Ha meg akarom ösmérni (öSMéR > öSSZeMéR > őS MéRő) a Teremtőt, ezt teremtésének megismerésén keresztül, a teremtett világ és benne a teremtmények működésének megértésével tehetem meg elsősorban. (Később akár személyes kapcsolatot is kialakíthatok Vele!)

Ösmerkedjünk hát meg Vele!

„Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat.

Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok?

Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható),

Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?!” (János 10. 33-36.)

E sorokból sokminden következik! Elsőnek mindjárt, hogy a zsidók törvényei, nem Jézus törvényei! Különben a mi törvényeinket emlegetné. Az is benne van, hogy nem is annyira a zsidó törvényekkel, mint inkább azok magyarázásával, értelmezésével lehet a baj. Hiszen a lényeg benne van azokban is! Például az is, hogy Istenek vagyunk, lehetőségeink szerint!

Ha pedig a fenti idézetet komolyan veszem, meg kell tudnom ismerni Istent, ahhoz hogy olyanná legyek, milyennek teremtett! Akkor pedig miért nem ismerhetem meg teljesen?

Mert nem érdeke pl. az egyháznak sem, mint intézményrendszernek, hogy valóban azzá váljak, mire teremtettem. Képzeljük el, mi lenne, ha a többség megistenülne, mi történne azokkal, akik nem képesek arra? Azt élnék meg, hogy egyrészt, nem lenne, aki eltartaná őket, másrészt, ezek többet tudnának, mint ők, harmadrészt, a megistenültek látnák minden hibájukat! És bár természetesen nem tennének semmit ellenükre, sőt, megbocsátanának nekik, az ott ragadt egyházfik, és a többi megistenülésig el nem jutottak, akkor is szégyenlenék magukat, és ezzel a szégyennel nem tudnának együtt élni. Ám a helyzetet helyesen megélni, vagyis levonni a megfelelő következetéseket és magukat megjavítani sem tudják, hiszen akkor már megistenültek volna. De a helyzetben tartósan maradni sem tudnának, (mert az a legrettenetesebb, amikor lelepleződünk!) ezért az egyetlen út, kiirtani azt, akik miatt szégyenlik magukat!

Nem ismerős a helyzet? Ugyanebből fakad a világ összes nyomorúsága!

Isten megismerése, az tevékenységének, valamint akaratának megismerése, amiből következik, sa­ját magunk lényegének megismerése, és annak ismerete, miért vagyunk anyagi testben, és mi lenne az emberek, s ezen belül a magyarság, dolga a világban!

Szögezzük le: Isten megismerhető!

Isten, mert Ő a szeretet maga, létre akarja hozni szeretete tárgyát. Dombi Ferencen keresztül, az égi hang, így beszélt erről: „Míg idea (eszme, gondolat) valami, addig csak hordozóját boldogítja! A megvalósult idea kell, hogy hordozza Alkotóját. Ezért és erre teremtettetek!”

Figyeljük meg a fogalmazást! Úgy teremttettünk, hogy hordoznunk kell Alkotónkat! De alább nem adja, saját képére, képességeire, és hasonlatosságára, lényegére, teremt minket! Erről, és a szeretetről is, később részletesebben szólok.

Miért nem teremt tökéletesre, miért csak lehetőségét adja a tökéletességnek?

Mert tudja, csak azt becsülöm meg igazán, amiért megdolgoztam, megszenvedtem. Csak az lesz bennem maradandó érték, amiért megküzdök (magammal)! Csak azt éRTeM meg, amit meg éLTeM, és csak a megértés indít együttérzésre mások iránt, csak ekkor tudom megbocsátani azt, amit ellenem, elkövet valaki.

Isten mindenek fölötti, és mert ebből következő, hogy minden benne van, levonható néhány, a mi szempontunkból most fontos következtetés:

Isten mindenkit szeret, hiszen mindenki egyben Ő is.

Isten mindenkit egyformán szeret, ezért csakis úgy viszonyul hozzánk, ahogy egyénenként kell, ezért mindenkinek mást ad, hiszen mi is mások vagyunk. Isten (majdnem) mindent meg tudna tenni, mégsem tesz meg mindent, mert a mi szabad akaratunk, mit ő adott, korlátokat állít elé, és ő nem rombolja le e korlátokat erőszakkal (persze könnyű neki, Ő bízik abban, hogy amit teremtett az tökéletes, és még mi sem tudjuk elrontani!). A sátáni működés, az megpróbálja ezt, és a saját ígéreteit, korlátait át is hágja folyton! De hiszen ettől a „hazugság atyja”!

Isten nem visz kísértésbe, ám engedi, hogy megkísértsenek minket, mert szükséges a próba, a feladat. Hogy milyen helyzetbe kerülünk, ezt korábbi magatartásunk dönti el (ez a Karma törvény).

Isten megszemélyesítése nagyon lényeges, mert ha személytelennek fogjuk föl, mi is elszemélytelenedünk és a gyermek is csak darabszámra érdekes, hogy mennyi pótlékot, előnyt csikarhatok ki általa. A feleség, férj lecserélhető darabbá válik, fiatalabbra csínosabbra. Népünk azt mondja: külcsín. A szépség a belsőből fakad, ez a belbecs.

Az egy más kérdés, hogy, mint ez tapasztalható, ma nem igazán van miért tisztelni, vagyis tisztaságáért becsülni a másikat –és itt ez alatt a reflektorfényben lévőket értem leginkább– tisztelet a kevés kivételnek! A régiek még tárgyaikat is átlelkesítették, ezért megbecsülték és nem dobták el használat után (csak végső esetben). Nem úgy, mint ma mi embertársainkat is.

Isten mindenek fölötti, ezért sem megölni, sem megsérteni, megbántani nem tudod!

Ám Isten maga a szeretet, ezért együtt érez veled, s a te kínlódásod neki is fáj, szenvedést okoz neki! Ezeket a fogalmakat is tisztába kell tenni!

Kínlódás: Számomra kellemetlen állapot, melyből nem látok kiutat, mert magam okozom magamnak, a helyzet helytelen megélésével.

Szenvedés: Mások által nekem kívülről okozott kellemetlen állapot, ám tudom, hogy hogyan kell helyesen megélnem, így a helyzet immár nem válik kilátástalanná.

Ezért sem roppan össze Isten attól a szenvedéstől amit rázúdítunk.

Pedig mennyire szeretné, ha már nem kínlódnál. Ő csak szabad akarati választásod révén, tehetetlenül néz, míg te folyamatosan elfordulsz Tőle, hiába próbálja észrevétetni magát veled. Ha viszont elfogadod segítségét, felvállalod a Véle együtt szenvedést is, mert csak az Ő szeretetében tudsz Felé fordulva élni. Az Ő szeretete pedig, mint láttad, ilyen.

Jézus azt mondja: „Az én terhem könnyű, az én igám édes”, ezért nem kell félned a szenvedéstől, mert rá fogsz jönni, ezt nem is szabadna szenvedésnek nevezni. Vajon akad-é anya, ki csak azért nem lesz anya, mert a gyermekéért való aggodalom és féltés szenvedését nem vállalja el? Az olyan nem is lenne anya! Akad-é olyan szerelmes, ki a szerelem szenvedései miatt le akarna mondani szerelméről? Az nem is szerelmes! És kérdezd csak meg őket, szenvednek-e? Azt fogják mondani: „Néha nagyon, de olyan gyönyörű ez az állapot, még azzal együtt is!”.

Hát ezek a földi érzések csupán megközelítik azt, amit érezhetsz Istennel való együttlétedkor.

Milyen tehát Isten?

Egyrészt, jó!

Nem irigy, nem büntet, nem tesz, nem ad, semmi olyat, ami nekünk rossz, amire nincs szükségünk ahhoz, hogy megistenüljünk!

Nem ahhoz, hogy lébecoljunk, hogy öröm­köd­jünk, hogy hatalmaskodjunk, hogy dőzsöljünk, hogy eltiporjunk, hogy kivételezettek, hogy élvhajhászok, kéjelgők, tömeggyilkosok, …stb. legyünk!

Másrészt, önfeláldozó!

Ebből fakad az is, hogy csak az önfeláldozó szeretet emel Istenhez, mert mint láttuk maga a teremtés is önfeláldozással kezdődik!

Harmadrészt, de nem utolsósorban, Isten maga a szeretet!

Ez a szeretet azonban nem érzelem! A szeretet erő! Erkölcsi tartalmú erő! Logikusan is levezethető! Ha Isten maga a szeretet, akkor jó kell hogy legyen, ha Ő a Jó akkor Ő az eRő is, ha pedig így van, akkor a szeretet=erő! És valóban, aki szeret, az erős, ezt hívjuk lelkierőnek. Magyarrá tett idegen kifejezéssel az erő az energia, s mint ilyen, hő, és/vagy puha nyomásként érzékelhető is. Álljon itt egy kis példa! „Megkaptam” a magyar „mantrát” a gyerektábor „lóáldozat” szertartásához: „Jó erő, ló erő, élő erő!” Értelmezése: A Jó, az Atya ereje, hiszen Jézus maga mondja: „Ne engem nevezzetek jónak, mert az Atya az!” A Ló a mi erőnk, hiszen mi vagyunk a ló népe! Az élő erő Jézus Krisztus ereje, hiszen Ő az út az igazság és az ÉLET! Tehát ezt a három erőt egyesítjük e „mantrában”. Mikor a gyermekekkel gyakoroltuk, azt tanácsoltam nekik, gondoljanak azokra, akiket a legjobban szeretnek, és nekik mondják a „mantrát”. Néhány szülő is jelen volt a próbán. A végén odajöttek, és megkérdezték, mi volt ez? A „mantrázás” alatt ugyanis kiverte őket a víz, olyan melegük lett. Amúgy kellemes volt, –mondták.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő