A révedés, révülés, meditáció, mag(j)ábafordulás

 

A Transzcendentális Meditáció (TM) kapcsán

 

Mindenek előtt, megjegyzem, hogy nem lekicsinyelni akarom a TM-et összeségében, ha részleteket meg is kérdőjeleztem az írás alapján (ami pedig nem feltétlenül tükrözi a részletek teljességét).

A megállapításokkal, ami a világ jelenlegi állapotára vonatkozik, szinte teljesen egyetértek, és amit nagyon lényegesnek tartok a megállapítások közt, azt ide is átemeltem.

A TM hatásait is nagyrészt elfogadom hitelesnek, ám néhány részlettel vitatkozom, vagy úgy gondolom és tapasztaltam, nekünk jobb, a mi technikánk!

Következzenek hát a részletek:

„Egy társadalom kollektív tudata, a tagjai által keltett hatások összessége.”

E megállapítás teljességel igaz! A következő megállapítás is nagyon lényeges!

„Ebben az egész jelenségben az a legriasztóbb, hogy főleg a fiatalkorú bűnözők száma növekszik rohamos mértékben. Ez pedig elsősorban a nevelés hiányának tudható be.”

Itt pontosítanám a megállapítást azzal, hogy nem a nevelés hiánya, hanem a helytelen nevelés, illetve a társadalmi elvárások embertelensége, vagyis elvtelen, erőszakos, erkölcstelen, liberalizmusának érvényesülése a probléma. Ez egyébként a következő megállapításból következik is!

„A felnövekvő nemzedéknek nincs kitől átvennie azt az erkölcsi értékrendet, ami megtartaná őket a helyes úton.”

Ismét fontos amit mond!

„Az utóbbi évtizedekben azonban mind jobban háttérbe szorult a világban a vallásos nevelés, így az ateista szellemben oktatott szülők maguk sem hisznek a túlvilági lények létezésében. Ilyen körülmények között csak egy lehetőség van a jótékony erők segítségének igénybevételére, a jobb agyfélteke aktivizálására. Hidat kell verni a látható és a láthatatlan világ között, mert ha továbbra is elzárkózunk a túlvilági hatalommal való kapcsolatteremtéstől, elpusztul a világunk.”

De ehhez a meditáció önmagában nem elég, Istenismeretre nem jut a meditáló, csak úgy! Hiteles példa kell elé (lásd ősök élete!), és tanítás a megélt élmények helyes feldolgozásához!

„Ha már a hit és az imádság kapcsolatteremtő képességét kiiktattuk az életünkből, alkalmaznunk kell egy olyan technikát, ami közelebb visz bennünket Istenhez, és az ő határtalan lehetőségeket kínáló világához.”

Ám ezt ne parttalan vágyteljesítő-szolgáltatásként fogjuk fel!

Ismét lényeges:

„Nem elég előidézni a kívánt hatást, azt fenn is kell tartani, naponta ismétlődő meditációval”

Itt én a meditáció kifejezést behelyettesíteném a révedés/révülés szavakkal.

„Nincs szükség arra, hogy egyenként felsorolva, konkrétan meghatározva kérjük bajaink orvoslását, mert a Mindenható Isten és segítői, nagyon jól tudják, hogy mire van szükségünk, miként kell az állapotunkat normalizálni, és ahol hajlandóságot látnak a kapcsolatfelvételre, ott nem is marad el a segítség.”

A fentiekkel szintén egyetértek azzal a bövítéssel, hogy nagyon lényeges a másokért szóló ima, jókívánság, s ha az nem az anyagiakra, hanem az illető(k) szellemi-lelki fejlődésére irányúl, úgy még hatékonyabb!

Nálunk az agyfrekvencia lecsökkenését az ún. magyar mantrával érhetjük el, melynek szavai: Jó-erő, Ló-erő, Élő-erő. A Jó itt az Atya megidézését szolgálja, hisz Jézus maga mondta: Ne engem nevezzetek jónak, mert az Atya az! A Ló a magyarság Nyílas jegytulajdonságú tendenciáit erősíti, hiszen mi Nyílas jegyű nép vagyunk, s mert ennek keleti állatövi megfelelője a Ló, ezért a ló kitüntetett szerepe népünk életében. Az Élő-erő itt a Jézus Krisztus-i erő, hiszen ő az Út, az Igazság, és nem utolsó sorban az Élet!

„Mivel a szanszkrit, a Védák-könyvében megörökített bűvös szavak nem mindenkire hatnak egyformán, elengedhetetlen az egyenkénti próba, a módszer testre szabása.”

Én odáig elmegyek, hogy az anyanyelven – és nekünk, de leginkább is, a magyarul– mondott szavak, és a mögöttük lévő tudati tartalmak, jobb hatásfokkal érik el a kívánt eredményt a magyaroknál, sőt mindazoknál, akik magyarul tudnak! Ez a magyar nyelv ragozó mivoltából, valamint abból a tényből fakad, hogy csak ragozó nyelven lehet modellezni a teremtést!

Ez a tanfolyam is a bevezető előadást követően személyes foglalkozások formájában zajlik.

„Csak az oktató által specifikusan kiválasztott szavak ismétlése hozza meg a kívánt eredményt. A dilettáns módon alkotott mantra hatástalan marad, de súlyos veszélyt is előidézhet. Az agyfrekvencia mélyebb szintjein a szónak igen nagy súlya, szinte hatalma van, ezért nem tanácsos önkényesen választott mantrát alkalmazni. Ebben az esetben még az univerzális mantrának tekintett „OM” szócska is káros hatást idézhet elő a pusztán olvasmányok útján meditáló személyeknél.”

Ez a magyar mantra esetében nem figyelhető meg, eddig semmilyen negatív hatást nem észleltünk, bár kicsiny még az esetszám (1000 körüli). Ez megint a mögöttes tudati tartalomnak is köszönhető!

Nálunk csak az illető befogadó készségétől függ az eredményesség. Ez részben a kereszténység Istenképének helyes ismeretétől is függ. (Pl: Isten nem bosszúálló, nem büntető, hanem jó, és kegyelmes. Hogy e fogalmakat Isten esetében hogyan kell értelmezni, azt itt nem feladatom kifejteni.) Ezt igyekszünk mi is –mint a TM-esek– személyes kapcsolaton keresztül, kiscsoportos foglalkozásokkal erősíteni.

„Az erővel felruházott szavakat egyébként háromféleképpen lehet kiejteni a meditáció során: 1. hangosan, 2. mormolás formájában, 3. elgondolás útján. A leghatásosabb a pusztán elgondolt, szellemileg átélt mantra.”

Ezzel teljes mértékben egyetértek, ugyanis, ha átélem, egyben meg is élem, és akkor maga az életem válik mantrává, imává!

Természetesen ennél a technikánál sem csökken le az agyfrekvenciánk azonnal a legmélyebb szintre, de a folyamatos gyakorlás során egyre jobban megnyílik a csatorna a jobb és a bal agyfélteke között.

„A pozitív folyamatot az idézi elő, hogy a jobb agyféltekénken keresztül kapcsolatba kerülünk az isteni szférákból érkezett túlvilági erőkkel, akik a szükséges segítséget megadják nekünk.”

Az alábbiakat átfogalmaztam, mivel az eddigiekből –a TM-es írásból is– ez következik!

A révedés/révülés, MaG(j)ába fordulás, nem csak az egyénben, hanem –a gyakorlók számának növekedésének függvényében erősödően– közvetlenül a társadalomban is csökkenti a feszültséget.

„A TM-Sziddhi képességfejlesztő program három hónapos meditálás alatt tanulható meg. Ennek során agyfrekvenciánk olyan mélyre csökken, hogy képessé válunk különféle parapszichológiai jelenségek előidézésére is.”

Fölösen! Ami magától jön létre, az rendben, de minek előidézni?

 „Ezek közül leggyakrabban előforduló jelenség a levitáció. Ez azáltal jön létre, hogy az erősen lecsökkent agyfrekvencia következtében a TM-sziddhák testébe pozitív szubatomi energia áramlik, ami legyőzi a gravitációt. Ez egy sajátos, ugráló mozgást eredményez, ami miatt ezt a módszert „jóga repülésnek”, gyakorlóit pedig „TM-Sziddhi jóga repülőknek” is nevezik.”

Ez komolytalan! Vagy levitál valaki, vagy nem! (LeV törzsök hangalaki párja LeB, azaz aki LeVitál>LeBeg az) Számos magyar leírás is fennmaradt levitáló szerzetesekről, és más szentéletű egyénekről, akik folyamatosan emelkedtek el a földtől, sőt lebegve helyet is változtattak, de ezt nem akaratlagosan tették! Ugrálásról soha nem volt szó! Amúgy megint kérdés, hogy minek kellene feltétlenül levitálni?

Az alaptanfolyam általában 6×2 órás (hat egymást követő napon).

Aki ennél magasabb szintre kíván eljutni (pl.: az „álmosházi” nemesek közé akar kerülni), annak előbb a magyarságtudomány szakon kell végeznie és mellette folytatni a révedés/révülés technikáját, akár egyedül, akár csoportosan.

A révedés/révülésre jellemző, hogy régebben a magyarság körében mindenki ismerte, de különböző szinten gyakorolta, a társadalomban elfoglalt helyének megfelelően. A királyaink használták legintenzívebben, és a táltosok, de a Pálosokat is itt kell megemlíteni, majd a pásztorok vezetői, utánuk következő szinten a falusi társadalom vezetői, majd a családi szintű működésrend következett, itt a családfő ezt az ún. gondolkodó-székben tette, de alkalma volt ennek a nők körében a különböző együtt végzett munka, pl.: fonás, kukoricafosztás, stb. … A harcosoknál ezt a működést az íj és nyíl ösvényének is nevezhető technika mutatja.

„Eredményeként egy minőségileg magasabb szintű társadalom jön létre.”

Sajnos ezt a minőségileg magasabb társadalmat sehol sem látom a világban! Bár reménykedem, hogy csak én vagyok szűk látókörű!

 

Rövid tanulmány a szellem tudati működéséről, és annak alkalmazhatóságáról

 

Réved, révül. E szavakkal, a mai divatos kifejezéseket: meditál, relaxál… stb. váltanám fel. Tartalmilag ugyanis jobban meghatározzák, mi is történik ezen állapotokban. A szavak gyöke és gyökága az R és V hangok, törzsöke mindkét esetben a RéV szó. Révbe érni pedig szó szerint azt jelenti: egy áhított állapotba érni. (Érdemes végiggondolni: ez hajós kifejezés, és mint a „mi szél hozott” kifejezésünk is, azt mutathatja, őseink szellemi kapcsolata nem csak lovas, de hajós népekre is kiterjed, hisz mindkét esetben a csillagos ég az elsődleges tájékozódási eszköz!) Ez utóbbi kifejezés érdekes megközelítésre ad lehetőséget, például Wass Albert Hagyaték című művében a táltos „közlekedésével” kapcsolatban.

A réved és a révül igék egyazon folyamat két állomását, állapotát adják. Míg a réved, révedez kifejezéssel e folyamat kezdeti, mondhatni mindenki által azonnal elérhető állomását érhetjük tetten, addig a révülés mélységei csak kevesebbek, a cél érdekében időt és energiát áldozó emberek által elérhető állapot. Maga a folyamat, mely e két pont közt átível a magába fordulás, mint arra egy kedves ismerősöm, Budaháziné, is rávilágított.

Tudati szempontból, aki réved az még kapcsolatot tart a külvilággal, annak ingereit felfogja és részben fel is dolgozza, bár figyelme befelé forduló.

Aki révül, annak szinte, vagy teljesen megszűnik kapcsolata a külvilággal, figyelme teljesen a tudat mélyére irányul.

Ezen állapotok eléréséhez a világon mindenütt hasonló technikákat alkalmaznak, melyeket ritmikusan ismétlődő hangeffektusok jellemeznek.

Mivel egy folyamat két állomásáról van szó, leegyszerűsítve úgy fogalmazhatunk, ezen technikák időtartama és erőteljessége –nem elsősorban a hangereje– befolyásolja azt, eljutnak-e mélyebb szintre, vagy a felszínen maradnak-e a technika alkalmazói.

Maga a ritmikusság az élettani ritmusok (légzés, szívritmus…stb.) megfelelő szintre lassítását szolgálja, hogy az illető alkalmassá váljon az összpontosításra, és így a tudati és tudatalatti folyamatok érzékelésére, ezen érzetek tudatos feldolgozására, továbbá, ezáltal e folyamatokba való tudatos beavatkozásra. Fontos tudni, hogy szellemünk túl „nyúlik” anyagi testünkön, és kiterjedése normális körülmények között is többszöröse annak, ám kiterjesztett tudati állapotában (rendszeres és magas szintű révülési gyakorlatot feltételezve) szinte végtelennek is mondható.

Mivel minket jelen esetben csak az első szint érdekel, a továbbiakban csak a révedéssel kapcsolatos dolgokat tárgyaljuk.

Mit is jelent egy ilyen állapot elérése?

Mivel itt a külvilággal való kapcsolat még fennáll, a különböző külső hatások felügyeletéről, illetve a velük való együttműködésről, esetleg az együttműködés kizárásának, vagy megszakításának tudatos –és nem túl mély tudati állapotú– megoldásairól van szó.

Milyen előnyei vannak ezen állapot elérésének?

Segít a külvilág ingereinek hatásosabb feldolgozásában.

Felgyorsítja azon folyamatokat, amelyek amúgy is megtörténnének, ami növeli a hatékonyságot, mivel másra is tud időt fordítani. Ezzel növeli az energiafelhasználás gazdaságosságát is.

Általánosságban is közérzetjavító, de vezetett, szöveges technika alkalmazásával célirányosabb eredményességnövekedés érhető el.

Technikai feltételei. (Itt nem az eszközszükségletről van szó!)

Ritmikus ismétlődésű hangok, hangsorok, (mantrák) melyek inkább nyugtató hatásúak, mint monotónikusak. Vezetés esetén a szöveg az elérni kívánt hatásra koncentrál, bár nem kell azt szájbarágó módon, sűrűn ismételve hangoztatnia, fontosabb, hogy olyan képeket, képzeteket tartalmazzon, melyek kiválthatják a kívánt hatást. Pl.: ha ellazulást akarunk elérni, a lebegés emelkedés élményét felidézve is elérhetjük a célt, illetve erősíthetjük vele az ellazulásra való konkrét utalást.

A ritmikus ismétlődésű hangok, hangsorok részint zene és énekhangok, részint –vezetés esetén– mondott ám ritmikusan lüktető –de nem feltétlenül kántált– szöveg, vers. Ez utóbbi felismerésem szertartásaim alatt született szövegeimből fakad, ezek –szinte kivétel nélkül– versformájú szövegek. Ugyancsak innen tudom, hogy őshagyományunk mítoszanyagának, népmeséink szövegének… stb. képei, képzetei a leghatásosabbak.

Külön ki kell emelni itt az ún. „sámántechnikák” köréből is ismert torokhangokat. A tibeti szerzetesektől az ausztrál bennszülöttek „dijeridoo” hangjaiig sokféle megszólaltatással találkozunk, de ezek rezgéstartománya nagyjából megegyezik. Érdemes ismét felfigyelni valamire: a rezeg szó gyöke a ReZ, mely viszont a RéZ szónak alaki párja, és ez a Vénusz bolygó féme/fénye, mely viszont a szeretet bolygója is, tehát a szeretet hullámhosszán lüktet, ami rezeg, rezonál.

A fentiek magyarázhatják az ún. gyógyító és öngyógyító technikák működését, de a szuggeszció is érthetőbbé válik, a hipnózissal együtt. És itt csak egy vázlatos áttekintésre vállalkoztam, hogy közérthető maradjak!

 

Tervezet révedő csoportok (esetleg kísérleti) létrehozására illetve iskolákban, munkahelyeken, vagyis az élet minden területén, ennek a működésnek alkalmazásába való bevezetésre.

 

Természetesen, véleményem szerint, a legkisebbeknek, az általános iskola alsó tagozatosainak a legfontosabb hogy e segítséget megkapják, ők vannak szinte a legkiszolgáltatottabb helyzetben, lévén ha iskolára előkészítő óvodába jártak is, az iskolai rend, és időbeosztás, nagy pszichés súllyal nehezedik rájuk.

Az iskolai révedésre általánosságban igaz, hogy célja a tanulás megkönnyítése, egy közösségben mindig jelenlévő feszültségek oldása.

A nagyobbaknál előtérbe léphet, főleg, ha már volt korábban révedő képzésük, a külvilág ingereire való helyes reakció felismertetése és annak megerősítése. Pl.: drogkérdés esetében, annak a felismertetési lehetősége, hogy kellemes tudati állapotot nem csak droggal lehet elérni, s bár bizonyos esetekben a drog is hasonló élettani folyamatokat indít meg, ennek a droggal szemben, nincsenek káros következményei és mellékhatásai.

A továbbiak már tulajdonképpen a pszichológus csoportos terápiai munkájának megfelelőek, és súlyosabb esetekben oda is utalandó az illető.

 

Előnyei:

Korán kiszűrhetők, és talán meg is előzhetők a pszichés zavarok súlyosabb formáiba való átmenetek.

Nem szükséges nagy költséggel képzett szakember a csoportok vezetésére, inkább csak érzékenység és hang/beszédtechnika kérdése, kiből válik jó vezető e téren.

Ebből következően viszonylag alacsony a költsége is az ilyen foglakozásoknak.

Ha minden előnyét ki akarjuk használni e technikának várhatóan a következő módon alakul az anyagi szükséglet:

A vezető bére. Ez az előkészítés és az utólagos elemzésekre …stb. fordított idő figyelembevételével állapítandó meg.

Magnetofon vagy CD/DVD lejátszó a zenék lejátszásához. Szinte minden iskola többel is rendelkezik ezekből, más helyeken is általában van, de maga a vezető is viheti, amit e célra személyesen kapott, esetleg hozza a sajátját.

Egy diktafon, amin –későbbi elemzésre is alkalmas módon– felvétetik a foglakozás.

A könnyebb kezelhetőség és egyöntetűség érdekében űrlapok is, melyeket fénymásolással sokszorosítani lehet alkalmanként is.

 

 

 

Természetesen, a vezető mint az orvos, vagy mint a pap titoktarásra kötelezett, s az adatvédelmi törvény értelmében kell eljárnia a felvett anyagokkal, adatokkal.

 

A meditációról

T Péter levele, ám itt-ott belejavítottam, kiegészítettem, bár a „válaszomat” külön közlöm.

 

Többen érdeklődtetek, kérve, hogy írjak néhány sort a meditációról. Ezt most teljesítem, remélvén, hogy eljut a már meditálókhoz is, hátha ők is hasznát veszik. Nehéz néhány szóban elmondani, hogy mi is a meditáció, pláne, hogy napjainkból még az alapja, a nyugalom is kiveszett.

A tibetiek nem szokták definiálni a fogalmaikat, de ha az ő tanításaikat át akarjuk ültetni európai nyelvre, akkor ezt mondhatjuk:

„A meditáció nem más, mint a tudati szokások kiépítése.” Mai nyelven ezt úgy is mondhatjuk, hogy az elme átprogramozása.

Ma már közismert tény, hogy –nagyobbára– a tudati illetve altudati szokásainknak megfelelő gondolatok fogannak meg elménkben, hogy azokra érzelmi választ adva cselekedjünk. Az ismétlődő cselekedeteink szokásokat, hajlamokat alakítanak ki, melyek összességét hívjuk jellemnek vagy karakternek.

Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy ez a folyamat alapvető hatással van az emberre, hiszen a legtöbben a cselekedeteikkel azonosítják önmagukat. Ahogy az is igaz, hogy cselekedeteiről ismerszik meg az ember!

Egy egyszerű példa az életből a fent vázolt folyamatra: felmerül benned este az a gondolat, hogy ennél egy csokit. Erre következik az érzelmi válasz, vagyis, hogy szeretnél-e ténylegesen enni és, hogy hajlandó vagy-e ezért elsétálni a boltig. Tegyük fel, hogy mindkettőre igennel válaszolsz magadnak, ezért a csoki-evés gondolata már érzelmi szinten is megerősítést nyert benned. Ebben a pontban válik a gondolat tervvé, vagyis elhatározássá és már csak arra van szükség, hogy a folyamat feltöltődjön anyagi erőkkel –amik jelen esetben, hogy a bolt nyitva van; van pénzed...stb. Ha ezen a szinten siker koronázza az ügymenetet –tehát a bolt nyitva volt és megvetted a csokit– akkor mondhatjuk, hogy a gondolatod megvalósult a fizikai világban.

Ezt nevezik a teremtés folyamatának is.

A tibeti elgondolás szerint pedig az a tudati szokás, hogy bizonyos rendszer szerint vizsgáljuk meg a gondolatainkat és nem mindet engedjük a megvalósulás szintjére emelkedni.

A csokis példára visszatérve: ha az eredmény utólagos értékelése igenlő, akkor nincs kizárva, hogy megismétlődjön, és ha ez megtörténik, akkor előbb-utóbb szokássá válik, és így tovább. Ezt a folyamatot rendszeres meditációval egyes keleti mesterek oly tökélyre tudják fejleszteni, hogy az ő életükben csak olyan események történnek, amik általuk kiművelt tudati szokásaikkal egybevágnak. Számukra így nem létezik a véletlen.

És a válasz:

Kedves Péter!

Először is nem kell Tibetig menni, csakhogy egy ilyen tanítást kapjál, bár a tanítás lényegileg jó! A magyar hagyomány is elvezet eddig, s még tovább is.

Másodszor, ha magadat akarod megváltoztatni, és ezért elvonulsz a világból, akkor te eredményt értél el, ám a világban élni ki fog? Azoknak kik itt vannak, nem az a segítség, ha kivonulsz közülük, pontosabban az csak kis segítség, hiszen ők követni téged nem tudnak, és az ő életükre Te „látszólag” nem vagy „hatással”. Ha el lehetne érni, hogy mindenki azt tegye amit Te, az lenne a legjobb, de ma ez lehetetlen! Éppen azért, mit fentebb írtam. Ez egy ördögi kör.

Visszatérve a mi hagyományunkhoz. Mivel nálunk nem az egyén a fontosabb, hanem a közösség, s legközelebb az egyénhez a családja áll, ezért mindenki egyenként a családért, a másikért, teszi, amit tesz. Ez jóval magasabb lelki szintre vezet, mint az én, magamért cselekvése. A jézusi parancs sem úgy szól, szeresd önmagadat, hanem hogy szeresd ellenségedet, mint önmagadat legalább.

Ahhoz, amit a technikáról írtál:

A nyugalom kiveszése természetesen a gondolkodás helytelenségéből fakad. Ám nem mindegy, hogy milyen gondolkodással valósítom meg! És ehhez, a magyar nyelv helyes ismerete és használata, a teremtés ismerete, mi Isten ismeretre vezet, ami viszont a helyes önismeret alapja, és a csillagmítoszi keretrendszer ismerete és használata, mint a fény útján járásra vezető technikai segédeszköz, adja a legteljesebb segítséget.

Tehát nem kell átültetni nekünk a tibeti tanításokat –ha Európának igen is–, mert nekünk legalább olyan jó lehetőségeink vannak a nyugalom helyreállításához, ha nem jobbak, mint a tibetieknek.

Együtt működni érdemes és kell is velük, de nekünk nem kell tibetivé válni, buddhistává lenni, csak annyira, amennyire Buda is a buddhistaság megtestesítője!

Persze mindenki azt csinál, amit akar, a saját hagyományunk megismerése, és gyakorlása mégis elsődleges kell legyen, ha már magyarnak születtünk! Most messzebbmenő következtetéseket nem akarok levonni!

Szeretettel: Hervay Tamás

Nézzük meg hangtanilag is, mit mond nekünk e szó? Részleteiben a nyelvi részben foglakozom majd e kifejezéssel is, itt csak annyira megyek bele, ami a lényegi megértéshez szükséges.

MeDitál, MeDitáció, MeDium, MeDiális. E kifejezések nyilvánvalóvá teszik, hogy a MeD a törzsök, és így az M D a gyök és a gyökág. E két utóbbi kifejezés a szellemvilággal kapcsolatos tényezőkre hívja fel a figyelmet. Ám az M D a MaDa, MaDár sőt a MaGYar irányába is elvihető nálunk, ami így arra az összefüggésre is elvezethet, hogy nem véletlenül tudunk MaGYarázni, vagyis MaGját adni valaminek, hiszen a szellemvilággal kapcsolatba hozható a lényeg, a mag! Az ezirányú tanítások mind megfogalmazzák, hogy mi a szellemvilágban vagyunk otthon, az a mi valódi hazánk, itt, az anyagi létben csak „átutazók” vagyunk. Másként, ahogy Jézus Krisztus megfogalmazta, és nem csak az apostoloknak, hanem mindenkinek, ki Őt követi:

„Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ.” (Ján. 15.19.)

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő