„Az Isten lélek.” (Ján. 4. 24.)

Kezdetben tehát vala a Lélek. És a Lélek Fény vala. A Szeretetfény. Majd megnyilvánult, és Atya Isten és Fiú Isten lett belőle, kik magukban hordozták másik felüket: az Atya Isten az Isten Anyát, az Istenfiú az Emberfiát. És szellemi kisugárzásukból létre jött a Szent Szellem, kinek másik félesége a Szent Lélek. És szereteténél fogva teremteni kezdett az Atya, lelki síkon, magából osztván szét a lélekmagokat, megtestesítvén (ez még nem a fizikai test!) azokat a Fiúságon által, és tudatos cselekvési lehetőséget adván nékik a Szent Szellem által. Így teremtődék az Élőlélek-hármasságok sokasága. És lőnek ők magerővel bírók.

Isten öröktől van és örökké lesz. Az Élőlelkek megteremtettek általa és attól fogvást örökké lesznek. Visszatérésükkor teremtő erővel bíró társai lesznek Istennek, Istenekké lesznek, de, csak ha alárendelik akaratukat az Ő akarata alá. És ezt akkor teszik, ha valóban szeretettel teltek, így lesz egyre több szeretett és szerető, és ez a teremtés lényege! Odáig azonban csak létrehozni tudnak, teremteni nem. Mert teremteni csak a magából kihasított lélekkel lehet, azt pedig csak az abszolút szeretet tudja létrehívni. A már létező Élőlelkeket ugyan lehet ide-oda küldözgetni, rakosgatni (bizonyos határok között) ez azonban nem teremtés, még ha átlelkesül is így egy eddig élettelen, mondjuk, tárgy.

A lélek szó nyelvünkben az érzelmi „szféra” lakója. Ezt bizonyítja kifejezéseink sora: lelki élet, lelki baj, lelkület, lelkizés, nagylelkű, lelkes, lelkiség ...stb. E szavaink mind érzelemvilágunkkal kapcsolatosak, és a kebellel, szívvel, mint lakhelyükkel említjük őket együtt.

A szellem szó magyarul a tudati (értelmi) „szférában” gyökeredzik. Ezt a szellemóriás, szellemdús, szellemiség, szellemes, ...stb. szavaink is mutatják, hiszen e kifejezések az értelemmel, ésszel, tudással kapcsolatosak. Az ő „lakásuk” a fejben, az agyban van.

Lelki, tudati és anyagi síkon élünk –ezeken belül is szintek, és dimenziók vannak–, a lélek, szellem, test hármassággal, melyet én a Bibliából vett kifejezéssel Élőlélekként tartok számon. „És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellette vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.” (1 Mózes 2. 7.) „Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké” (1 Kor. 15. 45.) „Mindaz, a minek orrában élő lélek lehellete vala, a szárazon valók közül mind meghala.” (1 Mózes 7. 22.) Ez utóbbi arra is utalás, nem csak az ember, de az állatok is Élőlélekkel bírók!

Ez a Szent Háromsággal összevethető: Atya, Szent Lélek, Fiú. Közös pontjuk megnyilvánulásukban van. Ez a lelkiség, a szellemiség és a testiség. Itt a Test nem az anyagi testet jelenti, hanem annak kódját, mátrixát. Ez a hármasság az anyagi testen belül is együtt van. Népünk is ismeri a 2+1-es rendszert, mely a lélek és szellem + a test megfeleltetésű. A test itt az anyagot (a sötétséghez kötött részt) jelöli, míg a lélek-szellem, nem anyagi-fény, minőségére sajátos kifejezésünk van, az íz.

Erre utal például néhány kifejezésünk:

ízzé porrá         - a szellem és lélek elválasztása a testtől, anyagtól

ízig-vérig          - a lélek és szellem szellemi és testi (ám a testen belül a lelket hordozó) jellegéig

A lelkiség legmagasabb foka a szeretet, ennek pedig az isteni szeretet, a Szerelem. És Isten elsősorbanszeretet, nem csoda, ha a lélek a lényeg! Miután Isten megjelenése a tiszta fény, Jézus a világ világossága, az Igazság Napja ...stb. A lélek fényszikra, fénypont formájában „látható”. Nem véletlenül, hiszen Isten része! Szemünk a lélek tükre, jogos a világos, fényes tekintetű, ...stb. kifejezés. „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz.... Ha azért a benned lévő világosság sötétség: mekkora akkor a sötétség?! (Máté 6. 22-23.) Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen.” (Lukács 11. 35.) Itt a test kifejezés a nem fizikai testekre vonatkozhat elsősorban, hiszen fénytestben Jézus Krisztust csak kétszer tudjuk, a Tábor hegyi átváltozáskor, illetve feltámadásakor, minek a lepel a bizonyítéka. Amikor megjelent magdalai Máriának, feltámadása után közvetlenül, az a feltámadott test másik állapota volt, hiszen Mária nem ismeri fel:

„Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;

És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.

És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.

És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.

Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? Kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.

Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! A mi azt teszi: Mester!

Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.

Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.” (Ján. 20. 11-18.).

Nem ismerik fel az apostolok sem, csak miután a sebeit megmutatja nékik:

„És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat.” (János 20. 20.)

De ezzel a testtel átment a zárt ajtón is: „Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus…” (Ján. 20. 26.).

A Szent Lélek működése szellemiségi természetű, hiszen elvezet minden tudásra, nyelveken szólás és e­gyéb tudati tevékenység fűződik hozzá, ezért helyes a Szent Szellem elnevezés is.

A Fiú a testilét legtisztább formáját képviseli, ezért is lett emberréIsten testi arculata. (A feltámadott test, és a mi testünk közti különbségeket most nem tárgyalom, bár az előbbi sorok a test lámpásánál, erre is vonatkoztathatók.)

A Szent Háromság hierarchikus felépítése az Élőlélekre is jellemző. Ott az Atyától valóa Fiú és kettőjüktől a Szent Lélek. Emitt a lélek alá tartozik a szellem, és ketten működtetik a testet. Ez az eszmei eset, mint majd látni fogjuk „a lelkiség, szellemiség, testiség működéséről” című fejezetben is

Első a lélek, mert örök és tökéletes, állandó és változtathatatlan, Isten része. Csakhelyzete változik. VagyIs­tennél van, akáregyvele, vagy anyagba merülten, ragadtan, bepiszkolódva nem tudja isteni fényét, szeretetét kibocsátani. Ezért kell kiemelkednie az anyagból!

A szellem ugyan, bár teremtmény, szintén örök, ám tökéletesíteni, tanítani kell. Minél inkább szolgálja a lélek kiemelkedését, a szeretetnek adva át a vezetést, annál inkább emelkedik, annál nagyobb „felületen” kapcsolódik Isten tudatához, a Szent Lélekhez, mely minden tudást „hordoz”, annál több tudása (és nem ismerete) lesz. A szellem (tudata) racionális és szimmetriára, egyensúlyra törekvő, ez pedig élet és lélek ellenes. Hála Istennek, nincs tökéletes egyensúlyi helyzet, és szimmet­ria sem, mert megállna az élet! A „jó” s a „rossz” nincsenek egyensúlyban, mert a „jó” mindig nagyobb, mindig több! Ha künn és benn a házban egyaránt sötét van, és bent fényt gyújtok, bent eltűnik a sötét. Ha kinyitom az ajtót nem a külső sötétség jön be, hanem a kivetülő fény világít meg az ajtó előtti részből egy jó darabot. Ahogy a sötétség a fény hiánya, úgy a sátániság a szeretet hiánya. Ezt „legyőzni” is csak szeretettel, annak is a legmagasabb fokával, az isteni szeretettel (a Szerelem­mel) lehet, mert erre nincs megfelelő ellenlépése sem! Nekünk a tökéletesen jóra kell törekednünk! Itt érhető tetten többek közt a krisztusi önfeláldozás egyik része. A test halálát is el kell szenvedni akár, ha a sötétet meg akarod segíteni, hogy megváltozhassék! Hogy megérthesse, ha tudja, ha akarja, hogy nem az anyag, a test a legfontosabb, és hogy bár ő megöl téged, te ezért nem gyűlölöd, nem haragszol rá, csak fáj neked, hogy ő még itt tart, s ezért szeretetedből, még ezt az áldozatot is meghozod érte, vállalod a szenvedést, az ő MeGTéRéSéért, MeGéRTéSéért. És bizony ez az egyetlen olyan cselekedet, melynek valamikor bizonyosan gyümölcse lesz nála!

A lélek az isteni szeretetfény egy kicsiny része, és e szeretetfényt kell szétsugároznia. Minél közelebb van Istenhez, annál tökéletesebben tudja tenni a dolgát, végső soron egyesül az isteni szeretetfénnyel. Ám ő magától nem tud „közlekedni”, a tudati, szellemi működés irányítja őt. Ámde a szellem többnek tudja magát, hiszen ő alkotni tud, kapcsolódni tud más szellemek tudatához, tud ismeretekben, tudásban, gyarapodni...stb. Mit foglalkozzon Ő a kis „jelentéktelen” lélekkel! –gondolja gőgösen. Ám ha alázattal „alámegy” a léleknek, és Istenhez „emeli”, az isteni szeretetfény átjárja, átvilágítja a szellem tudatát, s így az MaG > MeG - világosodott lesz.

Vagyis, a megistenülés úgy történik, hogy a szellem, a tudati működésén keresztül, Istenhez emeli a lelkét, mire a lélek teljességgében egyesülvén újra Istennel, a szellem tudatát szeretetfényével MeGvilágítja, MaGvilágosítja, ettől a szellem minden szempontból –és cselekedeteiben is– szeretet telivé válik.

Az anyag tiszta megteremtése az, amit meg kell ismernie annak a szellemnek, amelyik teremtői magasságokba akar emelkedni. Hogy ő is képes legyen, mint teremtője, minden sötétségmegvalósítási lehetőségét elengedve teremteni, hogy az ő teremtése is tökéletesen világos legyen, mind Teremtőjéé! Hogy világot teremtsen! Ehhez azonban meg kell ismernie a szellemnek az anyag, vagyis a besűrűsödött fény, minden tulajdonságát, legfőképpen veszélyeit, méghozzá saját tapasztalat által! Hogy értse, érezze, mit miért tesz, ne csak tanult tudása legyen róla! Mert ha érti, és élte akkor válik sajátjává!

Itt fel kell hívnom arra a figyelmet, hogy a szellem elpusztíthatatlan, de saját magára nézve tud önpusztító lenni! Ha szeretetfényét, lelkét nem engedi működni, ha teljesen elzárja magát mindenféle szeretet erőtől, fénytől, akkor megszűnhet a léte, elvileg. Ám a szellem természetesen élni akar, s ha a nirvánát szokták is úgy magyarázni, mint a teljes megszűnést, ez helytelen leegyszerűsítése a kérdésnek, mert az istenben való feloldódást kellene inkább mondani ekkor is. Vagyis, és ez teljesen logikus, hiszen a nirvánába csak a szellemi-lelki tisztulás vezet, a megistenülés egyik magyarázatával van dolgunk. 

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő