Az én megfogalmazásomban (is) a magyarság nem nép elsősorban. A magyarság, mint erről már szóltunk, jellembeli, gondolkodásbeli tulajdonságkör, mely eszmerendszerben jelenik meg és ezért független minden nemzetiségi, faji stb.… megkülönböztetéstől, erkölcsi kérdés ugyanis, hogy valaki magyar-e? (Példaként, akár az aradi vértanúk is szolgálhatnak!)

Lényegét tekintve minden ember magyar, mert mindenkiben ott a lélekmag, minek urává, őrévé kéne válnia (MaGoR>MaGőR> MaGúR>MaGáR>MaGYaR).

Az egy külön kérdés, miért kell ennek a minőségnek egy nép keretein belül is megjelenni? De azt is rögtön nyilvánvalóvá teszik a fentiek, miért nem találunk régebben magyar népnevű közösséget? Nem volt még szükség a megjelenésére, ebben a formában. Ezen a néven nem kellett megjelenjen még nép. Itt most a névadás, és egyáltalán a nevek szerepével is foglakozni kellene, de ez másutt tárgyaltatik. Annyit azonban mégis el kell mondanom, a név azokra az erőkre utal, melyeket első hordozója birtokolt, s melyek e név viselésével ezen erők működtetésére teszik –fokozottabban– alkalmassá viselőjüket.

A magyar, mint minőség, jelen volt minden ún. lovasnomád, vagy magaskultúrát kialakító elődnépben, illetve abban az ősnépben, melynek koráról így szólnak az írások: „akkor még egy nyelven beszéltek”.

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő