Kifejtési lehetőségek:

 

1. Hangképzés szerint             

- azonos helyen ejtett hangok rokonítása (mássalhangzók felcserélhetőségi szabálya)

- a hangok és a bolygók, illetve az égővi jegyek kapcsolata

 

2. Visszafelé olvasás[1]alapján (palindromitás, ill. hangátvetés)

- LáNY < NYúL

a lány a még szűzi minőséget takarja (ma már sajnos ritkán!),

a Nyúl a Szűz keleti megfelelője az állatövben

Ahol a legkevesebb jellel akarják a legtöbbet kifejezni, ott feltétel az oda-vissza olvashatóság.

 

3. Formai rokonság alapján (ezekkel itt most nem foglalkozunk részletesebben)

- jelrajzolat alapú

- megegyezéses jel alapú

 

Nyelvünk, nem hivatalos, vizsgálatainak eredményeképpen újra feltárulnak a hangok és az általuk képzett szavak összefüggésrendszerei.

Nyelvünkben a mássalhangzók a szavak „testét” adják, a magánhangzók „lelkesítik” azt, ahogy a teremtésben az Úr a kimondott hanggal teremt, s a lélek visz életet a teremtésbe.

 

A nemek szerinti megkülönböztetés állapotszerűséget hoz létre.           

Az indoeurópai nyelvek a múlttal való kapcsolatukat tárgyiasítással oldják meg:

igéből névszót csinál                                        - folyamatból állapotot

                        - tulajdonba, birtokba vesz, vagy magára vonatkoztat

A magyarnál folyamattá válik, fölgyorsul           - növényi lesz

                                                                       - mitikus történelemmé válik

                        - azonosul a birtokkal, annak részese, része lesz, eggyé válnak

 

A jelen, az állapot, az statikus, a múltból a jövő felé haladás az folyamatszerű, az dinamikus.

Pap Gábor nyelvi, pedagógiai írásaiból:

 

mássalhangzó bokrok

elemi tulajdonság

magánhangzó kapcsolat

igekötője

D T TY

TuDó

Tűz

D - a

áT

K H G GY

KöHöGő

Gőz - Levegő

G - e

Ki

R J L LY

JeLíRó

Láz - Élőfa

J - i

eL - Le

B P V F

BeFúVó

Víz

V - o

Be

M N NY

NyáMMogó

Máz - Föld

N - u

Meg

C CS S SZ Z ZS

CSoSZogó

 

 

öSSZe (SZét)

DZ DZS DJ

eDDZő

 

 

 

A párhuzamos (egyező) és keresztező működés

 

a á

 

 

Mars

a á

 

 

Mars

B

M

BUMM

Kos

B

ZS

BOZSÓ, BÖZSI

^

C

N

CIN

Bika

C

Z

CICÁZÓ

_

Cs

NY

CSÍNY, CSÚNYA

Ikrek

Cs

V

CSÉVE

`

 

o ó

 

Hold

 

ü ű

 

Jupiter

 

ö ő

 

Nap

 

u ú

 

Szaturnusz

D

P

DÉDAPA

Rák

D

TY

ADÓ ATYA

a

e é

 

 

Vénusz

e é

 

 

Vénusz

F

R

FORRÓ, FÚRÓ

Oroszlán

F

T

FŰTŐ, FUTÓ

b

G

S

EGES, ÉGI ESŐ

Szűz

G

SZ

EGÉSZ, ÉGI SZÓ

c

GY

SZ

GYÁSZ, GYŰSZŰ

Mérleg

GY

S

ÜGYES, ÁGYAS

d

H

T

HIT

Skorpió

H

R

HÍR

e

i Í

 

 

Merkúr

i Í

 

 

Merkúr

J

TY

JÓ ATYA

Nyilas

J

P

JÓ APA

f

 

u ú

 

Szaturnusz

 

ö ő

 

Nap

 

ü ű

 

Jupiter

 

o ó

 

Hold

K

V

KŐ-ÖV

Bak

K

NY

KÉNY, KÖNNYŰ

g

L

Z

LÁZ

Vízöntő

L

N

LENN

h

LY

ZS

ZSÁLYA.

Halak

LY

M

MÉLY

i

 

„Mind a 12 felsorolt mássalhangzó-pár, egybeolvasva és magánhangzókkal kiegészítve, legalább egy értelmes magyar szót ad ki, amelynek jelentése ráadásul kapcsolatba is hozható a megfelelő évkőri (állatövi) jelenségekkel, illetve sajátosságokkal. Ezek a „mesterszavak” a fenti táblázat sorrendjében következnek egymásra. Az évzáró Halak jegynek megfelelő mássalhangzó-pár jellemző módon csak fordított olvasatban ad értelmes szót.
Mint említettük, a mássalhangzók párba állítását kétféleképpen lehet elvégezni. Eddig úgy jártunk el, hogy amikor a 12. hanghoz, az Ly-hoz értünk, újra az elejéről kezdtük a sorolást. Így a 13. hang az 1. mellé került párnak, a 14. a 2. mellé, és így tovább. Ekkor a párhuzamos sorolási módszert alkalmaztuk. De rendezhetjük egymás mellé a két tizenkettest ügy is, hogy a 12. hang után megfordítjuk a felsorolás menetet. Így a 13. hang a 12. mellé kerül, a 14. a 11. mellé, a 15. a 10. mellé, és így tovább. Ezt az eljárást keresztezőnek nevezhetjük, és éppen úgy értelmes szavakat eredményez, mint a párhuzamos sorolás. Ráadásul a 12., azaz a Halaknak megfelelő mássalhangzó-páros ezúttal is csak fordított olvasatban ad értelmes magyar szót.
A betűjelek és a nekik megfelelő állatövi jegy-jelek között az esetek többségében közvetlen alaki hasonlóság mutatkozik. A hat mássalhangzó-bokor jelei, mint az öt (plusz egy) tagú hagyományos elem-rendszer megidézői és a hasonlóképp elemi alapozottságú magánhangzó-rendszer.
Az ötelem-rendszert hetességgé –pontosabban kétszer hetességgé– tágítjuk, és így megvilágosodik előttünk a képírási hangbokor-jelek kapcsolata a belőlük kifejlődött „latin” magánhangzó jelekkel. (A mássalhangzókat és a magánhangzókat is kétszeres sorozatban érjük tetten. A magánhangzókat önmagukban (hosszú-rövid) is. Ez egyező és keresztező szerkezetet mutat.)
A magánhangzók „kettős természete” (vö. a kétszer hetes csoportosítással!), a mássalhangzókétól eltérőleg abban nyilatkozik meg, hogy rendre van egy hosszú és egy rövid változatuk. Ezt magától értetődőnek találjuk, hiszen a magánhangzók –mint már említettük– dinamikus karakterűek, így kétféle változatuk is ennek megfelelően az általuk megidézett elemi mozgástendencia kifejtődési (idő-) tartamára utal.
Harmadik lépésben a kétszer tizenkettes mássalhangzó jelsorozatot vetjük össze a hat hangbokor-jellel, illetve a magánhangzók előbb elemzett jeleivel. Ekkor azzal az érdekes esettel kerülünk szembe, hogy míg a valóság elemi szintű leképezése első lépésben a mássalhangzó-bokrokban történt meg, addig a kifejtettség magasabb fokán ez az elemi szintű leképezés nem a belőlük differenciálódott egyedi mássalhangzók körében zajlik tovább, hanem –várakozásunk¬kal ellentétben– a magánhangzók körében. A mássalhangzó-bokrokból önállósult mássalhangzók, mintegy levetve magukról az elemi sajátosságok kinőtt ruháját, egy másik féle viszonyrendszerbe állnak össze, amely már nem az elemi tulajdonságokon keresztül teremt kapcsolatot az egyes mássalhangzók és az Állatöv magasabb szervezettségű rendszere között. Ugyanakkor a kapcsolódások minden vonalon nagyfokú szabályszerűséget mutatnak.
Még ugyanitt felhívhatjuk a gyerekek figyelmét arra is, hogy bár a műveletben alkalmazott betűjeleket a latin jelzővel szoktuk illetni, ilyen fokú szabályszerűségnek nem találjuk nyomát a latin nyelv ránk maradt –eléggé nagyszámú és jól dokumentált– emlékeiben.
A nyelvtan terén ebben az időszakban tovább mélyítjük a szófajokról korábban szerzett ismereteket.
a.) Külön hangsúlyozzuk, hogy a névszó-, illetve az igeragok között szabályos megfelelések egész sora mutatkozik a magyar nyelvben. Az ilyen megfelelések száma ugrásszerűen megnő, ha az egyazon bokorba tartozó mássalhangzókat egyetlen mássalhangzó változatainak tekintjük az összehasonlításkor. (Vö. a szavaink kettős természetéről korábban megtanultakkal!)
b.) A képző, mint a két szélső élet-megnyilvánulási mód, az állapotszerűség (névszó), illetve folyamatszerűség (ige) közötti összekötő kapocs (denominális verbum-, deverbális verbum-, deverbális nomen-, denominális nomen- képzők).
c.) Az igekötők és a mássalhangzó-bokrok egymáshoz való viszonya.”

 


[1]Betűírásban és beszédben csak a törzsököt, szótövet, szabad fordítottan olvasni, raggal, képzővel ellátott szót nem. A ragokat, mivel azok önálló szavak, önmagukban igen! Más a helyzet képírás esetén, ahol a képírás jel egy egységét egészként kell kezelni, és minden olvasati lehetőséget figyelembe lehet venni!

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő