Az, hogy valakinek „lelke van”, még kevés egy olyan nagyságrendű változtatáshoz, ami a világban, vagy akár hazánkban is, szükségeltetne! Hiába még a leglánglelkűbb hazafiság is, ha nem párosul őseink tudásával, mi helyes irányban tartja a lobogást, hogy csak azt eméssze fel, mi valóban kiégetni való!

 Előbb –és ezt már több éve folyamatosan írom, és mondom én is–, tudati változásra lenne szükség, méghozzá nagyra! Minden magát magyarnak tartó embernek, legalább az alapokat, a vezetőknek pedig a mélyebb szinteket, kellene elsajátítani magyarságismeretből!

Kifejtem kissé, ez mit is jelent, s miért is elengedhetetlen!

A magyarság egy gondolkodásformából fakadó viselkedésmód, vagyis tudati következményű jellembéli tulajdonság. Ezt kétféle módon lehet alapjaiban magáévá tenni valakinek.

Vagy, mint ezt régen, a nagycsaládon belül tették, az „anyatejjel szívja magába” valaki, ekkor a hagyományozás a már meg-BöLCsült, (megböcsült) nagyszülő és a BöLCsőbe került –illetve abból éppen kinövő– unoka között indul, míg e kettőt eltartják a szülők, vagy, –és ez az előbbi esetben is tetten érhető, mint folytatása a családi közegben nevelődésnek– tanítók közvetítik a tudást.

Egyrészt, minden gyermekkel újra leszületik a teljes rend-szer, csak segíteni kell neki, hogy ismereteit ennek segítségével tudja magába építeni. Másrészt, a természeti törvények, mint az isteni működés megnyilvánulásai, párhuzamul szolgálhatnak, a saját életvitelemhez, hogy azt valóban az isteni törvények vezéreljék! Ez utóbbi esetben csupán egy a bökkenő! Ha én nem az égi, tehát a kozmikus törvényeket veszem alapul, hanem a földi, pontosabban az állatvilágban megjelenő „farkastörvényekre” alapozok, bizony eltévedek! Nem mintha az állatokat nem Isten teremtette volna! De ha nem tudom, és honnan tudjam, ha nem magyarul beszélek, hogy az állat az állapotszerűséget jelöli, hogyan érthetném meg, hogy beleragadván egy állati, és szinte teljesen ösztönvezérelt létformába, nem fogok tudni az azon túlmutató értékekkel mit kezdeni. Így például nem értem majd, mi is az az ingyenkegyelem!

Nincs ugyanis meg bennem a fentiek iránti igény, nincs kinyitva bennem, az odavezető ösvény tudati kapuja!

Miután a családok hagyományos rendje már széthullott, a régi hagyományozás rendje –a nagyszülőktől az unokáknak– is működésképtelen.

A nagyszülő sem az a bölcs (tisztelet a kivételnek), aki az isteni törvényrendet élve, és folyamatosan tapasztalva is, át tudna adni lényegileg kozmikus, vagyis isteni, tudást. Ugyanis, eddigi élete sem ezekre az ismeretekre lett alapozva, –ha tán öregeitől még hallotta azon összefüggéseket, melyen a szerves működés alapul– így nincs gyakorlata sem azok megélésére, sem átadása nem lehetséges, hiszen nem érti, hiszen nem élte meg legalább belül, azokat, legfeljebb érzelmi viszonya van meg ezekhez, ám ez, az összefüggésrendszer tudása és értése nélkül, nem sokat ér.

Az állami oktatás alapjaiban magyartalan! És tegyük hozzá, egyre embertelenebb is, egyre inkább az arcnélküli alattvaló előállítását szolgálja csupán!

Ezért szükséges, hogy gyökereinket más úton ismerjük meg.

Természetesen ez tettekben nyilvánuló erkölcsi tartás példamutatása elsősorban, ami a felgyűlt tapasztalatok és a kozmikus működés ismeretéből ülepedett le, és lényegileg Isten, és saját valóm, mély ismeretén alapszik. Ezt a szóbeliség csak alátámasztja, de szólni hozzánk ez a műveltség képeken, jeleken át, szól! Azokat kell(ene) sokat olvasgatnunk!

Elsősorban az égi jeleket! A csillagokat (csillogókat), csillagképeket, a bolygók (bolyongó csillagok) mozgásait, vagyis, a fény/árnyék-változásokat figyelni, és azokból következtetni, egyrészt az isteni működésrendre, másrészt arra, én hogyan tudok ehhez gondolataimban, tetteimben kapcsolódni.

Magyarán, hogyan tudok Istenhez felemelkedni, s végső soron megistenülni, hiszen Isten képére, képességeire (örökkévalóság, tökéletesség, fénytermészetűség, mindenhatóság, teremtőképesség… stb.) és hasonlatosságára, tulajdonságaira (szerelem, szeretet-erő, jóság, kegyelmesség… stb.) vagyunk teremtve. Ezért meg kell tudni, hogyan lehet ilyenné válni!

Másodsorban hagyományunk jeleit kellene olvasgatnunk! Kazettás mennyezetű, és freskós templomaink –Fényfia vonulása által olvasható– képi üzenetét. Népmeséink –kozmikus jelentésszinten megjelenő– üzenetét. De akár a Szent Korona képi rendjének üzenetét.

Például azért, hogy megértsük, mitől volt a magyar királyság nagyhatalom? Bár nem irtott ki népeket, mint tette azt a „művelt” nyugat.

Miért áll egyedül nyelvével? Mert bizony ún. nyelvrokonai sem tudják felmutatni nyelvükben azt a szerves egységet, mely a mai magyar nyelvben még teljességet ad. Nyelvtanításunk sem ismerteti ezeket, hiszen idegen nyelvre kidolgozott oktatási rendszer szerint tanuljuk a magyart. Ezért van, hogy, bár magyar szavakat használunk, nem ismerjük összefüggéseit, törvényszerűségeit, lehetőségeit, mert nem hogy nem tanítják, de tagadják még azt is, ami nyilvánvaló, arra a rendszerre alapozva, ami nem erre a nyelvre lett kidolgozva! Ennek a legszélsőségesebb példája Saussure, svájci nyelvész, aki szerint: „a nyelvben semmi más nem létezik, csak a különbségek”; másutt: „a nyelvben csak különbségek vannak, pozitív momentumok nélkül”. Továbbá, lényegét tekintve ezt mondja: egy-egy jelnek önmagában nincs értéke, csak a többi jellel való oppozíciója, szembenállása révén jelenthet valamit. Ehhez hozzá kell tennünk, hogy az indoeurópai nyelvekben ez így is lehet! Nálunk azonban a jel és a jelölt között is kapcsolat van, ráadásul az azonos jellel jelölt dolgok fogalmi kapcsolatban is állnak egymással. Ez a rovás esetében szembeszökő.

Hagyományunk szkita-hun-avar-magyar folytonosságát is tagadja történelemtanításunk, s még mindig finn-ugor-kodik, holott külföld neves tudósai is megcáfolták már „tényeit”, a képzeleti szülemények, birodalmába utasítva azokat!

„Istenek vagytok”- mondja a Bibliában Jézus is! (János 10. 34.) Csak egy bibije van a dolognak: mindez lehetőség szerint van csak bennünk! Ha kibontjuk, jó, ha nem, hát nekünk rossz! De, mert a teremtés műve tökéletes, előbb-utóbb mindenki helyére kerül! Csak ez akár évezredeket is igénybe vehet! De ha a cél az örökkévalóság, miért ragadnánk bele az ahhoz képest pillanatnyiba? Hááát… tudjuk, miért! De mihelyst belátjuk beragadásunkat, kimászunk belőle! Csak szeretném, szeretnénk, megrövidíteni azt a kínlódást, amit magukra vonnak azok, akik nem akarják megérteni, hogy nem az a hatalom, amit annak gondolnak, nem az a lényeges, mi történik körülöttük, az a fontos, mi történik bennük! Ezért engedi meg Isten mindazon borzalmakat, amik ma a világban vannak. Ha a lényegi kérdésekben, mely ennek a tudásnak legalapját adja, rend lesz bennünk, minden más is a helyére kerül!

Ki akarna szeretetlenül élni? Hiszen mindent azért tesznek az emberek, hogy –a szeretetnek szerintük megfelelő valamit– elérjék! Bármilyen módon!

Ki erőszakot alkalmaz, mert az látszólag engedelmessé teszi a körülötte lévőket, ki a sztár szerepet vállalja, mert akkor dicsérik őt, ki a jóságos segítő álarcába bújik, dicsekedvén azzal, mennyit segített már… stb.

És bár szeretet és gondoskodás nincs tetteik mögött, de így mind figyelem és gondoskodás látszatot kap!

Mert szeretetre vágyik, csak fogalma sincs annak lényegéről! Ő élvezetre, örömre, kényelemre gondol szeretet címszó alatt! És ezt is adja „szeretteinek”. Azok meg, mert ez nem az, amit kapniuk kellene, elidegenednek tőle! Csakhogy ettől még nem tudják, mi is a helyes, mit is kellene kapniuk, és a valódi szeretettel való találkozásukkor, azt rendszerint elutasítják!

Milyen az igazi szeretet? Mit jelent szeretni? Hogyan kell helyesen szeretni? Miért engedi meg a szerető, hogy nehéz helyetekbe kerülj, miért nem óv meg tőlük? Meg kell ismernünk hát, a szeretetet!

Mi hát, magyarnak lenni? Mitől magyar a magyar? Mit tudtak őseink? Mi szentségük valódi alapja szentjeinknek?

És nem utolsó sorban, milyen nyelv a magyar, hogyan működik, mitől más, mint a többi? Ez utóbbiakat főleg tudni kell, hiszen nyelven gondolkodunk!

Míg ezen ismereteket el nem sajátítjuk, nem lehet magyar hazáról, nemzetről beszélni, csak magyarnak nevezett nyelven beszélők lakozásáról, valaha magyarok által lakott területen!

Szükséges tehát a magyarságismeret alapjait elsajátítani, hogy elmondhassuk magunkról:

Magyarok vagyunk, nem csak lélekben, szívben, érzelmeinkben, de tudatosan, eleink tudásával is rendelkezve.

Ettől lesz erkölcsi tartása a család tagjainak, ettől lesz egy-akarata a közösségnek, ettől lesz szellemi-lelki ereje a nemzetnek!

Ettől lesz rend az országban, ettől lesz fény a Kárpát-hazában, ettől lesz ViLáGosság a ViLáGban!

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...
Diavetítő