1. Ha az embereket a cselekedeteiken keresztül ismerhetjük meg igazán, akkor Istent is a tettein által tudom megismerni. Ez pedig a teremtés. A teremtés működésrendje részint közvetlenül Istentől való, részint jóval korábbi, mint akár a Biblia. Éppen ezért ez az első számú megismerési alap. A mindenség működésrendje, mert az Egy, az Isten teremtette azt, folyamatosan Őrá mutogat vissza. Ezért van, hogy a természeti népek, ha látszólag sok isten hitűek, netán animisták, mégis közelebb lehetnek Istenhez egy bigott vallásosnál, mert az előbbiek –általában– cselekszik az Atya akaratát, mert cselekedeteiket nagyrészt a természeti mozgásokhoz, az élővilág törvényszerűségét is figyelembe véve, igazítják. Sem az emberáldozatokra, sem a kannibalizmus...stb. „eltévelyedéseire” itt most nem térnék ki, de megjegyezném, ez belefért akkor és ott az Istennel levésbe!

2. Saját legbenső énünk megismerésén keresztül megismerni Istent, mivel Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve, szintén jó, de a legnehezebb feladatok egyike.

Ezért is mondja Jézus:

„Te pedig a mikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, a ki titkon van; és a te Atyád, a ki titkon néz, megfizet néked nyilván.[1](Máté 6.6)”

Az együtt imádkozásnak egész más a funkciója, mint ennek a belső imának! Míg az együtt imádkozás a közösséget egymással és Istennel egyaránt össze kell (kellene) kapcsolja, addig a belső ima éppen a külvilág kizárásával folytat párbeszédet Istennel, ahol az imarész az Istenhez szólás, az elcsendesedő, meditatív rész a válasz várása –Müller Péter találó megfogalmazása nyomán.

Istent csak magunkban lehet ugyan teljesen megtalálni, de a külső –legtöbbször a másikban, másokban lévő, megjelenő– Istennel szemben tudunk csak alázatosnak lenni. Bár, mint majd látjuk, saját lényegünkkel szemben kellene leginkább alázatot gyakorolnunk! Az alázat nem megalázkodást jelent, hanem a másik méltóságának elismerését, azt, hogy látom, valamiben több mint én vagyok, bár nekem is van olyan oldalam, amelyben én vagyok a több, a jobb!

3. Saját vallási,…stb. hagyományunk is jó közvetítő, főleg ha az eredethez nyúlunk vissza, a lehető legkorábbi időkig, ami nálunk a szkíta bölcsességet jelenti.

4. A Biblia lényeges közvetítő, de nem kizárólagos, és nagyrészt példákkal, és hasonlatokkal „dolgozik”, tehát jelképes beszéd. A Bibliáról alább részletesebben is szólunk.

5. Néhány mai médiumi kijelentést, írást is érdemes komolyan használni. Például Dombi Ferencet, én Isten igaz prófétájának tartom, mert látom, hogy gyümölcsei jók, ha nem is teljes egészében egyezik a véleményünk, csupán a lényeges pontokon, hiszen ő azért egy katolikus pap, a dogmarendszer és a judeokrisztián képzés több mellékhatásával.

 


[1]A bibliai idézetek, a külön jelzettek kivételével, a Károli Gáspár fordításból valók, mert minden hibája ellenére is, a nyelvezete leginkább támaszkodik a magyar nyelv összefüggésrendszerére.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő