„Az eszme mely a Bibliában, a Koránban, az Upanishadokban van kifejezve, nem azért válik igazsággá, mert olyan könyvekben van kifejezve, amelyeket szentnek tekintenek. Ez nem más, mint a könyvek bálványozása, és ez sokkal veszedelmesebb, mint minden más bálványimádás!” (idézet idézése az Őshagyomány füzetekből)

A Biblia szerkezete éppolyan fontos mondandót hordoz, mint a szöveg maga. Az Újszövetségben Jézus élete a Naputat, az állatövi működést követi. Vagyis Jézus élete elsődlegesen kozmikus, vagyis üdvtörténeti és csak másodsorban egyéni sors. Az ószövetség a teremtésrenden keresztül teszi mindezt, vagyis jelentéstartama nem egy nép életére, hanem általánosabban, a világban működő teremtőerőre, és annak ilyen-olyan megnyilvánulásaira vonatkoztatandó elsősorban. Sőt, ami a népre vonatkozó, azt nagyrészt nem is fontos megismerni mindenkinek.

Jó azt is tudni, hogy a benne lévő nevek magyarul olvasva is értelmezhetőek és így megvilágosító erejűek (pl.: Noé = nő...stb. Így érthetőbb, miért volt „ciki” mezítelenül látni őt. Később még bővebben kifejtjük ezt a témát.). Számunkra az Újszövetségi részben foglaltak fontosabbak, és Jézus kijelentései elsődleges érvényűek. Nem szabad elfeledkezni arról, ez a tanítás –így– elsősorban a zsidóknak szól(na)! Ezért fontosabb nekünk saját hagyományunk! Ma az egyházzal sajnos ott tartunk, hogy lassan nekünk kellene zsidóvá válnunk!

A Biblia a „könyvek könyve”, hívő embernek: Isten igéje, Isten néki szóló szava, üzenete.

És ez igaz is meg nem is.

Igaz, mert Isten törvényei, kinyilatkoztatásai, tanításai vannak benne, és mert Isten emberré vált testi arculatáról, Jézus Krisztus Urunk életéről, haláláról és feltámadásáról is szól.

Mert Jézus életének követése, életem Jézusivá tétele a legmagasabb ahol ember haladhat. De figyelmeztetés, hogy az Ő országa, királysága, nem e' világból való!

Nem igaz tehát, - az előzőekből következően sem - hogy a Biblia ma is úgy értelmezhető, mint annak idején, hogy szó szerinti jelentései csak egy értelmezést engednek meg, hogy minden kijelentése egyforma súlyú...stb.

Mindezek a következőkből is beláthatók: A Biblia összeállítás, és koránt sem teljes. Például Jézus tetteinek, szavainak jó része nincs is benne. (Erre maga a Biblia hívja fel a figyelmet!) Az akkori körülmé­nyeknek, követelményeknek megfelelően íródott, és nem is akarhatott távolabbra tekinteni, hiszen az apostolok maguk is minden nap várták Jézus visszajövetelét. Az is a szöveg sokértelműségére figyelmeztet, hogy ahányan fordítják, annyiféleképpen értelmeznek egy-egy szót, kifejezést, mondatot. És miután mi, ha az akkori gondolkodást akarjuk is megérteni, a mai fejünkkel tesszük azt, hát értelemszerűen eltévedhetünk.

És vegyük figyelembe, hogy emberek állították össze, emberek, –jól, vagy rosszul felfogott érdekből– hagytak ki belőle, több alakalommal is átfésülték, kihagytak belőle, tán még bele is toldottak, ezt ma már nem lehet tudni pontosan. Maga a bibliakutatás sem pártatlan, éppen ezért nem minden megállapítását lehet figyelembe venni, vagy nem úgy, olyan súllyal… stb.

Vegyük inkább tudomásul, hogy ez is, az is „benne” van, így is, úgy is értelmezhető. Egyébként is, írhat bárki bármit, mondhat bárki bármit, tehet bárki bármit, nekem csak az számít, csak az válik javamra, vagy hátrányomra, amit én teszek! Az értelmezésnél tehát csakis az isteni szeretet lehet mértékadó! Ahogy Dombi Feri bátyánk mondotta volt: „minden esetben meg kellene kérdeznünk, Isten mit tenne a helyünkben, azután azt kellene cselekedni.” Ennek pedig csak két komoly akadálya lehet! Ha Istent helytelenül ismerem, és ha nem vagyok képes a felismert jót cselekedni, azaz a lélek (itt bizonnyal a tudatról van szó) kész, de a test erőtlen!

Miután az, hogy Istent milyennek látom, annak a következménye, hogy én milyen vagyok belül, ezért érthető, ha az Istent bosszúállónak, haragvónak, félelmetesnek írják le azok, akik nem értik, csak félik, akik számára az átkozás természetes, akik bosszúból ölnek...stb. Ez csak addig van így, míg nem bízok Benne, nem tudom teljesen átadni magam Neki, míg félek Önmagam „elveszíteni”, míg indulatok és vágyak rabja vagyok, míg önző vagyok.

Ha Istent a szeretetnek, az abszolút jónak, irgalmasnak, végtelen kegyelműnek ismerem, akkor az igazságossága sem katasztrófákban, megtorlásokban és büntetésekben jelentkezik –ezt csak én élem így meg–, hanem rájövök: minden értünk történik azért, hogy minden Élőlélek megszabadulhasson.

Mikor Jézus kijelenti, hogy a Sátánban nincs belőle semmi, természetesen igazat mond, de lelki, szellemi síkon –szinte mindig ott beszél–, hiszen a Sátán is teremtmény, tehát éppúgy Isten lélekrésze van „benne”, csak az halott, vagyis lelkisége nem tud működni, megnyilvánulni, tehát látszólag nincs lelke, lelketlen.

Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy az isteni törvényeket az emberi törvények fölé kell helyezni. Ha tehát én ölök, holott „ne ölj” mondja a parancsolat, ki a hibás, én, vagy Isten hol tiltja, hol megengedi a gyilkosságot? Vagy csak én írom úgy a „törvényeket”, hogy belekerülvén az „írásba” szentesítsem saját cselekedeteimet? És ha így belekerül, rögtön Igévé is válik?

Jézus életében a Biblia így nem létezett, hiszen az újszövetség még nem volt. Tanításaiban mindig hangsúlyozta, hogy nem betű szerint kell értelmezni az írásokat, kiemelte a szeretet jelentőségét, sőt egyetlen új törvényként az isteni szeretet élését hagyta meg! A bemerevítés ellen Ő maga tiltakozna legjobban, és tiltakozik is, csak mi nem hallgatunk Rá. Ami Jézus szavait illeti, ezeket emlékezetből jegyezték le, ezért sokszor csak értelmüket adja vissza tanításainak, nem lehet mindent szó szerinti kijelentésnek venni. Egy-egy tanítás speciális is lehetett, ezért nem lehet oly széleskörű értelmezést adni neki, mint azt néhányan teszik, mert félre vezethet.

A Biblia, bár önmagában 100% igazságtartalmú, mégsem teljes. Sok tanítás kimaradt, elveszett belőle! Így lehetséges, hogy aki csak a Bibliára támaszkodik, a jó úton jár, ám akinek szükséges, hogy még több bizonyosságot kapjon, hogy még sokoldalúbban ismerje meg Istent, ő is segítséget kap ehhez az ismeretek és a tudás formájában. És kaphat, mert a világban mindent Isten teremtett, minden Általa lett és működik. Ha tehát én a működésrendet vizsgálom, Istent tapasztalhatom.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő