A lelkiség, szellemiség, testiség működéséről

04 - 01. ábra a szellem lélek test hármasság működése

Ábránkon az „A” képen látható a szellemiség-testiség együttes. Vezetésük esetén a lelkiség nem tud érvényesülni, ennek következtében, mert a ráció, a tudat nem tud mit kezdeni a szeretettel, elveti azt.

Már láttuk, ez az állapot volt a teremtéskor a bukás okozója. A szellemiség „igényelte” az anyagi világ teremtését, mert ismereteket akart szerezni MAGÁNAK. Mert szerinte a „TUDÁS (itt az ismeretek halmazát jelenti!) AZ HATALOM”. Pedig az igazi hatalom a bölcsességben rejlik, mert az nem mások fölött, de önmaga (egoja) fölött akar „uralkodni”!

A „B” képen látható testiség-lelkiség vezetettség a szellemiség elnyomatásához vezet. Lásd az utóbbi időkben az egyház működését (gnózis kiirtása). Módszeresen kigyomlálta a tudást, a tudományosságot engedve be, ezért nem tudván igazán választ adni a problémákra, elősegítette a nagymértékű szektásodást.

A „C” képet szemlélve látható a viszonylag legjobb variáció ebben az állapotban, innen csak egy kis fordulat kell a „D” képen lévő helyzet beállításához. De maradjunk még a „C” képnél. A lelkiség-szellemiség vezettetés a testiséget rendeli maga alá. A még az anyagban létező, de azt már elhagyni készülő Élőlélek állapota ez.

A „D” kép ennek folyománya, és az előzőekből következően a leghelyesebb állapotot mutatja, a lelkiség működése alá rendelvén a másik kettőt. Ez az alárendeltség azonban, mint ezt a „G” képnél látni fogjuk, hierarchikus. A szellemiség magasabb szintű a testiségnél.

Az „E” képen látható, hogy a pusztán szellemiségi vezetés sem az igazi, mert sem a lelkiséget, sem a testiséget nem engedi „szóhoz jutni”. A „szoba tudós” tipikusan ilyen. Szellemi következménye a tellerede^[1]-ség, amit piedesztálra is emel, és aki kijelenti vele együtt: Isten nincs!

Az „F” kép a legrosszabb fokozatot mutatja. Legszélsőségesebb esetben ez a dagadó izmú, de buta és kegyetlen figura.

Persze ezek végletek, mindegyikre található pozitívabbnak tetsző példa is, de a tendenciák inkább a leírtak felé mutatnak.

Ahol a tudatiság (a szellemiség), vagy a testiség „pörög túl”, ott a szeretet isteni magassága nem tud érvényesülni.

A lelkiség nyugodtan „túlpöröghet”, mert ez valóban az isteni szeretetet működteti a világban, engedi át magán, és az isteni szeretet nem különböztet meg, mindent elfogad,megbocsát, elnéz, (de nem működik együtt a rosszal!) csak mi nem akarjuk ezt tudomásul venni,(holott mondjuk), mindig mindenkiért –egyszerre!– cselekvő (azimádság is cselekedet!), és mindenkiért áldozatot hozó. Ennek mértéktelenségéből, vagy végtelenségéből nemszármazhat rossz!

Lelki síkonígyműködik a Szent Háromság:

A „G” képen látható az általánosan ismert elrendezés, mely egyben bizonyos sorrendiséget (hierarchiát) is tükröz. Az Atya mindenek fölött való, ezt magától a Fiútól tudjuk, kettőjüktől való a Szent Szellem (Szent Lélek). Lelki létben a testiség (Fiúság) a szellemiség elé kerül, bizonyos helyzetekben a mi síkunkon így jelenik meg. Jézus testi megjelenése világunkban, és életvitelének példája sokszor fontosabb még saját szavainál is! Ugyanis némely szavai inkább egy adott helyzetben, meghatározott gondolkodású személyeknek szólnak, s bár van általánosabb értelmezhetőségük, szó szerinti értelmezésük ma, vagy egy másik helyzetre alkalmazva félreérthetővé teszi a tanítást magát.

A „H” kép a Szent Szellem általi vezetést mutatja, aki mint tudjuk, minden igazságra elvezet. Látható pedig, hogy így az Atya és a Fiú egyek!

Az „I” kép leginkább megszívlelendő jelentéstartalma, hogy Jézus a krisztusi azaz megváltói működésekor az Atyára és a Szent Szellemre egyaránt támaszkodott! Az Atya kijelentette őt, a Szent Szellem galamb képében reá szállott, ...stb.

Miután ezek a legmagasabb szintű lelki síkú működések, itt minden változat csak pozitívumot hordoz, bárhogyan vizsgáljuk is.