} létét felfüggeszti, bizonyos értelemben védelembe vonul

VeR élettel kapcsolatos, telítő művelet, csak szélső esetben bántás. Ha bőséget akarok teremteni, meg kell veregetnem a helyet, például vérbőséget a testen, vagyis az életenergiák felélesztése a cél (suprázás, tavaszi gyermek vesszőzés…). Lásd még: varázsvesszővel is ütöget, suhint…stb.

VéR az élet és a lélek vivője, hangalakja a BoR szintén ilyen szerepű, ezért is helyettesítheti, mert megidézi, és nem csak a színe miatt! De csak magyarul! Akkor most Jézus Krisztus mit is kért? „Igyátok, mert ez az én VéRem”

 

Világ    - világlik - kiviláglik

            - a világszintek közötti átjáró, a világ lika

ViL - ViLáG - ViLáGoSSáG

Azonos gyökről és gyökágról fakadó szavaink:

VaLó vagyis létező, élő, igaz

VáLó valamivé, vagyis átalakuló, valamiről leváló, önállósodó létűvé levő

VeLe egybekapcsoló szó ragként is él -val, -vel, együttéltet

VeLő lényeg, közép, fényközpont

VéL képzel, gondol, szellemileg életre kelt, megvilágít

VoLT levált a létezésről (VáLó úT, VáLTó…) elsötétült

 

János evangéliuma így kezdődik magyarul, angolul, németül és franciául:

„Kezdetben vala az IGE...”  

„In the beginn was the WORD...”

„Im anfang war das WORT...”

„Au commencement était la PAROLE...”

WORD = szó, VERB = ige (innen a VERBÁLIS kifejezés ?!)

WORT = szó, ZEITWORT (időszó) és VERB = ige

PAROLE = szó, kijelentés, mondás, beszéd

A latin nyelv esetében ugyan szintén igéről van szó, ám ott az iGe és az eGy nincsenek rokonságban. Belátható, hogy a mi „megoldásunk” többlettartalmat hordoz. Az ige ugyanis nem pusztán egy szófajt jelöl, hanem olyan szavakat, melyek önmagukban hordozzák megvalósulásukat, hiszen történést, létezést, cselekvést fejeznek ki, vagyis teremtenek.

Ezt a működést hívjuk mágikusnak.

Ezzel a gondolkodással lehet kozmikusan, vagyis Isten szerűen, gondolkodni.

De hát Isten a képére, és hasonlatosságára teremtett minket.

Nem kellene hát elhagyni Őt, még gondolatban sem!

 

A Károli Biblia is használja a VaLa kifejezést. Szerintem az a VaN és a VoLT összevonása, és egyben a jövőre is mutat, amit a VaLaMiKoR kifejezésünk is támogat, hiszen ami valamikori az lehet múltbéli, de jövőbéli is. „És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.” (Máté 11. 14.) mondja Jézus Keresztelő Jánosról. Értelme pedig, hogy Illés újra, tehát a jövőben, el fog jönni, és ez Jánosban történt meg. Tehát egyszerre van jelen a múlt és a jövő idejű történés a jelenben.

 

Nyelvünk mágikus működéséhez:

 

Mint már említettük, ha én valamire rámutatok és azt mondom ez KeLL ezzel azt is mondtam, hogy KeLJ, vagyis felébresztettem a benne lévő erőket a kimondott ige hatalmával! Ez így csak magyarul működtethető, semmilyen más nyelv ezt nem tudja!

Gondolkodásunk, ha valóban magyar, az egy-ből indul és oda tér vissza

Sajnos életünk vezetésével csak kőrbejárásra futja, ha futja. Pedig ha „bemennénk” az eGY-be, eGyszerre mindent látnánk, még forgolódni sem kellene. Így csak kívülről nézegetjük –mindig más oldalról– megnyíl­vánul­á­sa­it és nem igazodunk el „rajta”.

07 - 01. ábra az Egy kerülgetése

Nyelvünkben az Egy, Isten neve, nemcsak száma. A betűuniverzum közepére is ezért került a GY. Szóbokra sok mindenre rávilágíthat.

eGY

iGe > éGi > iGa > éGő > éG > áG

Már ebből a néhány szóból is látható, nem akármilyen összefüggések tárulnak föl.

iGe szavunk nemcsak létezést, történést, cselekvést fejez ki, de magát a teremtő hangot is jelenti, és közvetlenül az Istenből, az eGY-ből képződik, mert az IGE önbeteljesítő, és csak nálunk!

Folytassuk igézésünket:

iGaZ > iGéZ > iGe íZ > iGe Szó > éGi Szó > iGaZ Szó > eGéSz > eGyeS > eGyeZ > eGYeZéS - eGYeZőSéG > eGYíZűSéG > eGéSZ­SéG > KéSZSéG >eGYSéG > iGaZSáG > iGeSZóK > iGaZ SZóK > iGaZ áG > iGaZ éK > éGi SZóK > éGiSéG > éGi CSóK (lásd múzsák csókja)

éKeS Szó > éGieS Szó, - éKeS iGe > iKeS iGe

íZeS Szó - íZ - íZ­LéS - íZLeL - íZeTLeN - íZTeLeN

éG > éK > éKe > eKe

SZáNT > SZeNT

Az éGi magasság Isten hona. Igézés az IGE mondogatása.

Ha Isten (éGi) iGá-ját vesszük magunkra, az édes, ám ha nem az iGé-re hallgatunk, a saját iGa bizony nehéz lesz és keserű teher abban botladozni.

Az iGeSZó-val iGaZ Szó hagyja el ajkamat, az iGaZSáG (iGaZ><SáG!) Mit mond az Írás: „...egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.”[2]

„...a törvényből egy ióta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.”[3], mert ha az iGaZSáG i-je elveszik, marad a GaZSáG!

Ha az iGaZSáG-ot mondom, eGéSZSéG-et adok a hallgatónak, ha KéSZSéGeS-en figyel. Aki iGaZ, iGéZ az iGe íZ-ét adja magából. Magamagában íZLeL-ve a SZóT. S ha a Só megíZeTLeNűL mivel íZeSíT-ed meg?

Az ki íZé-t LeLi az iGé-nek, minden íZé-ben Istené lesz. Só-ja nem lesz íZ-telen. Beszéde nem lesz íZe-tlen, de íZeS SZa-vú lesz. Az éGi SZó-val éKeSSZó-lóak leszünk. Mert ki éKíTe-ni, éKeSíTe-ni akar éGi-vé kell annak válnia. Aki az eKé-re veti a kezét, azaz SZáNTa-ni akar, annak nem szabad visszafordulnia, csak előre nézhet, SZeNT-té kell lennie. Az iKeS iGe az iGé-k éKeSSéGe, ellágyítja a kemény hangzást: nem eszek, hanem eszem ...stb. Ide tartozó az áGaS-bogas-ság is, mely csodaszarvasunk egyik jelzője, de kifejezi a „minden mindennel összefügg” tényét is.

Nézzük további eGY-el kezdődő szavainkat, hogyan kapcsolnak Istenhez:

eGYüGYű - eGYéRTeLMű - eGYöNTeTű - eGYSZeRű > eGYSZeRi - eGYeSíTő > eGYSü­Te­Tű - eGYáLTaLáN - eGYéN - eGYaRáNT - eGYaZoN - eGYeD - eGYeNeS - eGYeNLő - eGYeSűL - eGYeTeMeS - eGYeTéRTő - eGYeTLeN - eGYFaJú - eGYFoRMa - eGYHaNGú - eGY­HáZ - eGYiDeJű - eGYiK-MáSiK - eGYKe - eGYKeDVű - eGYKoR - eGYKöNNYeN - eGYMaGa - eGYMáS - eGYNeMű - eGYNYeLVű - eGYRéSZT - eGYSíKú - eGYSZaRVú - eGYSZeRRe - eGYSZíNű - eGYSZóLaMú - eGYSZóVaL - eGYTaGú - eGYuGYaNaZoN - eGY­úTTaL - eGYüTTéRZő - eGYüTTeS - eGYüTTLéT - eGYüVé - eGYVéGTéBeN

Isten ügyű - isteni értelmű .... tessék folytatni!

És végül gondolatainkat is Istentől kell várnunk eGY-ből az aGY-ba. És mert lefekvéskor meghalunk, és mert a halál Istenhez visszatérés kell legyen, áGY-ba fekszünk. Példaként álljon itt egy archaikus imádság néhány sora:

„Én lefekszem én ágyamba,

Mint Úrjézus, koporsóba ...”

más változat szerint:

„...minden esti koporsómba...”

Az ősnyelvhez a mai a magyar nyelv áll legközelebb, hisz annak egyenes ági/égi leszármazottja, bátran mondható: a magyar az ősnyelv! „Amikor Babilon tornyát építették, még mind magyarul beszéltek” –mondja egy gyimesi csángó asszony. Az Ősök, a bibliaiak is mind Ménrót / Nimród / Ménrőt nyelvén kellett beszéljen, hiszen a nyelvek összezavarása előtt ő hívta össze rokonait a torony építésére. Láthatóan nemzetségének népének feje volt, és mert elképzelhetetlen, hogy alattvalói, alárendeltjei, rokonai ne az ő nyelvét beszéljék, és mert fiai is azt kellett beszéljék, magyarul beszéltek. Akié a nyelv, azé a kultúra.[4]

A magyar nyelv KéPi nyelv. Már a betűk, bizonyos rendben való, elhelyezésekor egy táltos arca néz szembe velem a köztes térből.

07 - 02. ábra Kocsis János betűtáltosa (Pap G.: Mag hó alatt 476. old.)

Ez a nyelv KéPeZ, KéPeSíT, KéPeS-sé tesz, ám nagy az a veszély, hogy, ha nem használod helyesen, mint más nyelveket, GéPieS-sé lehet tenni. A KéPeS-ség HeVeS-sé, vagy HűVöS-sé tehet, de HíVáS-sá is lehet benned, hogy keress. KeVéS kell csak, hogy KéPeS-séged működő-KéPeS legyen. HiT kell csak hozzá, HíD-at kell verned a látható és a láthatatlan közé. HaD-at kell viselned egod, éN-ed, öN-öd, öN-össéged ellen, HáT-at kell fordítanod az anyagi világ csábításainak, GáT-at kell szabnod vágyaidnak, KöT-ődni immár semmihez és senkihez nem szabad, KéT-ségek nélkül HiD-d ISTeN-t. Különben HaLoTT maradsz, és a HaLáL, HaL, HaLó, HáLó, HuLLó szavak rokonságát sohasem ismered fel. De a HoLD > HoLT kapcsolatot sem. És ez csak a mi nyelvünkből következik! Ezért sem szabad Isten nevét hiába venni. Anya föld van, mert aNYa > aNYaG > aGYaG. A Nap az férfias, mert aPa > PaPa > PaP - NaP > NéP. Némely rokon népeknél a Nap=DaP, ebből pedig egyenesen következik a DoB, mint a kerek Nap megidézője. NaP szavunkban mind a női, mind a férfi, tulajdonságok együtt vannak. Így:

aNNa  aBBa

aNYa   aPa

   N a P

Hogy a FeLeSéG, (más)FéLeSéG, hogy ő a másik FeLe a férfinak, ez szintén csak nálunk jelenik meg (hang)képileg is.

Mi MaGYaRáZ-unk, de senki nem németez, angoloz ...stb.

A LéLeK-től, éLeK. LéLeK-zetet veszek, LéG-zek. És eLéG levegővel eL éG-ek. TeST-tel TeSZ az ember, visz véghez TeTT-et. A VéR és BoR szavak is csak a mi nyelvünkben rokonok, holott jól tudjuk, az áldozati vért borral keverték, majd teljesen helyettesítették, és tehették, hisz, mint látjuk, lényegileg azonosak. Lásd az áldozati szertartásnál, bort adnak Jézus Krisztus vére gyanánt.

SZKíTa mivoltunk a SaGiTTá-ra (nyíl) vezethető vissza, ami a „a magyarok nyílaitól ments meg Uram minket” szövegű nyugati fohászban is megerősítést nyer. De ide mutat az a tény is, hogy minden asztrológiai munka Nyílas jegyűnek tételez minket. Az aSZKéTa szó, a mindenről való lemondás útján járót jelenti, és mi ilyenek vagyunk lényegileg, ha ellenségeink más képet is mutatnak nekünk, rólunk. A KaNTáR a (KaNTá-n) amforán fül, lovon kötőfék (formailag megegyeznek, ugyanaz a csomó alkotja őket!)

ész - észlel, észre vesz - tudatosít

ítész, építész, színész, merész - tudatosan (ésszel) megközelítő

építő - (ki)egészítő

 

Idő járás

 

A magyaroknál, és tudomásom szerint csak itt, a nyelvben is a fény járásával jelöljük az időt, az idő járását.

A hónap (hold-nap) és nap szavaink ezt tükrözik. Ezen belül a tagolás a következő:

hajnal 03 - 07óra -ig, hajnalhasadás, pitymallat, pirkadat, virradat       

HaJNaL>HéJ NYíLó>HaL MáLó>HáLó NYíRó

Itt a Nap halálából támad fel, mint tojáshéjból búvik elő a csibe.

ViRRaD>VéR(T)aD> PíR(T)aD>PiR(K)ad

Vereslik az égalja, élettel, vérrel, pirossággal telik.

PiTYMaLLat

Czuczorék[5]szerint, de javítva: A magyar azt szokta mondani máskép, hogy nyílik v. hasad a hajnal: ezen ész- és szójárás szerint úgy vélekedhetünk, hogy a pitymallik gyöke PTY, fogalmi és hangi rokonságban van azon PCS, VCS v. VGY BGY gyökű szókkal, melyek nyílásra vonatkoznak; ugyanis vicsor tájilag picsor, am. szájnak nyílása; továbbá Göcsejben mindenféle hasadék, rés, pl. a deszkák között támadt nyílást ott vigyornak nevezik. Balaton vidékén vicsogó idő, midőn hol a nap süt, hol az eső esik, azaz a napfény ki-kinyílik. Mondjuk ezt is: kivigygyan (kibuggyan?) a nap. Ezek szerint pitymallik am. vigymallik vagy vicsmallik azaz nyilni, hasadni kezd t. i. az ég; sőt a székelyeknél különösebben ,pitymánlik’ alakban ezt is teszi villámlik, mi úgy tünik a szemekbe, mintha az ég nyiladoznék, vagy hasadozna.

reggel 07 - 09óra -ig,

öReGGeL>RéGi (éJ) eL–RéGiVeL>ReGVeL

Vagyis újra a régi Nappal, fénnyel. Együtt kelünk nap, mint nap a Nappal, s mikor felkelünk vele, akkor lesz az éjből nappal. Reggeltől estig nappal van, mert együtt vagyunk a Nappal. Egész álló nap, míg vele vagyunk megáll az idő.

délelőtt 09 - 12óra -ig

dél 12óra

Dél a fél idő, pihenésre dől ember, állat. Előtte idő van délebédre.

DaLi>TeLi>iDő eRő>DőL

délután 12 - 18óra - ig

A DéLuTáN felserkentő, a DaL uTán ismét munka jő.

Alkonyat, a naplemente idejétől függően

Alkonypír, most a hanyatlás vére folyik el. ALKoNYúL>aLáKoNYúL>LeKoNYúL, alászáll, eLMúLiK>eLNYúLiK–KiNYúLiK–KiNYúVaD, meghal a Nap.

este 18 - 24óra -ig

A sötétbe hajló idő, eST><>TeST a lelki-szellemi világosságból a halálba menet. Feljön a HoLD, a HoLT fény, hiszen csak visszatükrözi a Nap fényét.

éjfél 24óra

Éji dél, eRő FéL hiszen a nappali erők lecsökkennek, az éji erők jőnek.

éj, 24 - 03óra -ig éjjel, éjszaka

A héj és mély szavaink köszönnek vissza benne. A mélység mindig sötét, és éjjel sokan félnek is, ami a fél erővel és a sötétséggel kapcsolatos.

TeGNaP

DöG NaP már elmúlt, megdöglött. A RéG NaP konkréttá szűkítése = TeGNaP.

HoLNaP

HoL a NaP, az éjszaka, a Hold után következő nap. Ígéret: holnap újra lesz Nap.

 

Az elemek és a bolygónevek:

 

Elemek:

 

VíZ      - VéR > BoR, BoRító a BőR

            - félig áteresztő tükör, fényszűrő

            - mind az újra, mind az újjászületés közege

            - VíZ > VáZ

 

TűZ > TűS szúrólánggal égető, rokona a TüSKe, a kicsike TűCsKe, TüCsöK hegedűje szintén sok kis TüSKe

TűZ melegtől iZZaD, aki odafekszik (TZ><ZD)

TűZ      - életben tartó meleg   

égi-élő, égő-erő

 

LeVeGő > LeBeGő

- LeVeGőéG - Lé(V)G – LéLeGzet > LéLeKzet

            - PRáNa > PáRáM >(lég)PáRNa > BáRáNy

                                              

FöLD   - FaLaD > VáRaD > BőRöD > FaJoD > VéReD > BoRoD > Fa öLeD > FaLuD > FaLaT > PaLoTa > PuLúTó (PLúTó) > VöLGy

 

éLőFa  > éRő Fa (- égig éRő Fa) > eRőFa > éLő Fi

FéM>FéNY > (lásd fémlő kifejezésünket!) > VéN

            - bemerevített állapotú

- FéNYFa (FNYF)

 

Bolygók:

 

MaRS > MaRoS > MaRáS > MáRiS > NYáRS > NYeRS > NYeRéS > MoRC

a folyó neve nem véletlenül került ide, de annak teljes indoklását nem tudom adni, csak azt említeném meg, hogy a fekete és fehér Magyarország felosztással van összefüggésben.

 

JuPiTeR > JóPéTeR > Ló BeTöRő > RoBoToLó > LóPaTáJú

            - A Jupiter általános képjele egy fehér lovon ülő nyilazó férfi. A két utóbbi kifejezés azt példázza, hogy a negatív tartalom is jelentkezik a kifejtésnél.

 

MeRKúR > MáRKa úR > MaRKoL > NYaRGaL > NYeReG uRa

            -E bolygó a leggyorsabb mozgású, ezért a nyugha­tatlansá­got leginkább megidéző, másrészről a keres­kedők és egyéb tolvajok véd’ istensége is.

 

SZaTuRN(usz) > SeTh úR Nő > SeTéT úR Nő > SöTéT űR éN

            -A legkülső még bárki által látható bolygó, a sötét megfogó, kövesítő erők képviselője.

 

URáN(usz) > űRNő > uRNa > eLeM > eLMe > őRNő > eRNyő > eLőNy

            - Nagyon éles szemmel és jó látási viszonyok között még ő is látható. A halállal való kapcsolata nyilvánvaló. A halálban átértékelődnek a dolgok, kitágul az elme és a látómező.

            Ő fémjelzi az uránium-bombát!

 

NePTuN(usz) > NéV eDéNy > NéV TuDoMáNy

            -A halál birodalmába belépni csak a nevünk felidézésével lehet, erről több egyiptomi ábrázolás is fennmaradt.

A neutron-bomba e szféra ereje.

 

PLúTó > BeLáTó > PaLoTa > BaLTa > BaLTi

            - Ő Pulútó, a poklok fejedelme meséinkben.

Ő a plutónium-bomba névadója.

 

VéN(usz) > BaNYa > BáNYa > BéNa > FéNY > PuNa

VéNuSZ> FéNYeS > FéMeS > PaMaCS > PuNCi > PiNáS

            - bizony ezen utóbbi szavaink is ide tartoznak és egyáltalán nem „csúnyák”, ha helyesen használjuk őket. Gondoljunk csak a „WC rajzokra”

07 - 03. ábra Vénusz jel Jankovics Marcell nyomán (is)

Ez bizony akármelyik keleti szőnyegen vagy ősi amerikai indián kultúrában is megtalálható. Egyébként Mária egyben Vénusz-istennő is, mert a „Hold-sarló” amin áll, az bizony Vénusz-sarlóként is értelmezhető!

07 - 04. ábra Vác címere a lábát a Hold-Vénusz sarlón tartó Szűzanyával

(A Holdsarló általában enyhén dőlt, de álló helyzetben ábrázolódik, mint pl. a török félhold) De figyeljünk fel a SaRLó > SáRLó kap­csolatra, ami már a Holddal is kapcsolatos, mert a havi ciklust jelöli (de nem a vérzést, vagyis a tisztátalan állapotot, hanem éppen a FéNyeS, magfogadó képeset!) a Ló-nál. (Ide kapcsolható, hogy a „Lú” a sumér nyelvben embert is jelent!) A két bolygó –a Hold és a Vénusz– egyébként a Bikában együtt van, és az a tavaszi nászidőszak.

 

HoLD > HoLT > KöLTő > GaRaT > aKaRaT > HoRDó > HoRDa > KoLeDa (KoLeDáLáS > KoLDúLáS - KoLiNDáLáS)

- A holtakkal és a költőkkel való kapcsolatot fölösleges magyaráznom. A hordó és a garat sem érthetetlen, ha a Hold minden NeDV-vel > NeDű-vel való kapcsolatára gondolunk. A koldulás az éltető fény kérésével magyarázható, nincs ugyanis saját fénye.

-A német a WoLKe (felhő) származéka, vagyis a Holddal rokonítható, ő VoLK > FaLKa. Ezt érdemes a FaLKő felől is értelmezni!

 

NaP > NéP > NéV > MűV

- Mi a Napból származunk, mi NéP vagyunk.

 

Egyebek:

 

KaNTáR - amfora (KaNTa) fül, lovon a kötőfék ugyanaz a csomó!

iSTuáN és az iSTeN szó összecsengése sem véletlen. Az U helyett sokszor használnak V betűt a latinban is, sőt a római korból maradt vésett szövegek nagy részén nem is különböztetik meg őket! Lásd a NeDV > NeDű szavakat is.

Ló > éLő > eLő > eRő

Nekünk a ló az erőnk és az elődünk is volt, általa éltünk, a táltos erő által. Vigyázat! Nem Istenünk volt!!!

ViLáG > ViRáG > FoRoG > PöRöG > BeRReG > BuRoK > BáRKa > BeReK

A ViLáG a ViLáGoSSáG-gal van összefüggésben, tehát nem e' világról van szó. Születésünkkor ViLáGra jövünk, napocska, csillagocska születik minden gyermekkel a világba, tartja a népi emlékezet.

Virággal hímzéseinken jelölődik. Napraforog, mert az éltető fényt keresi. A forgás hangja pedig a burrogás, berregés.

Az e’ világ csak egy burok, mely a valóságot fedi el anyagi voltával előlünk. De egyben BáRKa is, ezért szert BeReKben tartottak eleink

A FéNY útján, NaP úton CSiLLaG ösvényen kell járnunk. TeJúton, a TeLJesség útján.

TeJ > Tő eRő > TőGy < eGGYíTő > GYóGYíTó

A tej valóban az élet vize. Tőmnek, miből sarjadtam, ereje.

GyóGyíT szavunk eGGyíT is vagyis eGy-esít Istennel.

BaBa > BaBBa > Bő > aPó > PaPa > PaP

„...olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyeknek országába.”[1]–mondja Jézus. De még vezetők is csak így lehettek![2]

VaJ > BaJ > BűBáj > VaRR - VaRRáS > VaRáZS

Keleten áldozati szobrokat készítenek vajból. Bajelhárítás céljából varázsolnak vele. Varrással tett rítus nálunk (is) a hímzés.

áTKoZ > áTHoZ - (el)áTKoZ > eRőT(áT)HoZ - áToK > DöG

FüGe > VéGe

Ezért átkozhatja meg Jézus?!

HaD>HaTó

SeReG>SáRöG=fénycsomó. Seregek Ura!

BuDDHa > BuDDa > BuDa > BuDi > BóDé - BóDuL

A budin bizony részint űrítkezünk fizikai síkon, részint töltekezünk szellemi síkon, vagyis olvasunk. Attól amit ma olvasunk[3], csak BuTulunk. A bódulat és a révülés, és a meditáció közös gyökerű működés. Figyeljünk oda a BóDuL - BóDoguL összecsengésre. Itt a bódulat nem negatív értelmű!

KáBa - KáBuLaT szavainkat is összefüggésbe hozhatjuk a KáBa KőVé-vel! Kábuló = kővé váló?!

RéVűLő > eRőVé VáLó. Aki révül az erőket akar lehozni. Ezt teszik a táltosok is, sámánok is, a tibeti szerzetesek, lámák is ...stb.

öRöKKéVaLó > eRőKKéVáLó

Kanalas Éva filmjében, egy altaji esküvőn, a felövezést azért tették, mert hitük szerint, az övben lakik a boldogságszellem, ennek ott KUT a neve. Én rögvest a kutacsra, mint a szellem és a lélek távozási helyére gondoltam, és arra, vajh van-é kapcsolat, s ha igen mi, a két kifejezés között, vagy csupán véletlen az összecsengés?

Természetesen a kérdés költői. Van kapcsolat! Nézzük hát!

KúT csatorna, ám én inkább a KöT, KiúT, KöTőúT, szavakkal hoznám kapcsolatba, miután két pont közötti átjárhatóságot, a két pont közti kapcsolatot jelenti e két kifejezés. Ám maga a KeTTő is hangalakilag ide tartozó! Sőt, a KaTa, KaTi, KaTalin is ide mutat, hiszen mint a wikipédia is utal rá, nyilazót is jelent, az pedig megint a két végpont közötti összeköttetést hozza képbe. Nota bene, a katica röptető is így kezdődik:

Katalinka szállj el, jönnek a törökök, sós kútba vetnek…

 

Az, hogy Istenből származik minden erő, amit használunk bármely síkon is, közhely számba megy.

Mindezek csak rejtőznek szavainkban, mégis megidéződnek velük, ha ismerjük nyelvünk szervességét, illetve, ha elfogadjuk, hogy ami kifejthető egy szóból, jelből az benne is van. A magyar nyelv nem filozófiai nyelv, fölötte áll annak! Metafizikai. Az okoskodás szintjén nem (igazán) működik.

Többen rámutattak, hogy, az összehasonlító nyelvészeti kutatások szerint, az összes nyelvben használt ősetimonok több mint 60%-a megvan a magyarban. Ugyanez általában az indoeurópai nyelvekre, vonatkoztatva kevesebb mint maximum 30%. Ez is bizonyíthatja, hogy valaha egy nyelvet beszélt mindenki. A nyelvösszezavarás a szakralitásról való lehangolódás folyománya.[4]Ezért is tudjuk, mi magyarok, sokkal inkább egészben látni a világot, mint a bármely más nyelvűek. Ők az elkülönítésben jobbak, a szétdarabolásban. Az is szükséges, hogy kerek legyen a világ! Minden alkalommal, mikor idegen szó egy magyar szó hangalaki megfelelője, a magyar kifejezés és szóbokra az idegennel szemben gazdagabb, többrétűbb jelentésű, a legtöbb esetben az idegen nyelvben nincs is meg a további kapcsolódási lehetőség. Mindebből is egyértelműen kiderül, hogy a szó vagy a magyar nyelvből származott oda, vagy egy közös ősnyelvnek visszük mi tovább a teljesebb jelentéstartományt felmutató változatát.

A tetőn is pikkelyszerű elrendezésűek a cserepek, s egy cserép is a pikkelyre hajaz. Ám a héj, hiu, hiju szavak is mutatják a tető borításának pikkely szerepét, s egyik népmesénkben a halacska azt mondja hősünknek, ha nem is szó szerint, de ezt a kifejezést használva: „…vedd egy héjamat, s vedd elő ha szükséged lesz rám, s én ott leszek…”

Azt írtam a tetőn is! És bizony a lábon is, mert az a halak közege, megidéződik a pikkely, mint a köröm szaru lemeze. És még tovább megyek! A sellő halfarka, s női felsőteste, nem csupán a Halak Szűz tengelyt idézi meg, de a pikkely borította altest, mert a láb is benne foglaltatik, megjeleníti a fentieket is.

És így a fent lent csere is megvalósul!

 


[1]Máté 18.3.

[2]De nem gyerekesnek kell lenni!

[3]Általában újságot, folyóiratot

[4]Átvitt értelemben maga a Biblia is ezt mondja.


[1]Az ún. keresztszemes, vagy régebbi szóhasználattal, matematikai jelrendszerről van szó, melyet Molnár V. József talált meg, de kifejtésében többen is segítették!

[2]Máté 5,18 (Katolikus).

[3]Máté 5,18.

[4]Jól tudják ezt szomszédaink is, ezért próbálják éppen ebben korlátozni az ott élő magyarokat.

[5]Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő