A régiségben az állat, illetve az önkéntes emberáldozat, szakrális cselekedet volt, az Élőlélek helyesebb működésének elősegítését (is) célozta.

Például, a szív kivágása a testből, a lélek fizikai síkú és analóg módon minden síkú, kiszabadítását jelenti az anyag fogságából. A kannibalizmus eredetileg az ellenfél testi tulajdonságainak magamba fogadása volt. Természetesen ma már mindez nem kell fizikai síkon megtörténjen, hiszen Jézus minden áldozatot eltörölt, magát áldozván fel és Őt mindig magunkhoz vehetjük a kenyér (ostya) és bor színe alatt. És van e nagyobb áldozat ennél? Mégis megmaradt valami! Ha az állatot élelemnek ölöm le és nem szórakozásból gyilkolom (mint az manapság újgazdagéknál dívik helikopterről gépfegyverrel), akkor, ha mindezt az állatért, a benne lévő Élőlélekért imádkozva teszem (akár csak elfogyasztásakor is), nem ölés az, de az állat önfeláldozása értem, részemről ennek elfogadása és Élőlelkének magasabb szintre emelkedésének segítése. Nem véletlenül volt nálunk szarvas tor, disznó tor és halotti tor. Halottaink élőlelkét csakúgy segítettük a testi anyagi dolgok elhagyására és feljebb emelkedésre, mint az állatokét. Hiszen azok különböző erőállapotokat is jelöltek, s így azok magasabb síkú működéséhez nyújtottunk segítséget. Miközben azon állapotoknak is véget vetettünk -és magunkban is- melyek nem engedték a kőrforgást tovább mozdulni. Például a Disznó ölés a Bika tulajdonságok megölését is jelentette, mert ezek érvényüket vesztették, és hátráltatták a szellemi-lelki fejlődést is.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő