El kell sajátítanunk az alapokat.

Ennek három pillére van:

1. A teremtésismeret, mely magában foglalja az Istenismeretet, amely önismeretre vezet.

2. A magyar nyelv teljességében való ismerete. Ez két fontos szempontot is felvet.

Felismerteti velünk:

- Gondolkodásunk miért képes a folyamatokat megérteni? Nyelvünk, működésében igét rügyeztető.

- Miért vagyunk megértők, és együtt érzők, segítőkészek a bajbajutottakkal szemben? Nyelvünkben a részes és a birtokos eset csak szövegösszefüggésében különböztethető meg, ezért mellérendelő, mindenki felelős a másikért, a birtokló a birtokoltért.

3. A csillagmítoszi keretrendszer, és alkalmazásának ismerete. Ez nem asztrológia, de nem is csillagászat csupán. Itt a tér és az idő együttes megjelenése, a téridő vizsgálata és a következtetésekből adódó ismeretek összegzése a lényeg, és az így leszűrt évezredes tapasztalatok segítségével jutunk mélyebb Isten- és önismeretre, a fény mozgásának, illetve a fény-árnyék változások számontartása és erkölcsi értelmezése, segítségével!

Mindehhez, nem teljesen önállóan, mégis mintegy negyedikként a képírás és olvasás készsége társul. Mert három, ami négy! (Erről később bővebben!)

S mert e három terület valójában szét nem választható, egyszerre mindhármat használjuk.

Ha tudatunkban már felnyíltak a kapuk!

Szégyen hát, ha azok, kik magukat magyarnak nevezik, nem akarják legalább az alapokat elsajátítani!

Ha veszni hagyják a tudást, mit az elcsatolt vidékeken, s az anyaország egyes falvaiban még őriznek, bár már nem értenek teljes értékűen (lásd például kazettás mennyezetű templomaink ábráinak jelrendszerét).

Szégyen, ha nem küldik -bármily nehéz is a helyzet- legalább gyermekeiket, e tudás elsajátítására, ha már ők nem jönnek!

Minden magyarnak elemi szükségelete kellene legyen ősei tisztelete, s ebből következően, ősei tudásának birtokában akaratuk teljesítése!

Ez pedig nem más, mint Isten Országának földi megvalósítása, az égi jelek, mint Isten megnyilvánulásának felismerése, és életének vezérfonalává tétele!